Szinyei Merse Pál a 19. századi magyar képzőművészet formabontó, úttörő alakja volt, aki a természettel, a színekkel való különlegesen bensőséges kapcsolatot kereste. Szinyei a maga útját járó festőművészként maradt meg az utókor emlékezetében, akinek több képét is értetlenség fogadta saját korában. A Majális, a Lilaruhás nő, a Pacsirta, a Léghajó, a Hinta a magyar festészet emblematikus alkotásaivá lettek, amelyekre ma is csodálattal nézünk.
A festőóriás előtt tisztelgünk cikkünkben, a Lilaruhás nő és a Majális képeit nézzük meg közelebbről.
A festőről és a magyar Mona Lisáról
Szinyei a felvidéki Szinyeújfalun született ősi nemesi családban 1845-ben. Az eperjesi és a nagyváradi évek után Münchenbe ment, ahol a Képzőművészeti Akadémia hallgatója lett. Fiatalabb korában Nyugat-Európában szeretett volna letelepedni, hogy az ottani kulturális élet forgatagát, üdítő szellemi pezsgését érezhesse. Végül Jernyén telepedett le.
Első önálló képét, az Esthajnalcsillag címűt nem a szabadban, hanem műterme ablakából festette. Szinyeit a magyar festészet első nagy koloristájaként emlegetik. Színei valóban roppant magával ragadóak, elég csak a Lilaruhás nő képén látható lila színre gondolnunk.
Az 1873-as képen látható dekoratív ruhájú nő az (akkor, abban az életszakaszban) idealizált feleség, Probstner Zsófia festői ábrázolása. A magyar festészet egyik legismertebb darabja ez, mely megjelenik dekortárgyakon, reprókon, pénztárcákon, de azok lilasága olykor az eredetiével köszönőviszonyban sincsenek. A magyar Mona Lisaként is elhíresült alkotás ruhakölteményét sok nő mai szemmel is megirigyelheti. A festő asszonya és múzsája az itt megörökített ruháját saját maga varrta. Épp várandós volt első közös fiúgyermekükkel, akit később még öt leánygyermek követett. Sajnos közülük hárman korán meghaltak.
Ami érdekesség teszi még a gazdag színvilágú festményt, az az a tény, hogy Szinyei megtévesztő módon nem a friss levegőn festette (akárcsak a Majálist), hanem a műtermében.
Álljon itt még egy egészen megdöbbentő életrajzi adat is: a Lilaruhás nő, Probstner Zsófia 101 éves korában, 1954-ben halt meg, túlélte az összes, festővel közös gyermekét…
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
A Majális apró titkai
Most vegyük szemügyre Szinyei egy másik remekművét, a Majálist, amit saját korában túl nagy lelkesedéssel nem fogadtak. A művészettörténet tankönyvekből ez a kép is sokaknak ismerős lehet. Valamilyen viszony valószínűleg minden befogadónak kialakul a képpel, hiszen egy vidám baráti együttlét szemtanúi lehetünk.
„Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. – Bevallom azon kritikusokra gondoltam kiknek képem nem fog tetszeni.”
1872 tavaszán a festő Münchenbe ment, ahol a művészi pezsgés magával ragadta, itt kezdte el a Majálist. A művész feljegyzéseit, önéletrajzát olvasva sok érdekesség, kulisszatitok feltárulhat előttünk:
„A szerencsés véletlen éppen akkor hozott össze Böcklin-nel. …. – Estefelé kimentünk együtt a Franziskaner Kellerbe s a jó sör mellett kitárta előttem lelkét ezt a gazdag kincses bányát. – Életemnek legszebb és legboldogabb korszaka volt ez mikor ezen igazi művésszel, a múlt század legnagyobb festőjével mindennap benső baráti viszonyban élhettem. – Ment is akkor a munka lázasan, Böcklin animált „zöldebbre még zöldebbre” – csak az élénk erős színekkel lehet a napsütést visszaadni, lila, piros, sárga, kék, barna, – a fehéren a könnyű kék árnyékok játéka, a csillogó napfoltok, – mindig feljebb és feljebb a skálával! – Az alakokhoz modelt használtam, de a tájat egészen emlékezetből, nem is kellett stúdium, magam előtt láttam minden fűszálat, virágot, csak le kellett írnom. – Magamat is ráfestettem a képre, hason fekve, falatozva, hátat fordítva. – Bevallom azon kritikusokra gondoltam kiknek képem nem fog tetszeni.”
Mielőtt tovább olvasnád az érdekességeket, ebben a cikkünkben más nyári témájú festményekről és egyéb Szinyei-képekről is olvashatsz:
Nyári hangulat apró titkokkal – 5 híres festmény és ami mögöttük van
Ezeket megfigyelted már a képen?
1873–ban tehát közöny fogadta a képet. Csak később, az 1896-ban a millenniumi kiállításon aratott elsöprő sikert. Egészen meglepő az is, hogy a festmény hosszú műtermi hónapok alatt készült, zárt térben. A májusi fényt és levegőt a művész csak elképzelte, nem érezte. A vidám társaság úgy terül el a füvön, mintha virágok volnának. További érdekesség még, hogy az árnyat adó fa nem jelenik meg a képen.
Ha egyéb dolgokat is megtudnál a festő művészi világáról, akkor a Magyar nemzeti galéria oldalán nézelődhetsz: mng.hu
Szerző: R. Szabó Zsuzsa
Ezek a cikkeink is érdekelhetnek:
A derűlátó festő, aki a női test bűvöletében alkotott-Renoir csodálatos világa
