Ferencz Borbála divattervező színes és izgalmas ruhái maradék anyagokból és textilhulladékból készülnek. Munkája során folyamatosan új és fenntartható megoldásokat keres, így teremtve új életet az anyagoknak és a ruháknak.
Egy futurisztikus érzés kerít hatalmába miközben a legújabb BORBALA ruhákat viselő modelleket nézem, akik a legkülönbözőbb anyagokból, mintákból és színekből készült ruhákat viselik. A régi anyagok újjászületése izgalmassá és örökké teszi ezeket a ruhákat, mindegyiknek története van, amelyek arról mesélnek arról, hogy öltözködésünkkel talán megmenthetjük a bolygót. Ferencz Borbálával beszélgettünk legújabb kollekciójáról, és arról, hogyan formálták őt a családi hagyományok.
– A 2023/2024-es őszi-téli kollekciókat bemutató Budapest Central European Fashion Week-en egy egészen futurisztikus világot tártál elénk. Mi inspirálta a kollekció megszületését?
– A divatipar egyik legnagyobb problémája, hogy nem tudjuk, mit kezdjünk a gyártás során keletkező rengeteg textilhulladékkal. Főleg ezek a hulladékok inspirálnak és jelennek meg sokszínűen ebben a kollekcióban is. Ezen kívül nagyon inspirál az a nagy ruhahalom, amit a textilgyűjtések alkalmával láttam; mindig nagy izgalommal tölt el a különféle textúrák látványa, és az, hogy ebből hogyan tudok új életet teremteni.
– Honnan szerzed a ruháidhoz szükséges alapanyagokat?
– Mindig máshonnan. A second-hand üzletek biztos választások, az árucserék előtt már csak a hibás és elnyűtt darabok maradnak, amelyeket nagyon olcsón meg lehet vásárolni. Ezen kívül rendszeresen járom az ócskapiacokat, ahol soha nem tudhatja előre az ember, hogy mit talál. Ezek az ócskapiacok most megjelentek a kollekcióban is különböző nyomatok formájában. Illetve adományokból is kerülnek hozzám anyagok, van, hogy megkeresnek és van, hogy én hirdetek meg egy anyagyűjtést.
– És közben ráébreszted az embert, hogy sok minden, amiről azt hisszük hulladék, valójában nem az… szinte mindent újra tudunk hasznosítani.
– Igen, ez is az egyik üzenetem. Szeretném megmutatni a káoszt, amelyet az eldobált ruhák mutatnak, de azt is, hogy ez a káosz össze tud állni egy teljesen új és izgalmas dologgá. Ez nekem egy személyes intuitív vízió, de biztos vagyok benne, ha rászánjuk az időt és energiát, akkor mindenki ki tud találni valami izgalmasat. Az egyik felsőn például rajzok voltak, amelyek az egyik workshopom alkalmával készültek, ahol kifejezetten megkértem az embereket, hogy ők is szálljanak be ebbe az alkotófolyamatba, hogy együtt hozzunk létre valamit. A jövőben is szeretnék ebbe az irányba nyitni, és jobban bevonni az embereket, mert abban hiszek, hogy ez akkor tud igazán hatással lenni a bolygónk és a környezetünk helyzetére, ha többen veszünk részt benne és több ember változtat az életmódján.
– Sokféle anyag és textúra jelenik meg a ruháidon. Melyik a kedvenc alapanyagod?
– Furcsán hangzik, de szeretem a műanyagokat. Egyrészt szeretek kísérletezgetni az olvasztással, másrészt sajnos korlátlan mennyiségben áll rendelkezésre és gyakorlatilag bárhol lehet műanyag hulladékot gyűjteni. Ezért én már régóta szabadon játszom vele, hogy lássuk mi szépet lehet kihozni belőle. Nagyon izgalmas anyagnak tartom, akár a sportruhák poliészter anyagát, akár a nejlonzacskókat vagy a kupakokat, mosószeres dobozokat.
– Mi fogott meg az upcyclingban, miért pont ebbe az irányba indultál el?
– Ez nálunk hagyomány. Marosvásárhelyen nőttem fel, ahol édesanyáméknál alap volt, hogy semmit nem dobtak ki, inkább átalakították. Még az én gyerekkoromban sem volt olyan sok ruha, és magától értetődő volt, ha valami nem olyan volt, ahogyan elképzeltem, akkor átalakítottam. Ez a szabadság és a kihívás átszőtte a gyerekkoromat, és aztán egyszer csak felnőtt fejjel felébredtem, és rájöttem, hogy ez a mai divatiparban is egy releváns ötlet, mert annyi textilhulladék van. Imádom, hogy nagy kísérletezési terem van színben, textúrában, és az alapanyagok sokféleségének köszönhetően.
