2007 augusztusában ismerkedtek meg, és azóta elválaszthatatlanok. Az évfordulót minden évben méltán megünneplik, és mivel imádják a vízparti piknikezést, Adri idén is különleges vacsorával készül a nagy napra.
A pár nem babonás, így nem félnek a furcsa dátumtól. – A hetedik évünkben sem történt semmilyen rossz dolog, sőt akkor éltünk Amerikában, akkor csiszolódtunk össze igazi családdá. A tizenhármas számmal kapcsolatban sincsenek félelmeink, egy mániám van csak: péntek tizenharmadikán nem ülök repülőre – magyarázza Adri. – Mindig méltón megünnepeljük az évfordulót, ilyenkor kettesben elutazunk valahova, és mivel Edvinnek az egyik legnagyobb ajándék, ha én főzök neki, megszervezek egy pikniket. Volt, hogy csónakba pakoltunk elektromos rezsót, és azon készítettem friss garnélás tésztát. A naplementében vízen ringatózva fogyasztottuk el a vacsorát egy pohár fehérbor mellett. Nagyon szerencsés vagyok, mert tizenhárom éve szerelemben élünk, és a társunkat találtuk meg egymásban. Ha Edvinnek van fellépése, én húzódom a háttérbe és támogatom őt, ha nekem van több elfoglaltságom, ő segít a gyerekekről gondoskodni, leveszi a terheket a vállamról. A jó párkapcsolat titka ez: nem versengeni, nem legyűrni a másikat, hanem segíteni és támogatni a párunkat.
Adri hét hónapos terhes volt, mikor Edvin megkérte a kezét Cipruson, Aphrodité szikláinál.
„Hatalmas pocakkal álltam oltár elé egy hét szervezés után. Csak a szűk család ünnepelt, a „lagzit” pedig egy elegáns hotel elnöki lakosztályában tartottuk. Edvin az egész lakosztályt beborította kolumbiai rózsával, mintegy négy- ötezer virág illatozott tűzpirosan minden sarokban. Mindig terveztük, hogy majd bepótoljuk a nagy lagzit és meghívunk mindenkit, de csak halogattuk ezt a tervet… Már a srácok is egyre nagyobbak, nem érezzük a késztetést, hogy újra oltár elé álljunk. A lényeg, hogy Edvin felesége vagyok, nekem jó érzés, hogy papíron is összetartozunk. Egyek vagyunk, és ehhez nem kellett milliós beruházás az esküvőre.”