2022-re a podcastkultúra igazi jelenséggé nőtte ki magát. Akárcsak külföldön, Magyarországon is egyre nagyobb térhódításnak örvend a tartalomgyártásnak ezen formája. Már hazai viszonylatban is több száz különböző tematikájú podcastműsorból lehet csemegézni, így biztos mindenki megtalálja a neki leginkább tetszőket. Felmerülhet a kérdés, hogy miben rejlik e műfaj hatalmas sikere? Cikkünkben ennek járunk utána, a kezdetektől egészen napjainkig, azaz a podcast virágkoráig.
Eredettörténet
A podcastek indulásának idejét sosem fogjuk tudni pontosan belőni. Egyfelől azért, mert nem volt egy olyan meghatározó, s úttörő műsor, amely egyöntetűen kivívta volna magának a „világ legelső podcastje” titulust. Másfelől pedig azért, mert a műfaj határaiba akár a kezdeti rádiós talkshow-jellegű adások is beleférhetnek, csak akkoriban még ez a kifejezés nem létezett. A podcast tehát gyakorlatilag egyidős a rádiózással, pontosabban a rádióban hallható, beszélgetős szisztémára épülő műsorokkal. Magát az elnevezést a BBC egykori újságírója, Ben Hammersley alkotta meg, aki az iPod és a broadcasting (közvetíteni) szavakból rakta össze a podcast kifejezést. A definíció szerint a podcast egy rádiójellegű beszélgetést jelent, de formai és tartalmi határok nélkül, mivel akárki csinálhatja, akármilyen jelleggel, akármilyen témában.
Miben más, mint a rádió?
A podcast egy olyan műfaj, ami semmiféle előképzettséget, különleges orgánumot vagy szakmai tapasztalatot nem igényel. Kortól és nemtől függetlenül, bárki készíthet podcastet, nyilvánvalóan a megfelelő technikai körülmények biztosítása mellett. Ezzel szemben a rádióban fontos szakmai szempontoknak is meg kell felelni. A szigorúan betartandó műsorstruktúráról, határidőkről és reklámelhelyezésekről nem is beszélve. A rádióműsorok ráadásul frekvenciához és időhöz vannak kötve, így aki az adott pillanatban nincs a közelben, könnyen lemaradhat kedvenc adásairól. A podcast ehhez képest jóval nagyobb szabadságot kínál, hiszen bármikor, bármennyiszer visszahallgatható, az pedig csak hab a tortán, hogy a podcastkészítőknek nem kell tartaniuk a cenzúrától, így a szólásszabadság, valamint a médiahatóságok potenciális büntetéseitől nem tartva fejthetik ki véleményüket egy-egy témában. Ezen összetevőknek hála jóval komolyabb előnyt tudott magának kivívni a rádióműsorokkal szemben.
Az első próbálkozások
Tulajdonképpen a legelső podcastek egy az egyben rádióműsorok voltak, hiszen 2004-2005 környékén, amikor az első podcasttel foglalkozó weboldalak és applikációk elindultak világhódító útjukra, saját tartalommal még nem rendelkeztek az azon dolgozók. Így jobb híján az országos (elsősorban amerikai és brit) rádióadások beszélgetős műsorait vágták ki, és töltötték fel saját platformjukra. Ezzel elérték azt, hogy az emberek számára hozzáférhetővé és későbbi időpontban visszahallgathatóvá tegyék a szeretett adásaikat. Sokan úgy tartják, hogy a 2004-ben elstartolt Daily Source Code című műsor volt az első podcast, ami formájában, nyelvezetében és témájában szinte teljesen ugyanaz volt, mint amilyennek manapság ismerjük a podcasteket. Ez egy közéleti, mindennapi témákat boncolgató adássorozat volt, amit már nem rádióban, hanem a cég saját honlapján sugároztak. 2005-ben pedig megjelent az iTunes, a világ első podcastekre és hangfájlok elraktározására szakosodott programja volt. Az iTunes annyira úttörő és hiánypótló próbálkozás volt, hogy hatását és népszerűségét a mai napig érezni lehet. Nem mellékesen pedig az Apple termékek egyik legfontosabb elemévé vált.
A siker bűvöletében
Az iTunes elindulásával zöld utat kaptak a podcastek. Egyre többen érezték úgy, hogy közölni szeretnék mondandójukat a nagyvilággal, és ezt bátran meg is tették. A siker egyik legfontosabb összetevője az volt, hogy a rádiós szakemberekkel ellentétben a podcasteket egyszerű, hétköznapi emberek készítették, akik pontosan olyanok, mint mi, hallgatók, azzal a különbséggel, hogy ők rendelkeznek a megfelelő eszközökkel és elszántsággal ahhoz, hogy műsort készítsenek. Ezáltal a hallgatók sokkal közelebbinek érezték ezeket a műsorokat, a rádiók gyakran maníros és modoros próbálkozásaival szemben. Ezzel beindult egy öngerjesztő folyamat, hiszen hétköznapi emberek hallgattak hétköznapi embereket, és egyre többen érezték úgy, hogy hozzá szeretnének szólni az általuk hallgatott adások témáihoz. Ezeket a hozzászólásokat pedig gyakran nem kommentek vagy üzenetek formájában tették meg a hallgatók, hanem úgy érezték, hogy akkor tudnak igazán kiteljesedni, ha egy új, általuk létrehozott podcastben teszik meg mindezt. A számok pedig önmagukért beszélnek. 2019-ben az Edison Kutatóközpont tanulmánya alapján az USA-ban több, mint 90 millióan hallgatnak podcastet havi szinten. A kutatásból továbbá az is kiderült, hogy Dél-Koreában a lakosság több, mint fele hallgat havonta podcasteket, a második legerősebb ebben a tekintetben pedig Spanyolország a maga 40 százalékával. Mindazonáltal az Egyesült Királyságban akkora a podcastek iránti érdeklődés, hogy az ottani statisztikai kimutatásokat már nem is hónapra, hanem hétre lebontva adták meg. Ebből az derül ki, hogy a brit lakosság majdnem 13%-a hallgat heti szinten legalább egy podcastet.
A tematikák kifogyhatatlan tárháza
Egy laikus számára kézenfekvő lehet a kérdés, hogy ugyan mik hangzanak el ezekben a műsorokban, ami miatt ilyen népszerűek? Nos, kis túlzással bármiről szó eshet egy podcast során. A korábban pedzegetett kreatív szabadság a témák számára is zöld utat ad, így a határ a csillagos ég. A leggyakrabban előforduló témák között a politika, a közélet, a sport, a tech-világ, a film és a zene található meg. Ahogy a rádióműsorok zömében, úgy a podcastek esetében is a témák oroszlánrészét aktualitások, illetve az azokra való reflektálás teszi ki. Emiatt pedig nem kell attól tartaniuk sem a hallgatóknak, sem a tartalomgyártóknak, hogy elfogynának a párbeszédre érdemes témákból, hiszen mint tudjuk, a téma mindig az utcán hever.
A sztárok is látják benne a lehetőséget
Míg a kezdeti időkben átlagemberek indítottak podcasteket, mára a mérleg nyelve már jóval inkább az ismertebb emberek felé billen. A formátum ugrásszerű népszerűsége nyomán sokan gondolták úgy, hogy hírnevüket és rajongótáborukat felhasználva ők is podcastkészítésre adják a fejüket. Nem ritka jelenség, hogy influenszerek, rádiós műsorvezetők, művészek és televíziós személyiségek is belevágnak a tartalomgyártásnak ezen formájába. Magyarországon is számos példát találni erre. Friderikusz Sándor, Istenes Bence, Dr. Csernus Imre is önálló podcastgyártásba kezdtek, a sort persze végtelenségig lehetne folytatni ismert nevekkel.
Mindenki találhat az ízlésének megfelelőt
A podcast egyik legnagyobb fegyverténye az, hogy a műsorvezetők rengeteg interakciót tudnak folytatni a hallgatósággal. Legyen szó akár kommentelésről, nyereményjátékokról, adományokról, ezek által a közönség jóval közelebbinek érezheti magához a műsort és annak vezetőit is. A paletta pedig annyira színes és sokrétű, hogy elképzelhetetlennek tűnik az, hogy valaki ne találna olyan podcastet, amivel szemben nem tanúsítana minimális érdeklődést. A pár perces adásoktól a maratoni, több órás műsorokig, komolyabb hangvételűtől a lazábbig bárki találhat olyat, amit örömmel hallgathat.
