Biztosan sokan ismerik az indiánert, amely sok évtizedig meghatározó darabja volt a cukrászdáknak. Manapság nagyon kevés helyen bukkanhatunk már rá, még szülővárosában, Bécsben is. De hogyan született ez a csodás édesség mely hajdanán ámulatba ejtette osztrák szomszédainkat?
Az indiáner, vagy más néven indiai fánk két kakaómasszával bevont kivájt piskótafélgömbből készült desszert neve, amelyet cukros, vaníliás tejszínhabbal illesztenek össze.
Édes bűnbeesés a páholyban
Az indiáner eredetének felkutatására vissza kell utaznunk az időben bő kétszáz évet. A legenda szerint gróf Pálffy Ferdinánd nevéhez kapcsolódik ennek az ínycsiklandó édességnek a megszületése. 1820-ban a császárvárosban működő Theater an der Wienre ínséges idők jártak. A közönség száma megcsappant, a színház a csőd szélére került. A magyar származású gróf ebben az időben az intézmény főigazgatója volt. Hogy mentse, ami még menthető, kitalálta, hogyan is csalogathatná vissza a nézőket a színházba.
Nagy szerencséje volt, mert egy bizonyos Kurom Balahia Titecan, akik akkoriban különböző európai városokban vendégszerepelt, Bécsbe is ellátogatott. Az úriembert szerződtette is a színházhoz, ahol külön számot, egy western-stílusú lövöldözős attrakciót kellett bemutatnia. Pálffy gróf az indián születésnapjának tiszteletére egy különleges süteményt készíttetett: egy öklömnyi méretű piskóta golyót, melynek kivájta a belsejét, tejszínhabot töltött bele, majd a tésztarészt bevonta csokoládéval. A gróf az újdonságot végig kóstoltatta aztán a színház társulatának tagjaival és a teljes személyzettel. Mivel mindenkinek ízlett, Pálffy úgy döntött, hogy valamennyi előadáson, amelyben az ő indiánja szerepel, a darab nézői kapjanak ajándékba egy-egy süteményt. Az egzotikus előadóművész és vele együtt a róla elnevezett édesség nagyon hamar népszerűvé vált a bécsi polgárok körében, így a színház lassan újra megtelt emberekkel.
Most akkor indián vagy indiai?
A népszerű édesség elnevezése igen megtévesztő, mert névadója valóban nem amerikai indián származású volt. A valójában Madrasból (India) származó előadóművész igazi egzotikumnak számított már csak mély sötét, csokoládéhoz hasonló árnyalatú bőrszíne miatt. Pálffy pedig remek üzleti lehetőséget látott benne. A legnevesebb osztrák cukrásszal készíttetett egy olyan édességet, mely az indiai művészre (vagy legalábbis annak sűrű fekete hajára) emlékeztette azokat, akik szívesen megkóstolták az újfajta desszert csodát.
Azonban a német nyelvben az „indiai” jelzőt az „indianer” szóval fejezik ki, mi, magyarok pedig ezt vettük át osztrák szomszédainktól. A 19. században egyébként nagyon sok indiai járta Európát, őket egységesen mind indiánernek nevezték.
Esélyegyenlőség ide vagy oda, az indiáner, vagy ahogy Bécsben hívták; Indianerkrapfen elsöprő sikert aratott. A titok abban is rejlett, hogy a császárvárosban ekkor mutatták be először a Hollandiából származó új összetevőt, a tejszínhabot.
