A divatirányzatok jönnek-mennek, de a tütü megmarad a balett ikonikus kecsességének szimbólumaként. Ez a sokak által csodált tüllszoknya közel 200 évvel ezelőtt áhítat és botrány közepette jött létre. A ruhadarab azóta sok változtatáson ment keresztül, napjainkra jóval rövidebb lett és több különböző fajtája is létezik.
Technikai értelemben a tütü csak a szoknya, de a név egy komplett balettjelmez leírására is szolgál, amely magában foglalja a dresszhez rögzített szoknyát is. A tütü viselése a profi balerina egyik nagy kiváltsága. Bár lehet, hogy rossz az illata, vagy nem illeszkedik tökéletesen a táncos idomaihoz, ebben a viseletben a tánc sokkal nemesebbé válik. Nehéz nem érezni egy kis varázslatot a csillogó tüll zuhatag közepén állva.
Honnan ered az elnevezés?
Bár a ruha nevéhez nem tartozik konkrét történet, valószínűleg a francia „tu-tu” szlengből ered, ami „alsót” vagy épp „női nemi szervet”. Az etimológia mindkét esetben arra a testrészre utal, amelyet a tüllrétegek fedni akartak! Mások szerint a tütü a tüll szóból származik – ez a finom hálószerű szövet, amelyből a ruhadarab is készül.
Egy botrányos kezdet
Nem is gondolnánk, de a tütü viselet kezdetben nagy botrányt kavar. Az 1832-ben Párizsban bemutatott La Sylphide című előadás változtatta meg örökre a balett műfaját. Ebben a darabban Marie Taglioni svéd táncosnő játszotta Sylph (erdei szellem) címszerepét, akinek éteri szépsége elvarázsolja a halandót saját esküvőjével. A közönség áhítattal nézte, ahogy Taglioni lábujjhegyre emelkedett, hogy táncra perdüljön, ám úgy tűnt, a nő dacol a gravitációval. Ő volt a legelső balerina, aki sur les pointes-ot adott elő. Taglioni előadása az éteri kecsességet testesítette meg.
Jelmeze csodás illúziót keltett egy hosszú, szabadon folyó szoknya segítségével, amely hálószerű anyagrétegekből készült, és mozgása közben egyfolytában lebegett a levegőben. Ez a szoknya, amely alig súrolta a bokáját, Taglioni taktikai gardróbmanővere volt, amelynek az volt a célja, hogy megmutassa pompás lábujjhegyen való táncát. Ugyanakkor ez a húzása heves vitát is kiváltott, mivel illetlenség volt a korban egy nőnek nyilvános helyen kivillantania a bokáját. A párizsi közvélemény egyszerre volt hát megbabonázva és megbotránkoztatva! Taglioni forradalmi előadása két olyan elemet mutatott be – a spicc állást és a tütüt –, melyek a nőket aztán a balett élvonalába juttatták. Ezt követően a balerinák lábujjaik hegyén kezdtek fellépni ezekben az áttetsző szoknyákban. Ahogy a szoknya szegélyek egyre rövidebbek lettek, úgy a lábak egyre magasabbak.
A tütü anyaga
A szoknya készülhet tarlatánból, muszlinból, selyemből, tüllből, gézből vagy nejlonból. Egy valódi, minőségi tütü több tízezer forintba is kerülhet, ráadásul csak kézzel tisztítható, ezért a táncosoknak óvatosnak kell lenniük. Nem viselhetnek olyan ékszereket vagy órákat, amelyek beakadhatnak, elszakíthatják vagy kilyukaszthatják a tüllt. Jelmezben enni szigorúan tilos. Egyes társaságok még a táncosokat is megbüntetik azért, mert a szoknyájukon pihentetik a kezüket, mert így hamarabb beszennyeződnek. Ha nem viselik a színpadon, a klasszikus tütüket vagy lefelé lógatva akasztják, vagy a padlóra rakják, hogy a gravitáció ne okozzon az anyagnak idő előtti kinyúlást. A színpadon a kosztümök valójában kisebb problémát jelentenek, mint a hozzájuk rögzített ékszerek és flitterek, amelyek tánc közben leeshetnek vagy más balerinák beleakadhatnak és letéphetik azokat.
Milyen fajtái vannak a tütünek?
Először is ennek a ruhadarabnak két alapvető típusa van: a romantikus tütü és a klasszikus tütü. A romantikus fajta több réteg tüllből készül, amelyek hossza általában a térd és a boka közé esnek, és néha egy külső szövetréteg borítja, hogy jobban hasonlítson egy ruhára. Ezt a fajta tütüt leggyakrabban a parasztasszonyokat és más közembereket játszó táncosok viselik a színpadon. Ezt a fajta tütüt az úgynevezett „romantikus” balettek (1832-1870) időszakának jellemző viselete, és az olyan darabokban voltak láthatóak, mint a La Sylphide, a Giselle és a Coppélia.
A rövidebb, klasszikus tütü az 1880-as években jelent meg, amikor az olyan ikonikus klasszikusnak nevezett balett előadások születek, mint a Hattyúk tava, a Csipkerózsika és a Diótörő. A növekvő technikai igények rövidebb szoknyát igényeltek, hogy megmutassák a balerina egyre szebb és összetettebb lábmunkáját. A színpadon a klasszikus tütüt leggyakrabban nemes karakterek, például hercegnők vagy mágikus lények viselnek olyan jeles eseményeken, mint például az esküvők vagy bálok alkalmával.
A klasszikus tütü kb. 12 – 18 hüvelyk széles, vízszintesen eláll a csípőtől. Körülbelül egy tucatnyi nagyon merev, osztott tüllrétegből készülnek, amelyet a szoknyába varrt karika támaszt alá. Azt mondják, hogy Párizsban egy standard klasszikus tütü 13 réteg tüllből áll. A klasszikus tütü kortárs változatai még jobban leegyszerűsítették a kinézetet. Manapság az úgynevezett „palacsinta” vagy „púderpaszta” tütünek csupán 8-10 rétege is lehet. Vannak nagyobb „harang” tütük is, amelyek enyhén lelógnak, hogy átfedést képezzenek valahol a romantikus és a klasszikus tütü között.
Szexista ruhadarab-e a tütü?
Bárhonnan nézzük is, a tütü egyértelműen szexuális vonzerőt kölcsönöz viselőjének. Nem is beszélve a test vonalát tökéletesen követő dresszről, mely még inkább kidomborítja a vonzó női testet. A tutu valóban a kezdettől fogva magában foglalt nemes és alantas képzeleteket is. Marie Taglioni produkciója, hogy megmutassa hatalmas tehetségét, a 19. századi Párizs férfi balett-mecénásainak rémisztő fantáziájának ösztönzése érdekében jött létre. Ezután a ruhadarabot tovább rövidítették, hogy kiszabadítsák a lábakat, és megmutathassák a balerina parancsoló technikai képességeit, aki végül a balett megtámadhatatlan sztárjává vált Oroszországban. Tütü később úgy fejlődött, hogy tükrözze az egyre atletikusabb és elvontabb amerikai érzékenységet, amely a gyorsaságnak és a kibontakozásnak kedvezett. Mindazonáltal a tütü a nőket, valamint növekvő képességeiket, atletikusságukat és a művészeti forma uralmát tükrözi. Lehetséges, hogy ez a ruhadarab valójában a női erő egy páratlan kifejeződésének eszköze, s nem egy szexista ruhadarab? Ezt mindenki maga döntse el.
Ez is érdekelhet:
Így született meg minden idők leghíresebb karácsonyi balettje: a Diótörő
