A 18. és a 19. században az operákat csak akkor lehetett közönség előtt előadni, ha átmentek az akkori szigorú cenzúra folyamatán. Sok olyan opera, amelyet ma ismerünk és szeretünk, különböző változatai azoknak, amelyeket zeneszerzőik eredetileg elképzeltek a kor érzékeny cenzorai miatt változtatásra kényszerültek. Az alábbi három opera kétségtelenül jelentős változtatásokkal átment a cenzúrán, de mégis nagy vitákat váltottak ki. Lássuk hát, melyek voltak a legbotrányosabb előadások!
1. Mozart: Figaro házassága
Wolfgang Amadeus Mozart operájának alapjául szolgáló darabja, a Figaro házassága mindig is ellentmondásos volt. Pierre Beaumarchais „La Folle Journée, ou Le Mariage de Figaro” (A őrült nap – avagy Figaro házassága) című művét a politikai ingadozások idején írta, közvetlenül a francia forradalom előtt. Az akkori közvélekedés szerint az opera botrányos és erősen politikai töltetű volt. Közel 5 évbe telt, míg a párizsi cenzorokat rábírták, hogy engedélyezzék az előadást.
Az opera librettistája, Lorenzo da Ponte győzte meg II. József császárt, hogy engedje meg Mozartnak, hogy Beaumarchais darabját olasz operává alakítsa. Az egyik feltétel az volt, hogy „mindent, ami sértheti a jó ízlést vagy a köztiszteletet”, el kell távolítani. A librettista tompította az intézményellenes üzeneteket és kommentárokat a felső és alsó osztályok közötti társadalmi igazságtalanságokról. Az egyik legfigyelemreméltóbb változás a darabban Figaro monológja volt, annál a résznél, ahol nyíltan bírálja az arisztokrácia által igényelt kiváltságokat. Ez teljesen kimaradt az operából, a nők ingtagságáról szóló ária javára.
Amikor 1786-ban végül színpadra állították, Mozart operáját olyan jól fogadták, hogy a császárnak korlátoznia kellett a ráadások számát. Még nagyobb sikert aratott Prágában, mintegy hat hónappal később. A Figaro házassága a mai napig, több mint 200 évvel első előadása után, a világ egyik leggyakrabban játszott operája.
2. Wagner: Trisztán és Izolda
A megkésett premier után Richard Wagner Trisztán és Izoldája jelentős mennyiségű kritikát kapott. Clara Schumann német zenész az operát „a legundorítóbb dolognak, amit valaha láttam vagy hallottam” nyilvánította. Brahms zeneszerző azt állította, hogy már csak a kottát nézve is rossz hangulatba került.
Wagner maga is tudta, hogy az opera sokkoló. Szeretőjének, Mathilde Wesendoncknak írt levelében kijelentette, hogy az opera félelmetes, és ha megfelelően adják elő, az megőrjítheti az embereket. Nem is tévedett. Az első előadáson azt mondták, hogy a férfiak kimenekítették a nőket a színházból, és még egy pap is rémületében kifutott. Ennél még megdöbbentőbb, hogy Wagner első Trisztánja, Ludwig Schnorr von Carolsfeld hetekkel a premier után meghalt – ami azt a feltételezést váltotta ki az emberekből, hogy a szerep okozta stressz ölhette meg az énekest. Ezt az elméletet az a tény is tovább táplálta, hogy két karmester is összeesett, majd később meghalt a második felvonás levezetése után.
A mai közönség és előadók számára persze a Trisztán és Izolda sokkal kevésbé sokkoló, most már értékelhetjük az összetett partitúra szépségét, valamint Izolda hercegnő és a lovag, Trisztán tragikus szerelmi történetét.
3. Strauss: Salome
A huszadik század talán legvitatottabb operája, Richard Strauss Saloméja már jóval a próbák megkezdése előtt vitákat váltott ki. Az opera alapjául szolgáló Oscar Wilde-darabot az akkori Lord Chamberlain betiltotta bibliai karakterek istenkáromló használata miatt. Ezt a tilalmat több mint negyven évig nem oldották fel. Amikor meghallották, hogy Strauss darabja Londonba érkezik, panaszlevelek ezreit írtak a lakosság aggódó tagjai. Még a parlament elé is került az a kérdés, hogy bemutatják-e az operát vagy sem.
Az akkori szokásoknak megfelelően Straussnak jelentős változtatásokat kellett végrehajtania operáján, mielőtt bizonyos országokban bemutathatták volna. Például annak érdekében, hogy a darab Covent Gardenben kerüljön bemutatásra, Jokanaan (Keresztelő János) nevét egyszerűen csak „Prófétára” változtatták, ami egy kevésbé biblikus alternatíva. A megdöbbentő jelenetet, amelyben Salome Jokanaan fejével lép be, szintén egy olyan változat javára alakították át, amely ehelyett egy ruhával borított tálat tartalmazott.
Nem csak a közönséget döbbentette meg a hátborzongató történet. Az első Salome-ot megformáló Maria Wittich beleegyezett, hogy elénekelje a szerepet, de nem volt hajlandó eljátszani a híres „A hét fátyol táncát” vagy megcsókolni Jokanaan levágott fejét.
Ez is érdekelhet:
