Egyre kevesebb a csárda Magyarországon, ám mint minden rosszban, ebben is akad valami jó.
Bálint Zoltán csárdagazda szerint ugyanis azokat a csárdákat, amelyek minőségi ételek készítenek, ügyelnek a kiszolgálásra, és nem felejtik el a hagyományos technikákat, nem fenyegeti a kényszerbezárás.
Néhány évvel ezelőtt még özönlöttek Ausztriából a buszos turisták egy kis hazai ízvilágért a magyar csárdákba, ma már azonban kiveszőben van a csárda turizmus. Megfigyelhető tendencia, hogy egyre kevesebb csárdával találkozunk. Bálint Zoltán és Simándi Roland csárdagazda szerint a jelenséggel együtt egyfajta minőségjavulás is észlelhető.
„Tény, hogy egyre kevesebb a csárda, de mint minden jó vendéglátóhely esetében, a csárdáknál is észrevehető, hogy akik minőségi ételeket kínálnak, odafigyelnek a kiszolgálásra, a vendégek igényeire, nem gondolkodnak a bezáráson. A csárda hungarikum, ami nagyon fontos a hazai ízvilágban. A hagyományos ízek mellett pedig az sem elhanyagolható szempont, hogy a külföldiek általában egy csárdában ismerkednek a magyar
ételekkel” – fejtette ki Bálint Zoltán, a Fészek Csárda üzletvezetője.
Ragaszkodnak a hagyományokhoz
A csárdagazda szerint noha haladni kell a korral és ők is alkalmaznak egy-egy népszerű, modern technikát, egy igazi csárda esetében nagyon fontos a hagyományokhoz való ragaszkodás.
„A szarvas nyakból készült vadas esetében például mi is alkalmazzuk a szuvidálás technikáját, de egy marhapörköltet vagy egy gulyást a hagyományos módon készítjük és úgy is tálaljuk. Persze a látványvilága is figyelünk, a gulyást például bográcsban, alatta égőpasztával szolgáljuk fel, ilyenkor pedig mindig előkerülnek a telefonok a vendégek zsebéből. A séfünk, Pajer Máté pedig egyszerűen nem ismer lehetetlent, bármit elkészít, a személyes kedvencem azonban a madártej, szerintem ha létezne madártej-világbajnokság, biztosan nyernénk vele” – tette hozzá büszkén a csárdagazda.
A hagyományos csárda étlapjáról nem hiányozhat a gulyás, a marhapofa-pörkölt- amit a Fészek Csárdában vasi dödöllével szolgálnak fel –, az ököruszály leves, a ropogós malac hasaalja vagy épp a velős pirítós, hogy csak néhány példát említsünk, de az étlapon mindenki megtalálja a számára megfelelő ételt.
„Természetesen a rosé kacsamell vagy a kecskesajt is szerepel az étlapon, a desszertek közül pedig a már említett madártej, a somlói, a túrógombóc és a Gundel palacsinta a slágerek. Az utóbbival kapcsolatban sok helyen látom, hogy háromszögbe hajtják, mi azonban tekerjük a Gundel palacsintát is, mert eredetileg bizony így kell” – árulta el Bálint Zoltán.
Malaccal kérték ki a Fülöp-szigeteki menyasszonyt
Természetesen a mostani gazdasági helyzetben az sem mindegy, milyen áron kínálják az ételeket a csárdák és noha a helyzet megkívánta volna, itt nem emelkedtek az árak.
„Egy éve nem emeltünk árat, pontosan azért, mert az átlagembereknek ma már szinte luxusnak számít, hogy étterembe menjenek. Abból szintén nem engedünk, hogy hétvégente élő cigányzene szóljon, mert ez is egy jó csárda ismérve” – tette hozzá a csárdagazda. Bálint Zoltánék egy-egy extrémebb kéréstől sem riadnak vissza, előfordult például, hogy egy Fülöp-szigeteki menyasszony kikérésére kellett nem mindennapi módon készülniük.
„A vőlegény magyar volt, a menyasszony pedig Fülöp-szigeteki, és azt kérték, hogy egy ottani szokás szerint nyársra húzott sült malacot vigyen a vőlegény, amikor kikéri a menyasszonyt az édesapjától. Természetesen ezt a kérést is teljesítettük, bár ez azért nem fordul elő gyakran” – tette hozzá Bálint Zoltán.
fotók: Fészek Csárda
