Megdöbbentő, milyen régi éttermek találhatók a világban, amik még a mai napig működnek. Persze, egyik sem abban a formájában kezdte életútját, mint amit jelenleg tapasztalhatunk. A vendéglátás kezdete legalább annyi furcsaságot és érdekességet rejt, mint bármi a történelem során.
A vendéglátás szinte annyi idős, mint az emberiség maga. Bármilyen esemény is történt, az emberek megvendégelték egymást, ellátták barátaikat, ismerőseiket, és anno a házhoz érkező vendég mindig nagy becsben volt tartva. Idővel már szakosodtak is egymás ellátására az emberek. Visszanyúlva a történelem szálain, ez leginkább főúri, nemesi kiváltság volt, hiszen a nagy lakomák náluk zajlottak. Saját szakács, saját féltett receptjei alapján készítette a fogásokat, ezeket a recepteket szinte soha nem adta át, maximum a legközelebbi kuktájának. Ezekben a nemesi körökben már elterjedt az írás, és maradtak is fenn receptúrák is. A népi vendéglátás és étkezés sokkal szerényebb körülmények közt zajlott, viszont ott a receptúrák csak családon belül, szájról-szájra terjedtek, hiszen az esetek nagy részében az írás és olvasás tudománya nem volt jellemző.
A mai éttermek elődei leginkább az út menti fogadók, borozók voltak, ahol a megfáradt utazók többnyire szállást is kaptak. A másik jellemző, kezdeti vendéglátást folytató hely a piac, ahol a portékák mellett megtalálhatók voltak ennivalót kínáló, egyszerű falatozók. Persze ez is, mint minden, fejlődött, és földrészenként más-más evolúciót járt be. Vannak leletek éttermekről, borozókról az ókorból és a középkorból, de olyan, ami megnyitása óta is üzemel, csak kevés akad. Nagy általánosságban az éttermek nagy része soha nem működik hosszú évek során át, statisztikák alapján alig élik meg a 10 évet. Pontosan ezért ritkák is az úgymond öreg éttermek, de szerencsére található a világon jó néhány kuriózum.
A Guinness Rekordok Könyvében szerepel a Sobrino de Botín elnevezésű étterem, mely 1725-ben nyitott meg Madridban. Egyszerű borozónak indult, majd egyre nívósabb vendéglátást folytattak benne, és azóta is nyitva van. Érdekessége, hogy egy-egy bútordarab mellett a kemence is majd 300 éves, amiben a híres sült malac is készül.
Az 1421 óta üzemelő stockholmi luxusétterem is egyszerű fogadóként kezdte működését, amit egy német szerzetes hozott létre az utazók számára. Az étterem egy igazi kaméleon. Utasellátótól a kocsmáig, a késdobálótól a jelenleg üzemelő elit étteremig minden helyet kapott már benne, de immáron 599 éve vendéglátóegységként funkcionál.
Ezt megelőzi Kína legrégebbi étterme, egy 1416-ban alapított pekingi étterem, ami Pekingi Kacsa névre hallgat. Hogy mit is árulnak benne, az nem is kérdéses, mert szinte nyitás óta a kacsa szerepel az étlapon, és annak elkészítésének tökéletesítésére 604 év állt rendelkezésre eddig. El lehet képzelni, ha egy ételt ennyi ideig tökéletesítenek, milyen ízekkel lehet náluk találkozni!
A kutatások alapján a legrégebbi a salzburgi, jelenleg Stiftskeller néven működő étterem. A salzburgi Szent Péter apátságban található, és 803-ban alapította ugyancsak egy szerzetes, 1217 éve! Szerencsére a szerzeteseknek köszönhetően erről írásos emlékek is a rendelkezésükre állnak.
Képek : Illusztráció
Budafoki Tamás
