Nem véletlenül hívjuk szenvedélybetegségnek a különböző függőségek összefoglaló elnevezését. Nagyon fontos tudnunk, hogy ahogyan a testünk is megbetegedhet – például egy vesekő formájában – úgy a lelkünk is. Az addiktív szerekhez és viselkedésformákhoz való menekülés pedig a lélek segélykiáltásának tekinthető. De ahogy a testi kóros elváltozások is gyógyíthatóak, a függőségekből is van kiút. Az első lépés mindig a felismerés, ezt követi a probléma megértése, ezért összefoglaltuk, hogyan válik valaki szenvedélybeteggé.
Hogy is van ez?
Az ember alapvető érzelmi szükségletei közé tartozik az öröm- és a biztonságérzet. Előbbi boldogságot és jó közérzetet ad, utóbbi pedig a szokások és a rendszeresség által kiszámíthatóságot, ami csökkenti bennünk a feszültséget. Ha úgy érezzük, hogy ez a két érzés hiányzik az életünkből, könnyen kicsúszik a talaj a lábunk alól és sajnos az addiktív szerek pillanatnyi enyhülést okozhatnak, mert mindkét létszükségletet megadják egyben. Az naponta ismétlődő borozgatás felszabadít és a rendszeresség miatt alakul végül kényszerré a dolog. Így menekül az elkeseredett lélek mesterséges vigasztaló szerekhez és szokásokhoz – így válik szenvedélybeteggé.
„Az igazi baj azonban ott és akkor kezdődik, amikor egyre gyakrabban nyúlunk/folyamodunk a mesterséges örömpótló/vigasztaló szerekhez, szokásokhoz, és nélkülük már elveszettnek, boldogtalannak érezzük magunkat. Ezt az önmagába visszatérő ördögi kört, csapdahelyzetet nevezik a pszichiáterek függőségnek (addikciónak), az állapotot pedig szenvedélybetegségnek. Azt az embert nevezzük szenvedélybetegnek, aki már nem tudja kontrollálni a szerrel kapcsolatos tetteit. Például nem képes abbahagyni az alkoholfogyasztást vagy a droghasználatot. Már nem önmaga dönti el, mennyit és meddig iszik.” – olvasható a Webbeteg cikkében.
Életmódunkat és mindennapjainkat gyakran ismételt szokásaink irányítják. Viszont ha mi küzdünk függőséggel vagy egy hozzátartozónknak segítenénk, fel kell ismernünk a szokás és az addikció közötti határvonalat. Ha már függőségről beszélünk, a szakemberek szerint folyamatosan növekvő adagra van szükség az azonos hatáshoz – ezt toleranciának nevezik – illetve a dependencia is felüti a fejét, azaz a szerhasználónál jelentkeznek az elvonási tünetek. Természetesen nem csak alkoholtól vagy drogtól alakulhat ki ez az állapot, a függőségeket alapvetően kétféle kategóriába sorolhatjuk:
- kémiai anyagok addikciói például a nikotin-, az alkohol-, vagy drogfüggőség
- viselkedéses vagy szer nélküli függőségek – jó példa erre a játékszenvedély, munkamánia, kóros vásárlás, internetfüggőség
Azonban közös tulajdonságuk, hogy minden függőségnél ismétlődő, ciklikus viselkedési formákat figyelhetünk meg. A betegben felcsillan a vágy és a késztetés, ezért növekszik benne a feszültség. Egy idő után nem bírja el ezt a stresszt és kénytelen megélni a szenvedélyét. Ezáltal csökken a feszültség és ez a folyamat újra és újra megismétlődik, sajnos egyre súlyosabb következményeket vonva maga után.
Csak egy mankó
Az teljesen egyértelmű hogy legtöbben érzelmi okok miatt nyúlnak a pohár vagy már szerek után. Viszont lényeges tudnunk, hogy ez soha nem fogja az alapvető lelki elakadásainkat megoldani. Talán pillanatnyi gyógyírként szolgál, de hosszútávon csak egyre mélyebbre csúszunk a létrán. A kijózanodás után szembetalálkozunk az érzéseinkkel –leginkább szégyenérzettel és bűntudattal – és általában ezek elől menekülnek el függők, ezért nyúlnak újra a szenvedélyük tárgyához. A mélyben pedig súlyos önértékelési problémák, szeretet- és biztonsághiány lapul, melyek a függőség miatt nem hozzáférhetőek.
„Azoknak, akik rákaptak a mesterséges örömszerzőkre – legyen szó valamilyen drogról, gyógyszerről, vagy akár tevékenységről –, rendszeresen kell használniuk őket ahhoz, hogy agyukban beinduljon a – hangulatuk és lelkiállapotuk kiegyensúlyozott működéséhez, ha tetszik, boldogságérzetükhöz szükséges – hormonok (szterotonin és endorfin) termelődése. Ezt a folyamatot a stabil személyiségek természetes módszerekkel (sportolással, zenehallgatással, olvasással, társasági együttléttel, kulináris örömökkel, utazással) képesek beindítani. Ezzel szemben a labilis, énkép- és önértékelési problémákkal küszködőknek külső segítségre, sőt egyre nagyobb dózisra van szükségük ahhoz, hogy megszabaduljanak feszültségeiktől, megvigasztalódjanak, illetve – rövid ideig – sikeresnek, gondtalannak, önfeledtnek érezzék magukat.” – írja a Webbeteg.
A gyerekkor meghatározó
A szakemberek egyetértenek abban, hogy a személyiség harmonikus fejlődése kulcsfontosságú prevenciós tényező a szenvedélybetegségeknél. Főként a korai szakasznak van nagy jelentősége, az elhanyagoló, rossz anya-gyerek kapcsolat és a kicsi korban átélt traumatikus élmények melegágyai a függőségek kialakulásának. A meghitt emberi kapcsolatok hiányából, illetve például a munkahelyi vélt vagy valós sikertelenségből származó szorongást és feszültséget enyhítheti a beteg az efelé vezető út lépéseivel.
Egy friss magyar kutatásban vizsgálták a függőség kialakulásának tényleges okait. A felmérésben résztvevők kivétel nélkül függők és/vagy öngyilkossági gondolatokkal küzdő személyek voltak. (sajnos a kettő sokszor együtt jár). Feltérképezték az alanyok teljes gyerekkorát és arra jutottak, hogy mindenkit 5, vagy ennél több negatív behatás ért ebben az időszakban, és ez eredményezi a jelenlegi szenvedélybetegségüket. A kutatók szerint bármilyen, a gyermek számára traumatikus élmény aktiválhatja ezt a folyamatot, például fizikai vagy lelki bántalmazás, szintén függő családtagok, elhanyagolás vagy a szülők válása. A szenvedélybetegségek kialakulása egy folyamat és minden olyan tényező növeli a rizikót, amivel az ember önértékelése sérül.
Velünk született?
A téma szakértői szerint a genetikai hajlam is meghatározó tényezője a szenvedélybetegségek kialakulásának. Különösen veszélyeztetettnek számít valaki, ha a családjának valamelyik tagja függőségben szenved. Ez a genetikai hatás viszont nem egyenlő azzal, ha nagypapánk és édesapánk is alkoholizmusban szenvedett, két különböző dologról beszélünk. A szociokulturális átöröklés, a függő szülők viselkedésmintáinak átvétele és a családokban a megnövekedett stressz-szint mind jelentős együtthatói a betegség kialakulásának. A biológiai tényező viszont tudományosan kimutatható dopamin-szint elváltozásokat jelent.
„Számos vizsgálat támasztja alá, hogy az addikcióra való hajlam bizonyos mértékben genetikailag is meghatározott. Kimutatták például, hogy a dopamin-2 receptor A1 allél jelenléte szignifikánsan gyakrabban fordul elő súlyos alkoholistáknál, drogfüggőknél és kóros játékszenvedélyben szenvedő betegeknél.” – webbeteg
Olvasd el ezt is!
