Article Top Ad (AdSense)
Kivételes napon, kivételes emberek indultak 1969 július 16-án az űrbe. Az eszmélés végtelenjét kutatva az emberiség nekilódult. „Kis lépés egy embernek, de hatalmas ugrás az emberiségnek.” („That’s one small step for [a] man, one giant leap for mankind.”)
Az Apollo–11 űrhajó – fedélzetén Neil Armstronggal, Edwin Aldrinnal és Michael Collinsszal – közép-európai idő szerint 14.32 órakor elindul a Cape Kennedyről. A történelmi esemény mindannyiunk számára ez az űrhajózási csúcspont, amely alapvetően megváltoztatott mindent. Egyrészt ember érkezett a végtelenbe, másrész oda, ahol még senki sem járt. Anyabolygónk a Föld a mai napig rejt titkokat, de sokkal kevesebbet, mint a felfedezetlen végtelen. Ahogy nem találnak magyarázatot az emberi agy alapvető működéseire, csak sandítjuk mi is történik ott bent, úgy ott kint az űr hideg végtelenjének lényegét is csak a felszínen piszkáljuk. Ezért volt a július 16-i dátumnak óriási jelentősége. Bárcsak a semmi peremének, apró szikráját tudtuk megtekinteni, és az emberiség által felfedezettnek nyilvánítani, óriási előrelépést jelentett és jelent a mai napig is a törékeny szén alapú evolúciónk képlékeny haladásában.
Holdprogram fő célkitűzése
Az Apollo-program ötödik emberi részvétellel végrehajtott űrrepülése az Apollo–11 volt. Az első kísérlet a Holdra szállásra, amit siker is koronázott. Az úgynevezett Holdprogram fő célkitűzése, nem más volt mint, hogy ember tegye a lábát örök kísérőnk, a Hold kies talajára. Ez 1969. július 20-án teljesült, mikor is Neil Armstrong és Buzz Aldrin zökkenőmentes leszállást teljesítettek. A Hold felületén a Mare Tranquillitatison (Nyugalom Tengerén) történő leszállás a Földdel szembeni oldalon történt.
A program részeként az űrhajósok egy pontosan 2 óra 31 perc 40 másodperces időtartamú Holdsétát tettek. A Holdon való látogatásunk során, 21,55 kg holdkőzet- és holdpormintát gyűjtöttek be. A két űrhajóson kívül, akik tényleges látogatást tettek a holdon, Michael Collins volt az expedíció harmadik tagja, aki Hold körüli pályán keringett a parancsnoki űrhajóval, míg két társa a Holdkomppal leszállt a felszínre.
A felszállás után elsőre Föld körüli pályára álltak és másfél fordulatnyi időt töltöttek itt el az űrhajósok. Leellenőrizték az összes berendezést, és kipróbálták a rendszereket és csak ezután lódultak ki a Föld körüli pálya fogságából a Hold felé. Az Apollo–11 három napig repült a Hold felé, mire elérte azt és az űrhajósok megkezdhették a pályára állást körülötte.
A Holdraszállás
A legfontosabb kritériumok voltak a leszállás helyét illetően. Síkság: a leszállóhely a lehető legsimább síkságon terüljön el. Ne legyenek kráterek és nagyobb kövek rajta. A síkság ne lejtsen 2°-nál jobban. A leszállás útvonalába ne essen nagyobb domb, hegy, szakadék, vagy mélyebb kráter, amely a leszállóradar számára hamis magassági adatokat jelezen. A lehető legkevesebb üzemanyag felhasználásával elérhető legyen, a földi start késése esetén is elérhető legyen és a szabad visszatérés pályáján közlekedő űrhajó hatósugarába essen.
Természetesen a legfontosabb szempont a biztonság volt, és ennek okán az űrhajósok rengeteg teszten, és próbán estek keresztűl. Olyan szimulációkban vettek részt, ami eddig még nem volt tapasztalható az űrutazások felkészítése során, és minden felmerülő lehetőséget számba vettek, ezen gyakorlatok alatt.
Kis lépés az embernek, hatalmas ugrás az emberiségnek
Ez az esemény nem csak tudományos sikert jelentett az emberiség számára, hanem annál sokkal többet. A hidegháborús időkben, az ember mint közösség, és mint individuum jelent meg. Lehetett az bármilyen nemzet, egy emberként vették a levegőt és még ha apró jele is volt a fajunk összetartozásának, a nagy végtelen űrhöz képest, mégis megmaradt az emlékezetekben. Ez az eszmei jelentőségű tény, már alapvetően is fontossá teszi, hogy minden évben emlékezzünk rá. Kicsiny porszemek vagyunk az univerzum végelláthatatlan forrongásában, s táguló világunk megértésének, még határán sem vagyunk. A létező és nemlétező, az anyag és az energiák uralta lét, evolúcionálisan korlátozott megjelenéseként itt a Földön még sejtenünk sem lehet a lényegről. A Holdra szállás és az Apolló program mégis elindított egy gondolatot. Elindított egy törekvést, és elindította azt, aminek vége soha nem lesz. Azt, hogy felfedezzük a végtelen hálójának piciny szeletét, amit mi úgy hívunk Naprendszer.
Forrás: Wikipédia
Fotó: Pixabay
Hasonló cikkek
150 éve dolgozik korszerű technológiával és eszközökkel a Continental vállalat
