A Szilveszter, vagyis az év utolsó napja kifejezetten az az önfeledt bulizásról szól. Persze van olyan is, aki csak begubózik, pihen és békében várja az éjfél eljövetelét, az újévet. Akár milyen formában töltjük el ezt az estét, nagy általánosságban velejárója valamilyen alkoholos ital is. Nem véletlen, hogy most van a sangria napja.
A sangria
A sangria jelentése spanyolul „érvágás”, a sangre „vér” szóból ered. Ez nem más, mint egy Spanyolországból származó, bor alapú, alacsony alkoholtartalmú, édes ízesítésű üdítőital fajta. Nevezik borpuncsnak, illetve aromás bornak is. Az utóbbi időkben más országokban is gyártják, köszönhetően annak, hogy alacsony alkoholtartalma mellett frissítő, és kinézete, variálhatósága miatt amolyan koccintós ital.
A sangria története
Az ital gyökereit az Ibériai-félszigeten kell keresni. Hogy Spanyolország vagy Portugália az igazi hazája az nem derült ki, de a neve miatt a spanyol sangre szó sok mindent elárul. Az elnevezés magától értetődő, hiszen színe olyan mélyvörös, mint a vér. Az sangria nem ma kezdte a pályafutását, egészen az ókorig kell visszarepülnünk. A rómaiak már akkor is előszeretettel termesztettek szőlőt, az Ibériai-félszigeten is. Az ideális időjárás, a félsziget fekvése, kifejezetten alkalmas volt ehhez, ami pedig nem meglepő, hogy bor is készült belőle. Az akkor eljárások persze nem tették lehetővé azt, hogy tökéletesen tiszta borok készüljenek, ezért az ókorban jellemzően vízzel higították az italt, és sokat is fogyasztottak belőle. Ennek két oka is volt. A vizek nem feltétlenül voltak tiszták, viszont az alkohol némileg el tudta pusztítani a kórokozókat, a másik, egyszerűen a folyadékpótlás miatt történt. Az ókoriak ezen okokon kívül, rendszeresen édesítették a borok cukorral, illetve fogyasztották különféle gyümölcsökkel. Sok esetben hűtötték, de melegen forralva is fogyasztották.
A sangria hódítása
Ennek az italnak az újkori története az 1964-es New York-i világkiállítással kezdődött. Ugyanis a spanyol pavilonban osztogatták üdvözlőitalként, és kóstoltatták meg a vendégekkel. Akkora sikere lett végül, hogy ennek köszönhetően felfedezte a világ magának. 2014-ben az Európai Parlament eredetvédettnek minősítette a sangriát, innentől kezdve a sangria megnevezést hivatalosan is csak Spanyolország és Portugália használhatja.
A sangria elkészítésének titka
Klasszikus formájában a sangria csak vörösborból és friss darabokra vágott gyümölcsből készül, semmi több. De manapság még Spanyolországban is rengeteg féle receptúrát alkalmaznak. Az alapok mindenhol megmaradtak, igazából a gyümölcsöket variálják. A titok talán annyiból áll, hogy nem a csúcskategóriás borokból készítik, inkább esküsznek a közép, és alsóbb kategóriás italokra. Az ok roppant egyszerű. A magasabb kategóriás borok markáns aromái, túlzottan elnyomják a gyümölcsök ízét, amitől a sangria elveszítené a tipikus karakterét, és inkább lenne bor, mint frissítő ital.
A mi ‘sangriánk’
Nekünk magyartoknak is – kis túlzással – megvan a magunk sangriája. Úgy hívjuk Bólé!
A bólé amúgy nem hazai találmány. A legenda szerint Rodney admirális 1872-ben megsemmisítő vereséget mért a francia flottára. Ennek a megünneplésére a seregének egy kastély medencéjébe öntötték az összes fellelhető italt, és még több gyümölcsöt. Valószínű az egész sereg kiválóan érezte magát.
A miénknek nincs sok köze az eredeti sangria-hoz, mivel ezt az italt mi ugyancsak felturbózzuk. Az ünnepek, a bulik tipikus itala, töménytelen mennyiségű receptúra áll a rendelkezésünkre. Nálunk ehhez nem kell palack, csak egy jó nagy öblös edény. A bólé alapja ugyancsak a bor, de mi már nem csak vöröset, hanem fehérbort is használunk. Előszeretettel locsolunk bele pezsgőt, pálinkát, és mindenféle szeszes italt, ami csak eszünkbe jut. Természetesen gyümölcsökkel is tele pakoljuk, szinte bármivel, ami kéznél van, vagy kapható a piacon. Egyetlen fontos tényező van miután mindent összekutyultunk, az a pihentetés. Fontos az elegyünket legalább egy napig békén hagyni, hadd érjen össze.
