1977. szeptember 21. Talán neked nem sokat mond a dátum, de a Malév dolgozóinak, a túlélőknek, a gyászoló családoknak: nagyon is emlékezetes dátum lett.
A KPM jelentése a repülőgép-szerencsétlenségről
Ez a címe annak a rövidke közleménynek, ami a Népszabadságban jelent 1977. szeptember 23-án. A Közlekedési és Postaügyi Minisztérium (KPM) arról számolt be, hogy a Malév 203-as járata két nappal korábban balesetet szenvedett.
„Szeptember 21-én, szerdán, magyar idő szerint 18 órakor a Malév 203-as, TU-134-es típusú, Isztambul–Bukarest–Budapest között menetrend szerint közlekedő repülőgépe Bukaresttől 55 kilométernyire, kényszerleszállás közben lezuhant. A repülőgép fedélzetén ötvenhárom személy – harmincöt magyar, négy NSZK-beli, hat török állampolgárságú utas és nyolcfős személyzet – tartózkodott. A vizsgálatok eddigi megállapítása szerint huszonegy utas és a nyolcfőnyi személyzet életét vesztette; huszonnégyen – huszonhárom magyar és egy török állampolgár – életben maradtak”.
fotó forrása: facebook
Azt próbálták elhitetni az emberekkel, hogy kizárólag műszaki hiba történt. Valójában súlyos emberi mulasztás okozta a tragédiát.
A Belügyminisztérium emberei ültek a pilótafülkében
A járatot Bakics Miklós „főpilóta” és Fejes Péter „repülőgépvezető” irányította. De a kabinszemélyzet tagjai között volt Révbíró László rádiós-navigátor, Bohner András hajózórádiós, és Bocskai László hajózószerelő is. A balesetről készített későbbi hivatalos jelentésben szereplő „főpilóta”, illetve „repülőgépvezető” megjelölés szokatlan volt, mivel a Malévnél nem ezeket a kifejezéseket használták a pozíció megnevezésére, hanem „gépparancsnok” és „másodpilóta” megnevezéseket. Valójában ez arra utal, hogy 203-as járat kabinszemélyzete nem a Malév, hanem a Belügyminisztérium (BM) III. Állambiztonsági Főcsoportfőnöksége Kormányőrség V. (Repülési) Alosztályának állományába tartozott, ám ezt a tényt természetesen igyekeztek elhallgatni, hogy a saját embereiket ültették a kabinba a kormány által alaposan kiképzett, tapasztalt Malévos gárda helyett. Ugyanis a kormányrepüléseket 1972 szeptemberéig a Malév és a Magyar Néphadsereg végezte, majd megalakult az említett BM alosztály saját hajózó és műszaki állománnyal.
A TU-134-es gép eredeti főpilótája Fülöp András volt, és ő képezte Bakacsi Miklós rendőr alezredest és Fejes Péter rendőr őrnagyot is a típusra. Egyiket sem tartotta alkalmasnak a gépvezetésre, amiről jelentést is készített. Mondani sem kell: a balesetet követően hirtelen köddé vált az a dokumentum, ugyanis a válasz természetesen már akkor sem tetszett a fejeseknek, ezért Bakicst és Fejest Moszkvába küldték átképzésre, ahol megkapták a szükséges engedélyeket.
Kevéssel a becsapódás előtt eszméltek rá, hogy baj van
Tehát, Isztambulból elindult a járat, és a Bukaresti leszállás előtt elmaradt a kötelező ellenőrzési lista végrehajtása. Így téves műszerbeállítások mellett kezdték el a süllyedést Bukarest közelében. 600 méteres magasságban kaptak engedélyt a légiirányítástól a futóművek kiengedésére, de a rosszul beállított műszerek miatt már jóval alacsonyabban szálltak. Vagyis röviden-tömören: nem megfelelő időben engedték ki a futóműveket, plusz a szárnyfékek is kinyíltak műszaki meghibásodás miatt (az utóbbinak csak akkor kellett volna, mikor földet ért a gép). Mindez azt eredményezte: a sebesség drasztikusan lecsökkent, és a gép hirtelen süllyedni kezdett. Ám ezt sem a pilóták, sem a légi irányítás nem vette észre, csak akkor, amikor a rádiómagasságmérő földközelség jelzője 60 méteren bekapcsolt. A fekete doboz megőrizte a felocsúdásuk pillanatát: „Most mi történt?” A felvételen hallani, hogy próbálják menteni a menthetőt, de addigra késő volt. Hatalmas csattanás hallatszik, és Urzicen lakói pokoli lángokat láttak, ahogy becsapódott a Bukerest közeli mezőföldön a repülő. A gépszemélyzet közül senki sem élte túl a becsapódást. A repülő három részre tört, és akik az elülső részében tartózkodtak, azonnal meghaltak.
Tilos beszélni a katasztrófáról
A román légi irányítás értesítette a magyarokat a katasztrófáról. A túlélőket másnap Bukarestből autóbusszal vitték Magyarországra. Szegeden már várták őket a Malév tisztviselői, akiket taxikkal vittek tovább. A következő napokban rendre megkeresték őket a BM emberei és közölték velük: nem ajánlott a sajtónak, sem pedig bárki másnak beszélniük a katasztrófáról.
Miért is kellett titkolózni? Hogy a nyilvánosság ne tudja meg: nem a Malév emberei ültek a pilótafülkében.
Egészen a rendszerváltásig titokban tartották a 203-as járat személyzetének valódi kilétét. Tehát: emberi mulasztás és műszaki meghibásodás okozta a 24 áldozatot követelő tragédiát. Ez is olyan katasztrófa, ami elkerülhető lett volna, ha nem söprik félre Fülöp András jelentését. Szomorú, hogy egyetlen mozdulat mennyi ember életébe került.
