Munkácsy Mihály 1871-es Tépéscsinálók című olajfestménye a Magyar Nemzeti Galériában látható Budapesten. Ezt a keserű életképét nézzük meg közelebbről a festőóriás születésnapjára emlékezve.
Munkácsy-élmény
Aki látott már élőben Munkácsy-képet, az biztosan érzékelte, hogy a kiállítótérbe precízen beállított a hőfok és világítás. A képek varázsa, az alakok szavaknál beszédesebb testtartásai pedig merengésre késztetik a befogadót. Személyes nagy Munkácsy-élményem a Krisztus-trilógia, amit Debrecenben a Déri Múzeumban csodálhattam meg.
Ám most nem ezt a monumentális, bibliai témát feldolgozó képegyüttest akarom megidézni, hanem a Tépéscsinálók festményt. De előtte álljon itt pár sor Munkácsy életéről.
Munkácsy Mihály Lieb Mihály Leó néven született Munkácson 1844. február 20-án. (Lieb családi nevét 1868-ig használta, 1880-ig Munkácsiként írta a nevét.) Nagyon fiatalon, alig 7-8 évesen maradt árván. Bár asztalosinasként kezdte munkásságát, világhírű festővé vált. Szerelmi élete legendákkal és fordulatokkal teli. Alkotásainak elemzésén túl kimeríthetetlen témává válhat a férfiasságát megélő ember életútjának elemzése is. A sokszereplős kompozíciók mesterének halálát a szifiliszfertőzés okozta. A szociografikus képeiről híressé vált festő 1900. május 1-én halt meg.
Romantikusan realista
Munkácsy életképein minden alakra külön figyelmet kell fordítanunk, hogy az egyes arcok mögött a sorsokat is megláthassuk. Az 1871-es Tépéscsinálók figuráit is érdemes egyesével megtekintenünk. Egy falusi jelenetnek lehetünk szemtanúi. A drámai megvilágítást kapó arcokon és a szereplők térbeli elhelyezkedésén is érezni a feszültséget. A jelenet központi figurája a csatából hazatért honvéd, aki nem a kép közepén van, hanem bal szélen. Ezt a kompozíciós technikát a festő más képein is alkalmazta, például a Siralomház című művén. Munkácsy a Tépéscsinálókat a Siralomház évében kezdte festeni, és mintegy két évig dolgozott rajta.
Az asztalfőn ülő, csatát megjárt roskatag ember egykor daliás, tüzes, szenvedéllyel teli fiú lehetett. Most a megrázó emlékeiről mesél az otthon maradt szeretteinek, akik a sebesültek számára kötszert készítenek. Van valami nyugtalanító az őt hallgató közönségben. A mankóra támaszkodó szabadságharcos keserű szavait a színek is tükrözik.
A szabadságharc családi vonatkozásban is fontos a művész számára. Apját a forradalomban történt szerepvállalása és a Kossuth-kormánynak végzett szolgálatai miatt börtönbüntetésre ítélték.
A képen nincsen teátrális túlzás, csendes megfigyelők, érdeklődő, megdöbbent, lesújtott arcok láthatóak. A kép közepén a színes ruhájú kisgyerek figurája szimbolizálhatja a reményt és az új élet lehetőségeit.
A festő számos tanulmányrajzot készített ehhez az alkotáshoz is. Egy kis kulisszatitok a képről: Állítólag a nőkkel teli társaságban Munkácsy a három férfialakon kívül egy negyediket is tervezett. A sebesült honvéden, a sápadt nyomorékon és az öreg emberen kívül még egy otthon maradt, csatákból kimaradt, piruló, szégyenkező, egészséges férfit is a képre képzelt a mester. De a tervezett alak nem került a képre. A legenda szerint azért maradt el a Tépéscsinálókból ez a bujkáló alak, mert Munkácsy szerint egy férfi se maradt otthon.
https://mng.hu/mutargyak/tepescsinalok/
Ezeket is nézd meg:
A derűlátó festő, aki a női test bűvöletében alkotott-Renoir csodálatos világa
