A tanévkezdés egyszerre izgalmas és bizonytalanságokkal teli időszak, ami felerősítheti a gyerekek szorongását. A stressz általános velejárója az életünknek, ami már az iskolás évek alatt megjelenik, és a gyerekek általában nincsenek arra felkészülve, hogy védekezzenek ellene. Pedig a stressz kezelése megtanulható.
A Sulinyugi pszichológusokból és szakmai önkéntesekből álló csapata hosszú évek óta azon dolgozik, hogy a nyugalom megérkezzen a gyerekekhez és a felnőttekhez az iskolákba.
Összesen már 19 538 gyerekhez és 3 069 pedagógushoz ért el a Sulinyugi az iskolai foglalkozásaival, amelyek során a szülők bevonásával tanítják meg a stresszkezelés alapjait, illetve a tanároknak a kiégés-megelőzés eszközeit. Az iskolai egészségfejlesztő program keretében minden korosztály kezébe olyan technikákat adnak, amellyel a saját feszültségüket kezelni tudják. Legyen szó az egészen kicsi, alsós gyerekektől a kamaszokon át a tanárokig. A stressz ugyanis a mindennapi életünk elkerülhetetlen része, amit az iskolakezdés során tapasztalt izgalom és bizonytalanság még inkább felerősíthet. A stressz kezelése viszont mindenki által megtanulható – ebben szeretne minél többeknek segítséget nyújtani a Sulinyugi csapata.
– Iskolapszichológusként és gyerekjogászként azért is a szívügyem ez a program, mert érzékelem, hogy a sokasodó stresszhelyzetek a gyerekeket még jobban megterhelik. Ezért fontos, hogy egész kicsi koruktól kezdve halljanak a stressz napos oldaláról is – mondja Tóth Zsófia, pszichológus, aki egyike annak a tizenegy nagykövetnek, akik idén ősszel a Sulinyugi mellett kampányolnak. A szakemberekből, önkéntesekből, szülőkből álló kis csapat az Új Nap – Új Remények kezdeményezés keretében gyűjt adományokat, hogy országszerte több iskolába juthassanak el a stresszkezelő foglalkozások.
Vas Enikő már másodszor vállalta ezt a szerepet: – A tavalyi évhez hasonlóan, idén is Sulinyugi nagykövetként kezdem a tanévet. Hogy miért duplázok? Mert idén is legalább annyi mosolygós, nyugis arcot szeretnék látni a foglalkozásainkon mint az elmúlt tanévben. És azért is, mert úgy érzem, tapasztalom, hogy változásra, valami pluszra van szükség az iskola falai között – talán jobban, mint valaha.
