Egy ideje már úgy éreztem, hogy túl nagy a káosz a ruhásszekrényemben és nem igazán látom át, hogy mi van benne. Amikor már egyre több volt az egymás hegyén-hátán kallódó ruha, úgy döntöttem, hogy rászánok néhány órát egy alapos selejtezésre és rendrakásra.
Mire végeztem, nem csak áttekinthető és rendezett lett a szekrény, de néhány tapasztalattal is gazdagabb lettem:
A rendet folyamatosan fent kell tartani:
A selejtezés és a rendrakás egy olyan dolog, amit rendszeresen kell csinálni. Minimum néhány havonta. Így könnyen kiderül, hogy melyek azok a ruhák, amiket már nem hordasz, nem szereted, vagy éppen az, hogy tulajdonképpen mennyi olyan ruhád van, amiket nem hordasz. Minden ember nagyjából a ruhadarabok 20%-át hordja, a többi kihasználatlanul unatkozik a szekrényben.
Az ösztöneimre is kell hallgatni:
Igen, de főleg hallgatni az ösztöneinkre. Ha azt súgják a megérzéseid, hogy mindenképpen meg kell tartanod azt a szoknyát, amit úgy körülbelül 5 éve nem vettél fel, vagy úgy érzed, hogy az idei téli divatba be tudod építeni, akkor adj neki még egy esélyt. De ez fordítva is igaz: ha van egy márkás darabod, de a fazonjával nem tudsz már azonosulni, akkor ne tartsd meg pusztán csak azért, mert ott van rajta a címke. Add el vagy ajándékozd el, hátha más örülni fog neki.
Meg kell találnom a saját stílusomat:
Ha időnként átrágod magad a ruhatáradon, akkor kiderül, hogy milyen stílusú darabokat részesítesz előnyben. Nekem elég sok szoknyám van, de nadrágom és pólóm is. Szeretem az egyszerű, kényelmes darabokat, amelyek jól variálhatók, és amelyekben bárhol meg lehet jelenni, és csinos lehetek bennük. Ráébredtem, hogy nem egészen olyan a stílusom, amilyen címkét idáig feltételeztem, viszont kitisztult a kép és sok mindent máshogy látok már.
A személyes stílus túlmutat a ruházaton:
Amikor a végére értem a selejtezésnek és a rendszerezésnek egyértelművé vált, hogyan szeretek öltözködni és az is, hogyan szeretem, ha kinéz az otthonunk. Ahogy készen lettem a ruhásszekrénnyel, szétnéztem a lakásban is, és elkezdtem más szemmel nézni a teret: megállapítottam, hogy egy-két dolognak lehet, hogy jobb helye lenne a lakás valamelyik másik pontján. És mivel szeretem az egyszerűséget és a rendet az otthonomban is, ezért a szekrény rendberakása után egyenes út vezetett a konyhaszekrényekig, majd a fürdőszobába.
Jól érzem magam utána:
Az otthonunkban történő bármilyen takarítás vagy rendrakás mindig pozitív hatással van rám (és a többiekre is). Jó ránézni a szekrényre, sikerélményem van és roppant lelkes vagyok már előre, hogy a sok régi/új felfedezésemtől milyen klasszul tudom majd variálni az öltözetemet. És persze sok új tapasztalattal is gazdagabb lettem…
