Megőrülnek az emberek a Trónok Harca univerzumért – de azt se tudják ki írta

-

A Trónok harca és a Sárkányok háza rajongói előtt biztos nem ismeretlen George R. R. Martin neve, aki napjaink legfelkapottabb írója. Ő az a szemüveges, mosolygós – vagy épp szúrós tekintetű -, szakállas férfi, akit egyszerre imádnak és gyűlölnek rajongók, én legalábbis biztos.

Nem nehéz manapság belefolyni egy olyan beszélgetésbe: „És te nézet a Sárkányok házát?” A válasz erre: „Hát persze, imádom!” Miután ezt a témát kipörgetjük, jöhet az „És a Trónok harcát is láttad?” Erre megint az a válasz: „Még szép és imádtam!” vagy „Most nézem, de imádom.” Mindenesetre az esetek többségében két dolog állapítható meg: az emberek ismerik ezt a két sorozatot, és szeretik is. Majd szóba kerül valahogy a szerző, elhangzik részemről a George R.R. Martin név, és gyakran úgy néznek rám, mint borjú az újkapura, ami egy pindurkát megdöbbent, hogy ennyire nem figyeltek vagy nem érdekli őket a dolog annyira, hogy megnézzék: kiknek köszönhetik azt, amit annyira szeretnek.

Én egyenesen imádom a Trónok Harca univerzumot, és a szerzőt is csodálom, mert olyan egyedi, sajátos világot hozott létre, mint amit utoljára J.R.R. Tolkiennek sikerült, és ez persze nem véletlen, hiszen Tolkien hatással volt Martin munkásságára. De az biztos, sok rajongóval fogjuk még imába foglalni a nevét, amiért megteremtette Westeros gazdag, varázslatos, sárkányos világát, tele fordulatokkal, vérrel és szexszel. Megörvendeztetett bennünket öt könyvvel, plusz a Tűz és vérrel (meg a sok egyéb horror és sci-fi könyveivel), amiből a Sárkányok háza lett. De amivel sokunknál kivágja a biztosítékot, hogy az Istennek sem hajlandó befejezni – vagy egyáltalán megírni? – azt az átokverte hatodik kötetet A tél szeleit. És akkor itt tegyük hozzá, eredetileg hét részesre tervezte a Trónok Harca A tűz és jég dala sorozatát…

fotó: flickr

Tehát, az első kötet 1996-ban jelent meg. A második 1999-ben, a harmadik 2000-ben. A negyedik már öt évig készült, vagyis 2005-ben jött ki, majd röpke hat év után, 2011-ben az ötödik. 2022-öt írunk, és se híre, se hamva annak a nyavalyás könyvnek. Elvileg több száz oldalt megírt belőle, és azt írta a saját blogján évekkel ezelőtt: „Ha 2020. július 29-én nem A tél szeleivel a kezemben érkezek az Új-Zélandon tartott WorldConra, akkor írásos beleegyezésemet adom, hogy a Fehér-szigeten egy kis cellába zárjanak, és onnan nézzem a felszálló kénes gázokat, amíg ki nem lehelem a lelkem.”

Persze ahelyett, hogy tényleg be lenne dugva egy cellába, és rá lenne parancsolva, addig írja A tél szeleit, amíg be nem fejezi, ő inkább minden mást csinál. Csak azt a könyvet ne kelljen írnia. Szó volt arról, hogy készít egy rakás előzménysorozatot a Trónok harcához, ehhez remek alap a Hét Királyság lovagja című novelláskötete is, de van egy csokor ötlete azzal kapcsolatban, hogy lesz spin-off Lord Corlys Velaryon a Tengeri kígyóról, a Martell-ház egyik őséről, a lényeg: bármi máson szívesen dolgozik, és természetesen executive producerként felügyelné az összes alkotást, ahogy a Trónok Harca és Sárkányok háza esetén is.

Most, hogy kipuffogtam magamat – de tudom, nem vagyok egyedül, mert milliónyi rajongó háborog még, amiért nem kapja meg a várva várt folytatását -, nézzük csak, ki is a zseniális figura, aki annyi örömöt – és bánatot – adott nekünk.

Már gyerekként pénzt keresett az írásaival

George Raymond Richard Martin 1948. szeptember 20-án született New Jersey-ben egy végtelenül szegény családba. Mivel nem volt lehetőségük utazni, a kis Martin fiatalon a saját horror történeteinek gyártásába menekült, amiket eladott a helyi srácoknak pár fillérért. Sajnos befuccsolt a jövedelmező vállalkozása, amikor kiderült: a gyerekeknek rémálmaik vannak a történeteitől, így azok visszakerültek hozzá a dühös anyukáktól.

Idővel nemcsak az írásba, hanem a képregények világába is menekült, és nagy képregényrajongó lett belőle, a történetek pedig inspiráló hatással voltak rá.

Egy rajongói levél indította el a karrierjét

A középiskolás Martin írt egy rajongói levelet a Fantasztikus Négyes magazinnak és a 20. számban meg is jelentették. Ennek hatására elkezdett rajongói leveleket küldeni a magazinoknak. Ezzel kapcsolatban egyszer azt mondta: „Elég vicces, hogy az emberek akkoriban mennyire szörnyűek voltak, akik a történeteket írták ezekbe a fanzinekbe. Nagyon rosszak voltak, ami jó volt, mert olvastam ezeket a szörnyű történeteket, és tudtam, hogy tudok ennél jobbat is. Lehet, hogy nem voltam Shakespeare vagy J.R.R. Tolkien, de biztos voltam benne, hogy jobban tudok írni.” Nos igen, így is lett, valóban jobbat írt: az első novelláját 1970-ben, 21 éves korában adta el a Galaxy magazinnak (egy évvel később jelent meg), amelyeket továbbiak követtek. Első regénye, a Dying of the Light, 1977-ben jelent meg. 1979-től főállású író.

Kipróbálta magát a televíziózásban is

Az 1980-as évek közepén újraindították az Alkonyzóna c. sorozatot, amelyhez öt epizódot írt, miután felkérte őt a producer, Phil DeGuere. Később besegített az élőszereplős Szépség és szörnyeteg sorozatnál is, amelyben Ron Perlman és Linda Hamilton szerepelt. Ámde idővel rájött: ez a szakma túl kötött, nem tetszett neki, hogy megmondták meddig mehet el a szexualitás és az erőszak terén. Amit akkor nem írhatott le, azt brutális mennyiségbe betöltötte a Trónok Harcába. Később már az sem tetszett neki, hogy amíg Hollywoodban dolgozott, különböző stúdióknak szállított sorozatötleteket, így elege lett és úgy döntött, visszatér a regényíráshoz.

Fontosnak tartja, hogy az írók megszegjék a szabályokat

Nekünk rajongóknak gyakran Martin van a bögyünkben, neki pedig Syd Field, az amerikai forgatókönyv-szakértő, aki több könyvet is írt az eladható forgatókönyvek témájában. Ezen Martin totálisan ki van bukva, mert szerinte: „Valószínűleg ez az egyik legkárosabb dolog, amit valaha tettek a filmiparral”. Saját meglátásai szerint nevetségesek Field szabályai: „Ha valóban létezne egy képlet, ahogy ő mondja, akkor minden film kasszasiker lenne. Csak összekapcsolnánk A-t, B-t és C-t, és lenne egy nagyszerű filmünk, és dugig lennének a mozik. De nem minden kasszasiker. Sok filmet, amely pontosan betartotta a szabályait, lehúzták a WC-n.”

Képzett sakkozó

„Már egészen kicsi koromban kezdtem el sakkozni, általános iskolás koromban” – mondta Martin a The Independentnek. „Gimnáziumig játszottam. Az egyetemen megalapítottam a sakkklubot. A sakkcsapat kapitánya voltam.” Végül rájött, ezzel a képességgel valóban kereshet némi pénzt is: „Két-három évig elég jó helyzetem volt. A legtöbb író, aki naponta dolgozik, heti öt napot melózik, aztán a hétvége marad az íráshoz. Ezek a sakkversenyek mindig hétvégén voltak, így kénytelen voltam szombaton és vasárnap dolgozni, de akkor öt nap szabadságom volt az írásra. A sakk annyi pénzt termelt, amiből kifizethettem a számláimat.”

A magánélete rövidebben elmesélhető, mint bármelyik regénye

Egy sci-fi kongresszuson ismerkedett meg első feleségével, Gale Burnickkel, akivel 1975-ben összeházasodtak, majd 1979-ben el is váltak. 1981-ben összejött Parris McBride-dal és 2011-ben összeházasodtak. Úgy tűnik, Martin a sci-fi kongresszusokon csajozott, mert ott találkozott Parrisszel 1975-ben, de akkor már ugye kapcsolatban volt.

Nagyon sajátos írásmódja van, éppen ezért nem fejezte be A tél szeleit

Martin őszintén elmondta, miért tart ilyen sokáig megírni azt a könyvet, amit valószínűleg már azelőtt elkapkodnának a rajongók, hogy kimondaná: nyakleves. „Az elmúlt években az általam végzett munka problémákat okoz, mert elvonja a figyelmemet. Mivel a könyvek és a műsorok annyira népszerűek, folyamatosan interjúkat kell készíteni. Folyamatosan vannak utazási terveim. Olyan, mintha hirtelen meghívnának Dél-Afrikába vagy Dubajba, és ki hagyna ki egy ingyenes Dubai-utat? Nem írok, amikor utazom. Nem írok a szállodai szobákban. Nem írok repülőn. Tényleg otthon kell lennem, a saját házamban, ahol zavartalanul írhatok. Életem nagy részében senki sem zavart, de most mindenki minden nap zavar.”

Hát ez igazán remek, csodás kilátások, hiszen nem valószínű, hogy az éppen futó Sárkányok háza idején felejtik el a telefonszámát meg az e-mail címét. De miután lecsengett, igazán lehetnének némi tapintattal az emberek, hogy senki sem hívja el sehova, hanem békén hagyják otthoni, természetes környezetében, ahol végre nyugodtan kiereszthetné magából A tél szeleit.

felhasznált forrás: mentalfloss

fotó: George R. R. Martin (flickr)

Annyira rossz, hogy az már jó – Az Arthur-átok filmkritika

A Sárkányok háza folyamatosan kivágja a biztosítékot a nézőknél

 

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!