Tudta, hogy a vizet is használják kontrasztanyagként és a jódra önmagában senki sem érzékeny? Tények és tévhitek a képalkotó diagnosztikában használt kontrasztanyagokkal kapcsolatban.
A képalkotó diagnosztikai eljárásoknál (MR, CT, röntgen stb.) gyakran használnak kontrasztanyagokat, amelyek szerepe, hogy pontosabb megítélést tegyen lehetővé. A szervezetbe juttatás szempontjából két típusba sorolhatók. Így ismerünk intravénásan beadandó anyagot, illetve olyat is, amelyet a páciensnek szájon keresztül kell elfogyasztani a gyomor-bélrendszer hatékonyabb vizsgálatához. Ezen kívül még léteznek olyan készítmények is, amelyeket az idegrendszerbe, például az agyvízbe, vagy a gerincvízbe vagy éppen az ízületekbe kell bejuttatni. Viszont ezek sokkal ritkábbak.
A kontrasztanyagok kiválasztása egyrészt függ attól, hogy milyen szervet és milyen célból kell vizsgálni. Másrészt, hogy maga a vizsgálat milyen technológiával (MR vagy CT) történik. Dr. Szatmári Ferenc, az Affidea Magyarország győri központjának orvosigazgatója elmondta: „A kontrasztanyagok sokfélék lehetnek. Például a vizet is használhatjuk kontrasztanyagként, hiszen a megivott víz láthatóvá teszi a vese üregrendszerét, a húgyvezetéket, a húgyhólyagot. És könnyebben eldönthető, hogy egy meszes képlet a húgyvezetékben helyezkedik-e el vagy éppen mellette.”
A másik közismert kontrasztanyag, a Makrogolum oldat, amelyet a páciensek a belek vizsgálata előtt fogyasztanak el, és amely küllemében és illatában semleges, hasonló a vízhez. A készítmény funkciója, hogy benntartsa a vizet a bélrendszerben, így a vékonybelek, a vastagbelek jól láthatóvá válnak, a bélfal elváltozásai jobban felismerhetők. Szintén más anyagot használnak olyan esetekben, amikor a cisztózus jellegű daganatokat kell elkülönítenünk a környező belektől, például a hasnyálmirigy és a petefészek vizsgálatánál.
A másik leggyakoribb kontrasztanyag típus az intravénásan beadott oldat, az MR- és a CT-vizsgálatok során más-más készítményeket használnak. Ma már a modern kontrasztanyagok és vizsgálati technikák használatával elenyésző a vesekárosító hatás, ugyanakkor szükséges ellenőrizni a veseműködést, hiszen a CT során használt készítményeket a vese választja ki. Dr. Szatmári Ferenc hozzátette: „Ha egy páciensnél fehérjevizelés, magas vérnyomás, cukorbetegség áll fenn vagy vese műtéten esett át, előfordulhat, hogy a vese működése 60ml/perc alá csökken, akkor mérlegelendő a kontrasztanyag használata.”
A CT-vizsgálatok során intravénásan beadott, jódtartalmú kontrasztanyagoknak különböző mellékhatásai lehetnek, így például melegségérzés, vizelési inger, de olykor hányinger is felléphet.
Az allergiás reakciók viszont ezeknél sokkal ritkábban fordulnak elő. Enyhe esetben bőrpír, viszketés, apró kiütések jelentkezhetnek a vizsgálat után, amelyek a legtöbbször pár perc alatt elmúlnak.
Dr. Szatmári Ferenc kiemelte: „A súlyos túlérzékenységi reakciók többmillió páciensből egynél fordulnak elő, igen ritkák. Allergiás sokk jelentkezése esetén a páciens fekvőbetegként bekerül a kórházi ellátásba. A páciensek gyakran érdeklődnek arról, hogy érdemes-e a képalkotó vizsgálat előtt jódérzékenységi tesztet végeztetni. Ez a kérdés alapvetően egy tévhitből táplálkozik. Magára a jódra az ember nem lehet érzékeny, hiszen már az anyaméhben is jódtartalmú hormonok kerülnek be a szervezetünkbe. Ugyanakkor a kontrasztanyagokban a jód más molekulákkal összekapcsolódva egy vadonatúj vegyületet hoz létre, amivel szemben viszont előfordulhat túlérzékenység. A kontrasztanyagok ebből a szempontból nem egyformák, hiszen minden gyártó más és más vegyületeket használ. Éppen ezért fontos minden páciensnél feljegyezni a korábban felhasznált készítmény pontos típusát, ha érzékenységi reakció lép fel, később más készítményt javasolt választani.” A kontrasztanyagok ma már általában biztonságosak, vesekárosító hatásuk elenyésző és igen ritka esetben okoznak allergiás reakciókat. A használatukkal kapcsolatos diagnosztikai előnyök jóval meghaladják a kockázatokat.
