Elstartolt a Trónok Harca előzménysorozata, a Sárkányok háza. 172 évvel korábban játszódik történet, és izgalmakból, sárkányokból, hatalmi harcokból nincs hiány.
Légy óvatos, a cikk spoilereket tartalmaz!
Már a főcím miatt is zúgolódtak az emberek
Egy hete indult el a Sárkányok háza, ami George R.R. Martin Tűz és Vér című regénye alapján készült. Már az első is rész sokkolta a nézőket, nemhogy a második! Sokan már kapásból abba is belekötöttek, miért nem volt intrója az első résznek. Mint kiderült, nem lefelejtődött, hanem a narratívával kívánták felvezetni az eseményeket. De mindenki nyugodjon meg: a második részben megérkezett a főcím, felcsendült Ramin Djawadit Trónok Harcás ikonikus zenéje, amelynek a képi világa is hasonló az anyasorozathoz, csak itt egy vérpatak útját kísérheti végig a néző. Lássuk be, már ez is eleve jó pont a készítőktől, hiszen kicsit nosztalgiázhatnak a rajongók, miközben csak-csak a Targeryen-házra fókuszálhatunk. Nagyon látványos, bizsergetős lett (alább meg is nézheted), de nem is számítottunk kevesebbre a készítőktől, Angus Walltól, Robert Fengtől, Hameed Shaukat, és Kirk Shintanitól, akik 2011-ben be is zsebeltek egy Primetime Emmy-díját a legjobb főcím kategóriájában a Trónok harca intrójáért.
Az első epizódon mindenki kiborult
Az első részben megismerhettük a karaktereket. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy ismét jó pár erős női karakterrel gazdagodhatunk. A legszembetűnőbb maga az egyik főszereplő, a 15 éves, sárkányon lovagló Rhaenyra (Milly Alcock), aki szívesen lenne apja, I. Vyserys király (Paddy Considine) utódja. „Amikor királynő leszek, új rendet fogok teremteni.” Meg is kapja lehetőséget, miután a nagybátyja, az egyébként igencsak örökös-szagú Daemon – Matt Smith zseniálisan játssza a család fekete bárányát -, az Aranyköpenyesek vezére kezd irányíthatatlanná válni, és ugyancsak szívesen felülne a trónra.
De miként lehet a potenciális utód egy nő, egy olyan világban, amikor „a férfiak inkább lángba borítanák a birodalmat, mintsem hogy egy nőt lássanak a vastrónra ülni”? Igen, egy tipikusan férfiak uralta világban próbálnak kitűnni a hölgyek. Évekkel korábban, már Vyserys nagynénje is indult a trónért, Rhaenys Targaryen (Eve Best), a „sosemvolt királynő” (egyébként én a helyében, biztos elküldeném melegebb éghajlatra, aki így nevez), mikor apjuk meghalt, csak éppenséggel mindig is az a meggyőződés pulzált a férfiak ereiben: Úristen, csak nő ne kerüljön a trónra!
Szóval ahhoz, hogy ez a több évszázados félelem a nőktől – plusz a lebecsülés -, a polcra kerüljön, kellett egy tragikus haláleset is. Ugyanis már úton volt a kis trónörökös, de sajnos komplikációk akadtak a szülés közben. Vyserys imádta a feleségét, de az utód iránti vágya még erősebb volt, így feláldozta a szerelmét, amiből egy olyan jelenet kerekedett, amelyért Hasfelmetsző is odaítélné az Aranyszike-díjat. Ez volt az a jelenet, ami totális felháborodást keltett a nézőkben, mivel túl naturálisnak ítélték, és nehezményezték, hogy nem készítették fel rá őket, ami nem teljesen igaz, hiszen be volt harangozva: durva jelenetekre számíthatunk. Meg aztán az Isten szerelmére, mit várunk egy Trónok Harca típusú sorozattól?! Mindig is hírhedt volt a szexuális, erőszakos, naturális kép világáról. Ez most sincs másképp, és mindenki jól teszi, ha beköti az öveket, meg bedob egy B6-ot hányinger ellen, mert ez csak fokozódni fog!
Persze nemcsak a képi világ miatt lett vita tárgya, hanem az „üzenete” miatt. Hiszen a király lényegében lemészárolta feleségét, ő döntött a sorsáról, meg se kérdezve a feleségét, mit szeretne: élni akar vagy mentsék meg a babáját, mert a kettő együtt nem megy. Egyszerűen rendelkezett a férfi a nő teste felett. Pont. Ez a sztori sokak sebét feltépte, pláne ezekben az időkben, amikor erőteljesen nyirbálják a női jogokat: lásd a nyáron meghozott új abortusztörvényt.
Egy 12 éves feleségjelölt is jobb, minthogy nő üljön a trónra
Most ott tartunk: apa és lánya képtelen együtt megélni a gyászt, és inkább kerülik egymást. Valójában ez is sokatmondó, hiszen a gyászfeldolgozás napjainkban is gyerekcipőben jár. Amíg ők eltávolodnak egymástól, addig egyre sürgetik a királyt, hogy nősüljön újra, mert oké, van egy jelöltje, de még jobb volna, ha több lenne, és nem NŐ. Ez már önmagában is elég bicskanyitogató, hogy az Istennek sem fogadnák el a nőket, és inkább ráerőszakolnának valakit a gyászoló férjre a birodalom érdekében.
Corlys Velaryon még az elsőszülött lányukat, a 12 éves kis Lady Laena-t is boldogan odaadná a cél érdekében. Ugyanis a Corlys ház ősi szövetségese a Targaryeneknek. „Sok tiszta valyriai vérű gyermeket szülnék neked, hogy megerősítsük a királyi vérvonalat és a birodalmat.”– mondja a csöpp kislány a királynak, amin valahol mosolyog az ember, valahol felforr a vére, hogy milyen beteg gondolat. De ha belegondolunk, sajnos régen ez volt a divat. Végül a király választása másra esik, a lánya barátnőjére, Alicent Hightowerre (Olivia Cooke), akit szintén utasított az apja: „járjon a király kedvében”. Szóval tényleg visszataszító, hogyan rángatták régen dróton a nőket, és milyen szinten tárgyiasították őket, ami most rendesen vissza is köszön a sorozatban.
De minden vérlázító húzás ellenére valójában ez egy iszonyatosan látványos, csavaros, izgalmas sorozat, ami „nézeti magát” olyannyira, hogy már be is rendelték a második évadot, de ezen nincs min csodálkozni. Ráadásul hamarosan érkezik a „több sárkány, több csata” kombináció, ami még inkább felpörgeti a sorozatot. Egy új korszak vette kezdetét a Sárkányok házával, habár bőven van még mit letennie az asztalra, ha szeretne a Trónok Harca nyomába érni. De Trónok Harca fanatikusként annyit mondhatok: jó úton halad.
Ez a film megtanít arra, hogy még két órát is becsülni kell – megnéztük a 365 nap 3. részét
