„Yoho-yoho, kalóznak lenni jó!” Így szól a fáma. Ilyenkor persze eltekintünk a többhónapos hajóutaktól, a véres harcoktól, a hajóban mélyen megbúvó patkányhadtól, vagy épp a tengerészek rettegett betegségétől, a skorbuttól. Bizony a kalózélet nem szárazföldi nyápicoknak való. A tenger csak a kemény legényeket jutalmazza. A kalózok a popkultúrában vagy romantizált hősökként, vagy kegyetlen, alávaló haramiaként szerepelnek. De mi a valóság? Összegyűjtöttünk néhány történetet a hét tenger legismertebb ördögeiről.
A Barbarossa testvérpár
A kalózkodás aranykorának kezdete körülbelül a 16. századra tehető. Spanyolország ekkoriban terjesztette ki gyarmatbirodalmának határait, a távoli földekről visszatérő kincsekkel és fűszerekkel megrakott gályák busás zsákmányszerzési lehetőséggel kecsegtettek. A kincsekre ácsingózó kalózok Afrika északi partjain vertek tanyát, ezért ezt a vidéket Kalózpartnak is nevezték. A berber kalózok, kegyetlenségük és szokatlan kínzási módszereik okán váltak hírhedtté. Közülük emelkedett ki egy testvérpár, Kair, és Arouj ad-Dín, akiket megjelenésük miatt Barbarossának, azaz Rőtszakállúnak neveztek. Ők ketten megszámlálhatatlan mennyiségű keresztény hajót támadtak meg, majd az Oszmán Birodalom szolgálatába álltak. Legendás tettük Algír meghódítása, melyet később Kair szultánként kormányozott.
Lovaggá ütött kalózkapitány
A korszakban fénykorát élő katolikus Spanyolország tengeri hegemóniáját egyetlen nagyhatalom volt képes megkérdőjelezni, mégpedig a protestáns Anglia. Erzsébet királynő nemcsak bátorította a spanyol hajók ellen irányuló kalózkodást, de „tengeri kutyái” közül néhányat lovaggá is ütött. Ilyen volt Sir Francis Drake, akit a spanyolok „El Draque”, azaz „Sárkány” néven emlegettek. Drake különleges képességű „privateer” (felfogadott kalóz) volt, villámgyors, Golden Hind névre hallgató hajójával még a földet is megkerülte. Egy ízben elfogott egy Peruból hazatérő kincsszállító hajót, ezzel 25 000 pesot zsákmányolva. Ez mai összegben körülbelül 7 millió fontot, tehát 2,8 milliárd forintot jelent. Nem csoda, hogy II. Fülöp spanyol király hatalmas vérdíjat tűzött ki a fejére. 1588-ban az ő vezetésével gyűrte le az angol flotta a nagy spanyol Armadát, majd 56 évesen, vérhasban halt meg.
A Karib-tenger kalózai
Bár gyilkos tengeri szörnyek, és polipfejű kalózkapitányok feltehetően nem léteztek, a 17-18. században valóban a Karib-tenger szigetvilága számított a kalózkodás központjának. Ekkoriban ütöttek tanyát New-Providence szigetén, és futtatták fel Nassau városát. Itt található a rumgőzös Tortuga is. Ebből a korszakból szívesen merítettek az angol romantikus szerzők, így a szabadságukért küzdő hős karibi kalózok beleégtek a köztudatba, számos regény, és film alapjaként szolgáltak. Valójában őket sem szűzies szabadságharcosként kell elképzelni, a francia Francois L’Olonnais kapitány például a feljegyzések szerint saját vadászkésével, egyenként szurkálta halálra áldozatait. A korszak legendás alakja a walesi Henry Morgan, aki a legenda szerint kiadta a kalózok törvénykönyvét. Tény, hogy számos spanyol kolónia kifosztását követő halálát a mértéktelen alkoholfogyasztás okozta.
A legrettegetteb kalóz
A kalózkodás mintaalakja Edward Teach, más néven Feketeszakáll. Hatalmas termetű ember volt, és kiváló kapitánynak is bizonyult. Pályafutása New-Providence szigetéről indult, majd néhány hajó kifosztása után futótűzként terjedt a híre. 1717-ben blokád alá vette Charlestont, és több gazdag lakost rabolt el váltságdíj reményében. A harc előtt rendszerint fonatokba sodorta a haját, majd égő kanócokat erősített kalapja alá, így rémisztve meg ellenségeit. Az elfogott hajók legénységét megkínozta, és kivégezte. Még saját kollégáit is átverte, mikor hajóját szánt szándékkal zátonyra futtatta, majd egy zsákmánnyal megrakott csónakkal kereket oldott. Hatalmas hajóját, az „Anna királynő bosszúját” 1996-ban hosszas kutatás után találták meg, és hozták felszínre. Feketeszakállt végül tőrbe csalták, és levágták a fejét. Testét a tengerbe dobták, ami állítólag kétszer megkerülte a hajót, mielőtt elsüllyedt volna.
Nők a fedélzeten
Néhány elszánt kalóznő legendája is megmaradt a történelemben. Anne Bonney és Mary Read férfinak öltözve szegődtek egy sármos kalózkapitány, „Calico” Jack Rackham szolgálatába. A férfi a „Calico” nevet jellegzetes szövetnadrágjáról kapta.Miután fény derült Bonney cselére, a kapitánnyal egymásba szerettek, és számtalan portyán vettek részt közösen. Rackham azonban nemcsak ügyetlen kapitánynak, de gyáva alaknak is bizonyult. Mikor foglyul ejtették hajójukat, a férfi a legenda szerint a rakodótérben bujkált, miközben a két asszony bátran felvette a harcot a támadókkal. Végül azonban foglyul ejtették, és Port Royalba hurcolták őket. A terhes Anne Bonney enyhébb ítéletet kapott, és ennyit mondott búcsúzóul az akasztófa felé tartó Rackhamnek: „Ha férfihoz méltóan küzdöttél volna, nem akasztanának föl, mint egy kutyát”.
