Ha szeretnénk megtapasztalni a kávéházakkal tarkított szöuli utcácskák hangulatát, már nem feltétlenül kell repülőjegyet váltanunk. A kisföldalatti megállójából felérve, lélekben azonnal az ázsiai metropoliszban találhatjuk magunkat, a nemrég nyílt Gabe 1884 kirakat üvegét megpillantva.
A kicsiny kávézó elüt a palotanegyed méltóságteljes affektáltságától, így már első pillantásra valami egészen újat ígért. Beléptünkkor nem a kávézóláncok következetes precizitással tervezett dizánja fogadott, hanem a Koreában Personal Café (személyes kávéház) néven ismert helyek meghitt egyedisége. Ugyan csak két helyiségből áll, a halványzöld színválasztás a Flower Café-k (virág kávézó) organikus hatására emlékeztet, egyúttal optikailag tágítja, világosítja a teret. A falakon Szöul nevezetességeinek és a legismertebb k-pop csapatok tagjainak fotói láthatók, itt-ott személyes emléktárgyak tarkítják a belső tér színes pezsgését. Valóban úgy éreztem, mintha hazaérkeztem volna. Benyomásomat későbbi beszélgetésünk során a tulajdonos, Kim Gil-hoon – akit mindenki Mike-nak becéz – is megerősítette, hiszen elmondása szerint: „itt, bárhonnan érkezzék is a belépő, szívesen látjuk, akkor is, ha csak azért ül be, hogy elüsse az időt egy jó könyvvel…”
Nyoma sincs a negédes, erőltetett kedvességnek, vagy a futószalagon suhanó kiszolgálásnak. András, a kis barista pult mögül, zavarodottságomat látva a hozzáértő magabiztosságával fordult hozzám, hogy segítsen a választásban. Egyből éreztem, hogy ő nem csupán alkalmazott, hanem családtag itt. Miközben egyik rendelésemet készítették, az előbbi üzletfilozófiát Mike is kiemelte:„mindig kikérem a többiek véleményét, ami nekik nem ízlik, az nem kerülhet a kínálatba.”
Az itallapon bárki megtalálhatja a számára ideális élénkítőt. Nem hiányoznak az olyan klasszikusok, mint az espresso, cappuccino, latte macchiato, moccacino vagy az iced americano, melynek karakteres ízét – tudtam meg – a koreaiak kifejezetten kedvelik. Ami viszont igazán különlegessé teszi az itt kapható kávékreációkat az az, hogy átszüremlik rajtuk az alkotó nyitott személyisége és kulturális identitása. Ha kipróbáljuk a kínálat némelyik tételét, valóban egy “korty Koreát” kapunk: a signature latte-k már első olvasásra izgalmas ízesítői – többek között – a matcha, feketeszezám vagy az európai ízléshez képest elsőre furcsa tarogyökér, melyből édeskés-vaníliás íze miatt Koreában édességet is készítenek. De a k-drámák rajongói sem csalódnak, hiszen megtalálható itt a Squid Game hatására világszerte ismertté vált koreai vásári édesség, a Dalgona (olvasztott cukor és szódabikarbóna keveréke, a törökmézre emlékeztet) által ihletett kávékülönlegesség. „Igyekszem valami olyat nyújtani, amire eddig nem volt példa itt, természetesen jó minőségben. Azon vagyok, hogy mindig új ötletekkel frissítsem a kínálatot, ezek a „New Arrivals” táblán találhatók. A fantáziámnak tényleg csak egy adott hozzávaló itteni nehezített beszerezhetősége szabhat határt…” – jegyezte meg Mike a kínálatról.
Csokoládé rajongóként választásom a Belgian Mocha-ra esett, melynek elemi hozzávalója a jó minőségű étcsokoládé. Az első kortynál könnyed, krémes édességével simogat, majd érezzük a feketecsokoládé lassan szétáramló karcos, visszafogottan markáns karakterét. Szerencsémre, Mike rövid eredettörténettel is fűszerezte ezt a remek moccachinot. „Az első kóstolás alkalmával túl kesernyésnek érezték, ezért kénytelen voltam jobban megédesíteni.” – mesélte. Ezt, őszintén szólva, sajnálattal hallottam, hiszen imádom a feketecsokoládé kesernyésségét, amelyből sokoldalú gyűmölcsösség bontakozik ki. Mindettől függetlenül, szerintem, ideális első kóstoló lehet.
A legnagyobb revelációt számomra, mégis a Mud Festival fantázianévre keresztelt jegeskávé jelentette. Ennek főszereplője a pozitív élettani hatásairól ismert matcha, mely nem más, mint a japán teaszertartás nagyra becsült zöld teája. Ebben a kávéspecialistásban nyoma sem volt a sokak számára zavaró kesernyés élnek, üde gyógynövényes-florális jegyeivel inkább a szertartások során készített enyhébb, édeskés uszucsa-ra emlékeztetett. Parfümös aromája egy szippantásnyi zen volt arra a napra.
A hideg frissítők közül a mentás limonádéra voksoltam. Próbáltam már pár iszonyatosan mesterséges ízhatású mentás terméket, azonban ez egy egészen új horizontot jelentett. A fűszernövény nyers, enyhén borsos zsengeségét nem nyomta el túlságosan szirupos édesség, hűsítő aromája pedig jólesően végigbizsergette a szájpadlásomat. Az édességek folyamatosan változnak. Egyedül a – szintén a sorozatok miatt népszerű – bingsu-t találjuk meg mindig a kínálatban. Ez egy tejalapú jégkása, melyet különféle ízesítőkkel, például fagylalttal vagy édes babpasztával fogyasztanak a nagy kánikulában. Mi ezúttal a csokoládés-diós brownie-t próbáltuk ki. Előnye, hogy nem fullasztóan cukros, inkább a csokoládé íze dominál. Kellően szaftos, de állaga mégsem nyers hatású. A tészta puhaságát jól ellensúlyozza a pörkölt diódarabok roppanóssága.
A koreai kultúra hazai felértékelődéséből adódóan, óriási népszerűség övezi a kelet-ázsiai ország gasztronómiáját. Ugyanakkor Dél-Korea minőségi kávéházi kultúrája hazánkban kevésbé ismert. Öröm, hogy ezentúl Budapesten nem csupán jó éttermeket, hanem végre egy újabb kávézót is találhatunk, amely hiteles képet ad az ország kulináriájának ezen szegmenséről.
Mike számára egyébként nyílt cél az is, – magyarázta lelkesülten – hogy a sztereotípiákon túlmutató képet adjon kultúrájáról. Meglátásom szerint, ez abszolút sikerült neki. A limitált tér ellenére óriási „világszellem” szorult meg ezen a helyen, amely azonnal megszáll mindenkit. A megálmodó kreativitásán és szemléletén keresztül ugyanakkor a koreai nép rezílienciája (alkalmazkodóképesség) sejlik át. A történelem viharaiban megtépázott félsziget közössége kemény munkával, kitartással és tanulni vágyással mindig képes volt a semmiből újraépítkezni. Ez a szembetűnő szívósság az oka annak is, hogy Dél-Korea „kávéházi nagyhatalomként” világszerte hivatkozási pont. „Mindazt, amit magunkkal hoztunk valahonnan a hazánkba, egyszerűen tökélyre fejlesztettük, ahogyan ez a sushi esetében is történt. Ízlett nekünk, behoztuk, fejlesztgettük, és egy időben több sushi séf volt Koreában, mint Japánban. Kezdetben kávét is alig fogyasztottunk, hiszen a kiváltságosok luxuscikke volt. Mára meg egyetlen utcában, egymás mellett csak kávézók működnek, és mindegyik a maga egyedi, ugyanakkor minőségi kávéit árulja ” – fogalmazta meg Mike a „siker titkát” nevetve.
Szerző: Lázár Dániel
