Semmihez sem fogható, különleges világ a niche parfümök világa, amelyben a főszereplők a kiváló minőségű alapanyagokból művészi módon előállított egyedi illatok. Tizenegy évvel ezt a páratlan piacot hódította meg a magyar Minya Viktória, aki Hedonist nevű első illatával egy csapásra világhírű lett.
Néhány hete exkluzív interjút adott magazinunknak. Életem egyik legizgalmasabb élménye volt, amikor a világ talán leghíresebb parfümőrjével együtt elkészíthettem a saját illatomat egy workshop keretein belül. Rózsa-, jázmin-, narancs-, csokoládé-, cédrus- és még megannyi illat sorakozott az asztalon, miközben Viktória beavatott a parfümkészítés titkaiba, megismertetett a legkülönlegesebb alapanyagokkal és elmesélte parfümőrré válásának bámulatos történetét.
Igazi álommunka a tiéd, kevés ennél izgalmasabb szakmát tudok elképzelni. Már gyerekkorodban is ilyesmiről álmodoztál?
Fiatalkoromban fogalmam sem volt, hogy egyáltalán létezik ilyen munka, bár mindig művészeti dolgokban képzeltem el magam, és rendszeresen foglalkoztam színészettel, tánccal, zenével. Majd amikor közgazdaságtan-hallgatóként a huszas éveimben Erasmus-ösztöndíjjal Párizsban töltöttem az utolsó évemet, megtetszett a párizsi élet. Később magánéleti okok miatt véglegesen kint maradtam, a parfüm is ekkor lett tudatos lehetőség.
Mit gondolsz, miért pont a parfümök világa érintett meg ennyire?
Van ennek egy kicsit spirituális vetülete. Volt egy megállapodásunk anyukámékkal, hogy legyen egy „normális” szakmám, aztán mehetek vándorcirkuszba is akár, ha nagyon szeretnék. Így elvégeztem az egyetemet, és a diploma megszerzése után elkezdtem nagyon aktívan azzal foglalkozni, mi szeretnék lenni, mihez van érzékem és mi érdekel. Egy karácsony alkalmával épp otthon voltam, és a könyvespolcról levettem a parfümök 1997-es enciklopédiáját.
Azt szoktam mondani, hogy a könyv valahogy máshogy nyílt ki, mint azelőtt bármikor, és egyből összeállt a kép: orr leszek! Előtörtek belőlem az emlékek: az állandó parfümminták vadászata, hogy már az iskolában is parfümöt kaptam ajándékba a karácsonyi húzáskor, és mindig drogériákba hurcoltam a barátnőimet, hogy megszagolhassam az összes létező parfümöt. Azon a karácsonyestén nagyon erős érzés jelent meg bennem, és rájöttem, hogy erre születtem, csak idáig nem tudtam.
Milyen volt Grasséban, a parfümök és az illatok őshazájában bekerülni a világ talán leghíresebb parfümiskolájába?
Rettenetesen drága volt az iskola, úgyhogy előtte még elhelyezkedtem HR-esként, hogy össze tudjam gyűjteni a pénzt. Amikor megvolt a pénzem, elmentem Grasséba, és itt töltöttem életem egyik legszebb évét. A parfümiskolában nagyon felerősödik az ember szaglása, hónapokon belül egyszerűen kitágul a világ. Csodálatos a hely szelleme, és persze a festői környezet is nagy hatással volt rám.
Mindig ennyire tudatosan döntesz és tervezed meg a dolgaidat?
Nem mondanám, hogy nagyon tudatos lennék.
Életem első tudatosan felépített döntése a parfümiskola volt, hiszen négy év alatt gyűjtöttem össze rá a pénzt.
Minden ebédszünetemet az iroda melletti parfümboltban töltöttem. Egyből fel is vettek, és végig nagyon komolyan vettem. Alapvetően abban hiszek, hogy ember tervez, isten végez, úgyhogy nem is nagyon harcolok ez ellen. Olyan világban élünk, ahol minden és mindennek az ellentéte is előfordulhat, elég, ha csak a Covidra gondolunk. Úgyhogy általában nagy vonalakban vannak csak célkitűzéseim, sodródom az árral. Megengedem, hogy az élet jöjjön hozzám.
Van egy négyéves kislányod. Az anyaságra mennyire készültél tudatosan?
Ő egyáltalán nem a véletlen műve, próbáltam tudatosan készülni rá. Már várandósan is az a fajta anyuka voltam, aki csomó születéstörténetet végigolvas, hogy ne történhessen semmi, amire nem készült fel. Ehhez képest sürgősségi császárral olyan szituációban találtam magam, amire egyáltalán nem voltam felkészülve. Ez is egy tanulási folyamat része volt, amikor beláttam, hogy próbálhatok felkészülni bármire, és bebiztosítani magam, de nincs ráhatásom mindenre, bármennyire is szeretném.
Sok mindent megváltoztatott benned az anyaság?
Igen, nagyon sok mindent. A terhesség időszakában valahogy a munkával járó összes stresszt teljesen el tudtam engedni. Azt éreztem, úgy sincs fontosabb dolog, mint az a kis élet a hasamban. A szülővé válással – mint mindenkinek – jött a személyiségfejlődés az életemben, és olyan dolgokat hozott ki belőlem, amelyekre soha nem gondoltam volna.
Mennyire nehéz a te szakmádban összeegyeztetni a munkát és az anyaságot?
Nincs mese, ez szervezés kérdése, ami nem azt jelenti, hogy nem kőkemény meló. Külföldön, ráadásul a családom segítsége nélkül alapvetően nem könnyű a helyzet. Kreatívnak kell lennem, és bár vannak keményebb időszakok – mint mindenki másnak –, amikor megoldom ezeket a helyzeteket, az nagy magabiztosságot ad.
Az embernek ilyen helyzetekben a nehézségek megoldásával folyamatosan nő az önbizalma.
Annak idején úgy döntöttél, hogy nem egy hatalmas parfümcégnél szeretnél dolgozni, hanem egyedül építed fel a saját márkádat, így mostanra a magad ura vagy. Miért ezt választottad?
Az iskola elvégzése után bekerültem egy céghez, és egyszer csak azt vettem észre, hogy tök jó volt tanulni a rózsaolajról meg a narancsvirág-kivonatról, de ezekkel csak egy kicsit dolgoztunk, aminek egyáltalán nem örültem. Emlékszem, egy számomra nagyon nem kedves projekten dolgoztam épp. Akkor jött a gondolat, hogy nézne ki, ha saját magamnak csinálnám a parfümsorozatot mindenféle megkötés nélkül.
Szinte ezzel egy időben keresett meg egy amerikai ékszerész hölgy, aki saját márkás parfümöt szeretett volna, és prózai okokból – hogy számlát tudjak adni – megalapítottam a cégemet. Aztán már maguktól jöttek az ügyfelek, és végre azt csinálhattam, amit akartam. Senki nem mondta meg, milyen alapanyagokkal dolgozzam. Most már tudok válogatni a megkeresésekben, ami szintén nagyon fontos számomra. De ehhez nyilván el kellett telnie egy bizonyos időnek.
Mennyire volt nehéz nevet szerezni magadnak a szakmában?
Amikor kezdtem, ez még kifejezetten férfi szakma volt. Az első munkahelyemen három nő dolgozott, kettő a könyvelésen, meg én, és emellett ötven férfi.
Ötször többet kellett letennem az asztalra, mint másoknak.
Megszoktam, még ma is ez van egyébként bizonyos helyzetekben, de már nem bánom, rengeteg dolgot tanultam ezeknek köszönhetően.
A Hedonist elnevezésű illattal robbantál be a köztudatba, amely azonnal hatalmas siker lett, és bekerült a világ tíz legjobb parfümje közé. Mi volt az első gondolatod, amikor megtudtad?
Ez a parfüm azért is nagyon különleges számomra, mert még az iskolában megnyertem egy parfümversenyt egy olyan parfümmel, amely aztán a Hedonist kiindulási alapja lett, és amelyen még évekig dolgoztam. Egyébként engem is nagyon meglepett, hogy ekkora siker lett. Nemcsak a tíz legjobb parfüm közé került be, hanem 2013-ban ez lett az év parfümje. Alig hittem el. Nagyon meglepő volt, mert mindig mondták, hogy nem egyetlen parfümmel szokás megjelenni, hanem egy egész sorozattal. Másrészt teljesen ismeretlenül, Magyarországról érkezve nem volt semmilyen hátszelem, szinte csak viszontagságokkal találkoztam, és a parfüm valóban nagyon felkavarta az akkori állóvizet. Nagyon örültem minden egyes blogbejegyzésnek és minden egyes megrendelésnek, szinte ujjongtam, olyan megható volt ezt megélni akkor.
Van egy másik nagyon különleges, magyar vonatkozású parfümöd, az Eau de Hongrie. Hogy született meg ez az illat?
Számomra az Eau de Hongrie története különlegesen szép, azért is, mert mutatja, hogy mennyi idő telik el egy koncepció megfogalmazásától addig, amíg az ember kész terméket csinál belőle. Amikor 2009-ben ott voltam Grasséban, parfümtörténelmi órán tanultunk az egyik legrégebbi parfümről. Ez A magyar királyné vize volt, amelynek nagyon izgalmas a története: az 1300-as években élt egy Erzsébet nevű nő, aki mindenféle reumatikus meg köszvényes fájdalmaktól szenvedett, ezért kérte a patikusát, hogy csináljon neki egy csodavizet, ami csillapítja a fájdalmakat. A legenda szerint olyan jól sikerült, hogy nem csak a fájdalma szűnt meg, de annyira meg is szépült tőle, hogy a lengyel király feleségül vette.
Ez a parfüm valóban létezett, és Európa-szerte ezen a néven futott.
Amikor meghallottam a történetet, nagyot dobbant a szívem, és elhatároztam, hogy újrakreálom. Az alapparfüm elég egyszerű kompozíció volt, amihez valami igazán magyar vonatkozású összetevőt szerettem volna. Ekkor hívta fel anyukám a figyelmemet a tokaji aszú öregedésgátló és szépítő tulajdonságaira; innen jött a koncepció.
Mindig ilyen erősen inspirálja valami egy új parfüm megszületését?
Egy-egy parfüm elkészítése akár éveket is igénybe vehet, és tényleg minden lehetséges. Az inspiráció mindenhonnan jön: lehet, hogy szürreálisan hangzik, de akár egy esőcseppből vagy egy elkapott beszélgetésből a metrón, de filmek és könyvek is nagyon tudnak inspirálni. Mostanában már egyre többször gondolkodom koncepciókban, amelyekhez azután hozzárendelek különböző illatokat. Ami viszont a legfontosabb számomra, hogy egy-egy parfümömet valóban szuper élmény legyen megkapni.
Mit tapasztaltál, más az emberek viszonya a parfümökhöz Franciaországban és Magyarországon?
A francia embereknek több száz éves előnyük van a maguk illatosításában, így talán nem fair összehasonlítani magunkat velük, de azt veszem észre, hogy valóban arra törekednek, hogy az illattal önmagukat fejezzék ki.
