Nagy László több versének sorai is szállóigévé váltak. Az egyik ilyen közkedvelt és közismert verse a Ki viszi át a Szerelmet. Az 1957-es műve igazi ars poetica, költői hitvallás. A vers a költő 1956 utáni megrendült lélekállapotát is tükrözi. Mi most a grafikusként és műfordítóként is maradandót alkotó költő néhány szívünknek kedves lírai alkotása közül válogattunk.
Nagy László születését egy legenda övezi. Az anyakönyv szerint 1925. július 17-én született, ám édesanyja 14-ét jelölte meg a születés dátumaként. A felsőiszkázi születésű kisfiúnak a gazdálkodó szülei négy gyermekről gondoskodtak. László a második, az Ágh István néven szintén híres költővé lett István pedig a negyedik gyermek volt. László már fiatalon nagyon jól rajzolt, tehetségét pedig Pápán, a középiskolában is felfedezték.
A háború miatti csonka tanév végén, 1945 nyarán érettségizett diák az Iparművészeti Iskolába felvételt nyert. Egy év múlva már a Képzőművészeti Főiskolán tanult. A fiatal Nagy László életének az alkotás, a művészet olyannyira szerves része volt, hogy nemcsak rajzolt, írt is. Első verseinek sikere után, 1948-ban beiratkozott bölcsészkarra.
Életművének legkiemelkedőbb alkotásai közt tartjuk számon a Menyegző című hosszúversét, a szimbolikus jelentéskörű Tűz verset, a József Attila előtt tisztelgő modern himnuszát, a József Attila! címűt, és a Ki viszi át a Szerelmet ars poeticáját is. A verset itt a költő előadásában hallhatod.
Az 1978. január 30-án elhunyt költőre emlékezve, lentebb a mi 5 választott versünket olvashatod.
Én fekszem itt
Én fekszem itt a kihűlt földön:
eleven kincse még a nyárnak,
vétkek s rossz jelek rohamozva
édes húsomra idejárnak.
Igazán s végleg téged várlak,
érdes tüllben gyere lassúdan,
horzsolj végig s hagyj itt örökre
izzó kikerics-koszorúban.
A bánat hajnala
A csillagoknál voltam őrszem
s boroztam fényes éjszakán.
Mint hideg pohár cseng a hajnal,
kihűlt szerszámok néznek rám.
Szívemet látom őszi kertben,
tartja egy szép hajas-baba,
fekete szallagok susognak,
eljött a bánat hajnala.
Ó, csodálatos jégvirág
Ó, csodálatos jégvirág,
táncolva megdermedt leány,
fátyolos, csipke-kombinés,
napvilágomnak ablakán.
Csillag-kripta a két szeme,
kialudtak a csillagok,
lángudvarukba éjjelre
meghíva nem ballaghatok.
Ó, csodálatos jégvirág,
mi lesz így velem s teveled?
Ha rádlehelek: tovatűnsz,
ha megbűvölsz: megdermedek.
Balatonparton
Balatonparton a
nádi világban
megbújtam egyszer
s csuda szépet láttam
bóbitás nádon
nádi veréb fészket
sás bokor alján
kis vízicsibéket.
Vad ruca moccant
topogott a vízre
barna liléit
vízi útra vitte
senki se látta
csak magam csodáltam
ott a víz partján
még sokáig álltam.
Játszott a nádas
széllel és derűvel
s hazaindultam
nádi hegedűvel.
Egy képvers
Árvácska sírverse
Irodalom és versek témában ezeket is Neked ajánljuk:
