Boszorkányok márpedig vannak! Habár Könyves Kálmán királyunk majdnem ezer éve kijelentette, hogy alakváltó démoni entitások nem léteznek, a boszorkányok még ma is köztünk élnek. Egyik hazai képviselője, Svehla Anita – akit a legtöbben úgy ismernek, mint a Holdboszorkány – évek óta dolgozik azon, hogy az emberek tisztábban lássák azokat a dolgokat, amit általában a boszorkányságról gondolnak. Interjúnkból megtudhatjátok, mivel is foglalkozik és milyen modern boszorkányként élni.
Milyen érzés 21. századi boszorkánynak lenni?
S.A.: Ez egy nagyon érdekes kérdés. Mindentől függetlenül, bármennyire is a 21. századot írjuk, bármennyire is modern korban élünk, ahol állítólag az emberek nagyon tájékozottak, mert rengeteg helyről szerezhetnek információt, boszorkánynak lenni nem egyszerű dolog. Azt kell, hogy mondjam, a boszorkányokkal és a boszorkánysággal kapcsolatban az embereknek még a mai napig sok olyan téves információja van, ami nagyon félrevezető lehet. Túlnyomórészt ez a filmeknek és különösen az amerikai filmiparnak köszönhető, ami borzasztóan eltorzította a képet arról, hogy milyenek is valójában a boszorkányok. Ezért is hoztam létre a múzeumot, amely azt a célt szolgálja, hogy az embereknek valós információja legyen a boszorkányságról és eloszlassak vele mindenféle tévhitet a boszorkányokról.
Valamikor a 2000-es évek derekán volt szerencsém először ellátogatni hozzád a Boszorkánymúzeumba, amely azóta is az ország egyetlen és egyedülálló boszorkánysággal foglalkozó tárlata. Mi történt azóta?
S.A.: A múzeum tavaly nyáron költözött le Zsámbokra. A falu legutolsó háza, vagyis „a Boszorkány háza ” – ennél autentikusabb környezetet el sem tudtam képzelni a helynek. Ugyanakkor könnyen megközelíthető autóval és tömegközlekedéssel egyaránt, a településre közvetlen volánbusz jár. A kiállítás tartalma bővült az eredetihez képest, hiszen magángyűjteményről van szó. Van, hogy a látogatók ajándékoznak egy-egy új darabot, amit egzotikus, külföldi utazásaikról hoznak haza magukkal. A múzeum beltéri, ám készült hozzá kívülről egy mágikus kör, közepén egy pentagramal, ahol a szertartásokat, varázslatokat szoktuk végezni, például Halloween éjszakáján.
Mi érdekli leginkább az embereket a boszorkánysággal kapcsolatban? Téged milyen kérésekkel szoktak megkeresni?
S.A.: Tenyérjóslás, jövőbe látás, vagy éppen többet akarnak tudni a mágia világáról. Sokan úgy keresnek meg, mint boszorkányt, mások úgy, mint kártyajóst. De sokszor nem tudják igazán beazonosítani, hogy ez a két dolog – ha a magyar népi kultúrát vesszük alapul – ugyanaz. A néphagyomány úgy tartja, hogy a boszorkány mindent tud. Lehet hozzá társítani olyan régi mesterségeket, mint például a tenyérjós, vajákos, füves asszony, jövőbe látó. Régen úgy hitték az emberek, ha valaki próbált segíteni másoknak, és nagyon hirtelen lett eredménye a segítségkérésnek, akkor az már súrolta a mágia határát. Vagyis, azt mondták, hogy varázslat történt. A segítő pedig megkapta az adott közösségtől a bélyeget, hogy boszorkány.
A modern korban én ugyanúgy próbálok segíteni azoknak az embereknek, akik hozzám fordulnak, azonban az eredmény nem csak rajtam múlik. Ha a segítséget kérő nem teszi bele a maga részét, nem lesz sikeres a varázslat. Ez éppen olyan, mint amikor valaki súlyos beteg, és az orvosok elmondják, csak akkor van esély a gyógyulásra, ha a páciens maga is szeretne meggyógyulni. Hiszen az esetek döntő részében fejben dőlnek el a dolgok. A mágia lényege, hogy egyaránt hat a pszichére és a testre. Ahogy az ember energetikája a helyére kerül, úgy képes a gyógyulásra. Legyen szó átok levételről vagy akár szerelmi kötés oldásáról. A mesékből is ismert varázsfőzetek valójában nyugtató teák voltak, amitől a segítséget kérő egyén szépen kialudta azt a sok érzelmi megrázkódtatást, amit mondjuk a szomszédtól szenvedett el, aki „megátkozta” őt. Az ún. „lidércnyomásról” a tudósok mára bebizonyították, hogy akkor jelentkezik, ha valaki nagyon stresszel és éjszaka felriad. Tudományos értelemben azt mondjuk, hogy éjszakai pánikrohama van az illetőnek. Fullad, nem kap levegőt, nyom a mellkasa, mintha „valami ülne rajta” (lidérc). Az ilyesfajta jelenségekkel korábban csak a népi gyógyászattal foglalkozó egyén, a boszorkány volt tisztában. Ezért is fordultak hozzá segítségért az emberek.
Értek már negatív tapasztalatok azzal kapcsolatban, hogy milyen mesterséget űzöl?
S.A.: Mindig vannak szkeptikusok, vagy épp bigott vallásos egyének. Őket nem lehet sajnos kikerülni. A múzeum megnyitását követően például eljött egy család. A tárlatvezetés után megkérdeztem tőlük, hogy hogyan tetszett nekik a kiállítás. Ők pedig azt mondták; azt hitték, hogy ez valami szórakoztató központ, egyfajta vidámpark, mint mondjuk Angliában a Harry Potter élménypark vagy az akkor még nem olyan elterjedt ijesztgetős szabaduló szobák. Ők amúgy mélyen vallásos emberek voltak, és bevallották, hogy borzasztóan kínos volt számukra ezt a sok információt hallani a valódi boszorkányságról. Nyilván a Biblia máshogy mesél a boszorkányokról.
Mi a legnehezebb a modern boszorkány létben?
S.A.: Fontos tudni, hogy a gondolatnak valóban teremtő ereje van, de nagyon sok negatívumot képes az emberek életében létre hozni. Ezeket iszonyat meló rendbe hozni. Sokan bemesélik maguknak, hogy márpedig ők el vannak átkozva, mert nekik semmi nem sikerül az életben. Abszolút negatívan állnak hozzá a dolgokhoz, és egyszerűen bevonzzák a saját életükbe a rossz dolgokat. Holott, ha másképp gondolkodnának, sikeresek lehetnének az életben. De ezért tenni is kell. Ha az ember minden tőle telhetőt megtesz, hogy jobbá tegye a saját életét, akkor a siker előbb-utóbb meg fog érkezni.
Biztos sokan emlékeznek a ’90-es évek végéről arra a boszorkányos filmre, amiben Sandra Bullock is játszott (Átkozott boszorkák – a szerk.). A filmben elhangzik egy nagyon fontos mondat, amit az a rendőrnyomozó mond, aki nem hisz a mágiában. A mondat így hangzik: „Aki nem hisz az átkokban, arra nem is hatnak.” Ezzel teljes mértékben egyetértek. Azok, akik elég erősek lelkileg, hogy nem engedik be az elméjükbe a negatív dolgokat, azokra nem is fognak hatni. De sajnos az emberek többségére jellemző az önsajnálat. Valamiért ez manapság egy nagyon elterjedt dolog. Ami szintén sajnálatos dolog, hogy vannak olyanok, akik pénzért képesek bármit bemesélni a hiszékeny embereknek. Nem egy olyan egyén fordult hozzám segítségért, akinek egy úgymond „kókler” nem kis összegért azt találta mondani, hogy a nagymamája átka ül rajta, és az emberünk ezért szerencsétlen a szerelemben. Elképesztő, mennyire el tudják venni az ember eszét a hozzá nem értők.
Halloween az év legmágikusabb éjszakája. Szervezel ezzel kapcsolatban valamilyen programot itt a múzeumban?
S.A.: Természetesen. Minden évben tartok rendezvényt Halloweenkor. Általában nagyon sok az érdeklődő, de idén kicsit rendhagyó lesz az esemény. Jóslás, kártyavetés és kézműves foglalkozás mellett idén készülünk egy előadással is: Fösvény Jack (Jack O’Lattern – a szerk.) történetét fogjuk előadni a barátaimmal. Tőle eredeztetik az angolszász kultúrában a halloween-i töklámpást és a tökfaragás hagyományát. A résztvevők számát idén lekorlátoztuk 15 főre, de még van néhány szabad hely.
Bővebb információ: Boszorkánymúzeum, 2116 Zsámbok, Turai út 59.
