Miért szeretünk gyűlölni?

-

Ez a kérdés fogalmazódott meg bennem az antirasszizmus világnapján. Miért van az, hogy az emberek mindig találnak egy olyan közösséget, etnikumot, akit lehet ócsárolni és bántani a saját nyomorunk miatt? Sajnos én is hallottam elégszer a környezetemben, hogy az ember az fehér, és hogy felsőbbrendűbb mint más nemzetek polgárai, akiknek bőrszíne eltér ettől. Talán azt gondoljátok ti, kedves olvasók, hogy a bőrszín kérdése maradjon csak meg Amerikának, hiszen ott úgyis sok a „fekete” lakosok száma, mi itt Magyarországon védve vagyunk ezzel szemben. Talán igen, talán nem. De mi a helyzet az itt élő tetemes számmal rendelkező ázsiai és közel keleti emberekkel?

Egy kirekesztett közel-keleti lány (Fotó: iStockphoto)

Imádjuk mind a kínai, mind pedig a török gasztronómiát, ám emlékezzünk csak rá, mikor kitört a covid-járvány, a vietnámi és koreai boltok kirakták a feliratot ajtajaikra „nem kínaiak vagyunk, bátran gyere be”. Elszomorított a tudat, hogy képes a félelem, a halálfélelem egymás ellen fordítani nem csak nemzeteket, hanem hétköznapi embereket is. Igen, mindenféle harag és emberi agresszió mögött a félelmet kell keresni. Emlékszem, valamikor 15 éves koromban került a kezembe először keleti-filozófia témájú könyv, melyben az Ember – igen, így nagy E-vel – működéséről írtak. Azt mondják, az ember olyan lény, ami fél az ismeretlentől. Talán banálisnak tűnik, de mégsem az. Mert nem elég, hogy fél az ismeretlentől, de amitől fél, attól nem elmenekül, hanem elpusztítja azt. Vajon miért nem vagyunk képesek megismerni és megérteni a másik embert? Ítélkezünk, sztereotípiákat gyártunk és megbélyegzünk másokat, holott nem is ismerjük őket. A magam részéről mindig is nyitott voltam a világra, érdekeltek a különböző kultúrák, szerettem volna megismerni az adott nemzetet, közelebb kerülni az emberekhez, egy lenni közülük, hiszen mindannyian ugyanabba a családba tartozunk.

Internetes gyűlölködés (Fotó: iStockphoto)

Árulja már el valaki, hogy történhet meg olyan a 21. században itt, Magyarországon, túl a nácizmuson és a kommunizmuson, melyek oly sok szenvedést okoztak már, hogy egy ismert közéleti személy halála mérhetetlen haragot és antiszemitizmust vált ki valakiből? Miért kell a közösségi média felületein újra és újra olyan kijelentéseknek elhangzania, hogy „mocskos zsidó”? Mi több, azért mert valakinek más a véleménye, máshogy látja a világot, az miért is ellenség vagy épp „hazaáruló”? Habzó szájjal ontjuk magunkból a gyűlöletet ahelyett, hogy megpróbálnánk megértetni magunkat, és elfogadni, hogy talán mégsem vagyunk tévedhetetlenek, hogy mégis van még mit tanulni másoktól és másképp látni a világot. És akkor… talán kevesebb harag és gyűlölet lenne a szívekben…

 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!