Az októberi hónap, ezen belül is jelesül a Halloween általában a horror jegyében szokott telni. Az emberek horrorfilmes maratonokat tartanak, félelmetes regényeket olvasnak, illetve a baráti összejövetelek során tábortüzes rémtörténeteket mesélnek egymásnak. Miért lehet ennek a műfajnak létjogosultsága? Miért akarná bárki önként kitenni magát a félelemnek és koncentrált ijesztegetésnek, amikor a való életben igyekszünk kerülni az effajta szituációkat?
A horror szerepe
Mindenekelőtt fontos leszögezni, hogy nem szereti mindenki a horrort, és akadnak olyan emberek, akiket jószerivel lehetetlen rávenni arra, hogy alávessék magukat egy horrorfilm megtekintésének. Ugyanakkor nagy általánosságban véve a horror az egyik legnépszerűbb szórakoztatóipari műfajnak számít. A horrorfilmek többsége kiemelkedően jól szokott teljesíteni, arról nem is beszélve, hogy számos emlékezetes karaktert adott a popkultúrának. Példának okáért ott van Hannibal Lecter, Michael Myers, Freddy Krueger vagy akár az Alien.
Mik a mögöttes motivációk?
Kutatók és pszichológusok évtizedek óta fejtegetik a horror népszerűségének okait. Egységes konszenzus azonban nem született ezzel kapcsolatban. Főként azért, mert ahogy mi, emberek különbözünk egymástól, úgy a horror iránt mutatott érdeklődés mozgatórugója is egyénenként eltérő lehet.
A leggyakoribb elmélet
A legtöbb kutató egyetért abban, hogy az ilyen jellegű tartalmak fogyasztása stresszcsökkentő hatással bír. Alapvetően ugyan a félelem és a rettegés nem tartozik a legkellemesebb emberi érzések közé, de az ilyenkor felgyülemlő adrenalin és drukk olyan energiákat szabadít fel bennünk, amiknek köszönhetően végeredményben sokkal nyugodtabbnak és felszabadultabbnak érezhetjük magunkat. Ezt alátámasztandó két amerikai szociológus, Margee Kerr és Greg Siegle tudományos kísérletbe kezdett. A vizsgálat során több, mint 250 alanyt teszteltek egy sötét házban, ahol fényekkel, képekkel, videókkal, hanghatásokkal és színészekkel riogatták a résztvevőket. A jelentkezőknek ki kellett tölteniük egy kérdőívet a program előtt és után, valamint különböző vizsgálatoknak (pulzus, EEG, vérnyomás stb.) vetették őket alá. A foglalkozást követően az derült ki, hogy azok az emberek érezték magukat a legboldogabbnak és leginkább tehermentesnek, akik leginkább féltek a program során.
Vérszomj
A horror körüli rajongás másik fő oka az emberek nagy részében munkálkodó vérszomj lehet. Bármennyire is morbidnak hangzik, gondoljunk csak bele abba, hogyan viselkedünk, ha egy balesetet vagy mentőápolói intézkedést látunk. A legtöbben azonnal odakapjuk a fejünket, a horror pedig ennek a fajta kíváncsiságnak a melegágya. Kielégíti a bennünk lakozó nyitottságot a brutalitás iránt. Ezzel a tanulmánnyal foglalkozott nemrégiben a Pittsburghi Egyetem szociológiai kara, melynek a fentebb említett Kerr az egyik oktatója. Kerr ezt a jelenséget azzal magyarázta, hogy ösztönösen is kíváncsiak vagyunk az emberiség sötét oldalára, illetve a bestiális viselkedés határaira.
Bátorságpróba
Mindezen tudományos megállapítások mellett van egy jóval földhözragadtabb magyarázat a horror iránti érdeklődésre. Ez pedig az, amikor az ember önmagának vagy társainak igyekszik bebizonyítani azt, hogy az ő ingerküszöbe magasabban van annál, minthogy megijedjen egy kaszabolós horrorfilmen. Ez ugyanakkor a visszájára is elsülhet, különösen a gyerekek vagy a tinédzserek körében. Hiszen ha ebben a korban egy olyan traumatikus filmélmény éri az embert, akkor az kihatással lehet a későbbi életére is. Horrort nézni tehát szabad, de legyen meg bennünk az egyéni és a kollektív felelősségtudat egyaránt.
Konklúzió
A horrorfilmek már több, mint 100 éves múltra nyúlnak vissza. Ezidő alatt hiába láttunk rengeteg maszkos gyilkost, vérpatakokat, levágott végtagokat, úgy tűnik nem bírunk erre a műfajra ráunni. A miértekre pedig talán sosem fogunk egyöntetű választ kapni.
