1929. augusztus 21-én házasodott össze a művészettörténet egyik leghíresebb szerelmespárja. A két festőóriás Frida Kahlo és Diego Rivera szerelme viharos volt, egymás iránti odaadásuk mégis lenyűgöző és irigylésre méltó.
Fiatal szerelmesként korán megtanuljuk, hogy a szerelem bonyolult, tele van csalódással, félreértésekkel és olykor árulásokkal is. Igaz ez Frida és Diego kapcsolatára is, amely tele volt erőteljes érzelmekkel, szenvedélyes csókokkal, meghitt pillanatokkal, de árulással és fájdalmas csalódásokkal is. A szerelmesek útjai ilyenkor általában elválnak egymástól és ami szétesett, a legtöbbször már nem lehet összerakni. De az ő kapcsolatuk más volt. Olyan szenvedély és mély szeretet kötötte össze őket, amelyben egymás által nőttek nagyobbra és nagyobbra.
Frida Kahlo, mexikói festőnő a kortárs kultúra egyik legfigyelemreméltóbb alakja. Bohém élete tele volt szenvedéssel: egy rettenetes betegség, a gyermekbénulás következtében jobb lába fejletlen maradt, 17 éves korában pedig egy buszbaleset következtében egy vasrúd keresztül döfte a testét és kis híján életét vesztette. Több csontja, három csigolyája eltört, a vasrúd átszúrta a gyomrát és a méhét. Egész életében folyamatos fájdalmakkal élt együtt és gyakran kórházi kezelésre szorult. Kevés ember van, akit ennyi tragédia és fájdalom ne törne össze. Ámulatba ejtő Frida rendkívüli életszeretete és élni akarása.
Ilyen fájdalmak közepette találta meg a szerelmet mentorában, a szintén festő Diego Riverában. Frida termékeny szerető volt, és romantikus kapcsolatainak listája kontinenseken és évtizedeken átível. Állítólag szoros kapcsolata volt a marxista nézeteket valló Trockijjal, Nicholas Murray, fotográfussal, sőt még a híres táncos és énekesnővel, Josephine Bakerrel is. Azonban csak Diego Riverához fűzte olyan szenvedélyesen megszállott kapcsolat, amely 15 éves korától kezdve egészen haláláig tartott.
Frida 1929-ben édesanyja hangos tiltakozása ellenére ment hozzá Riverához és ezzel megkezdődött a művészettörténet leghírhedtebb házassága.
Egy intim önarckép
Férjéhez írott szenvedélyes leveleire „Egy intim önarckép” című naplójában bukkantak, amelyek a köztük lévő forrongó érzelmekkel, lelkesedéssel, odaadással, vágyakozással és örömmel teli mély és tartós kapcsolatról mesélnek. Az egyik levélben így írt Frida:
„Diego. Az igazság olyan nagy, hogy nem szeretnék aludni, beszélni, hallgatni vagy szeretni. Úgy érzem csapdába estem a te saját félelmedben, a nagy kínodban és a szíved dobogásában. Ez az egész őrültség, és tudom, hogy a hallgatásod csak összezavar. Erőszakra kérlek, és te kegyelmet, melegséget és fényt adsz nekem. Szeretnélek megfesteni, de zavartságomban nincsenek színek, amellyel nagy szerelmemet meg tudnám festeni…”
Egy másik levélben így folytatja:
„Semmi sem hasonlítható a kezedhez, semmi nincs, mi olyan lenne, mint a szemed aranyos zöldje. A testem napokig tele van veled. Te vagy a tükör az éjszakában. A villámlás erőszakos fénye. A föld nedvessége. A hónaljad ürege az én menedékem. Az ujjaim megérintik a véredet. Minden örömöm az, hogy érezhetem az élet tavaszát, amint virág-szökőkutadból kiárad felém és folyamatosan kitölti idegeim minden útját.”
Frida és Diego tíz viharos év után 1939-ben elváltak, majd 1940-ben újra összeházasodtak, és a nő 1954-ben bekövetkezett haláláig együtt is maradtak. A hosszú évek alatt Frida levelekbe öntötte szenvedélyes érzelmeit. Ahogy több más személyes tárgya, úgy ezek a levelek is néhány évvel ezelőtt kerültek elő Frida otthonából, a Casa Azul-ból, ahol Rivera parancsára elzárva tartották őket.
„A jelenléted itt lebeg egy-két pillanatra, mintha az egész lényemet egy nyugtalan várakozásba csomagolnám. Tele vagyok érzésekkel, a kezem elsüllyed, a testem pedig úgy érzi karod körülveszi.”
Annak ellenére, hogy nyitott házasságban éltek és az évek alatt mindkettőjüknek több kapcsolata is volt, megmaradtak egymás örök szerelmének. Kapcsolatuk tele volt hullámvölgyekkel, mégis örökre elválaszthatatlanok maradtak.
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
A derűlátó festő, aki a női test bűvöletében alkotott-Renoir csodálatos világa
