A szeretet és béke ünnepén mit is lehetne mást, csak szonátát írni. A szonáta (sonare) jelentése hangszeren játszani. Játszunk hát! Éljük meg mindazt a szeretetet, mi legbensőnkből eredendő, s árasszuk el vele mindazokat, kiket a szívünkbe zártunk!
Eljött újra az év azon időszaka, melyben létezésünk lényegét fedezhetjük fel. Vala bármily történelmi helyzet, s lészen annak következménye, minduntalan rányomva pecsétjét életünkre, most a béke napjait élhetjük. Élnünk kell, hisz az ünnep nem az ajándékokban, a tárgyakban, a társadalom dogmáit ránk kényszerítő elvárásokban rejlik, hanem abban, amit ott legbelül érzünk. Nézzen hát most legalább mindenki oda, ahova a hétköznapok sodrásában soha nem tekint! Ébresszük fel magunkban a szunnyadó, s kérő lelket, mely mint a patak, mindig csordogál, s részünk minduntalan. Érzések, élmények, lelkek összetartozása jövend, s hagyjuk tenmagunk hullámain ringatózva, legyünk részesei saját bensőnknek, az ünnepnek, és szeretteinknek. Megfáradt arcokon most mosoly vibráljon, ne eméssze kedvünk bánat, feledjük, mit ránk rótt a sors. 2020. Még sokat fogjuk emlegetni a történelem míves hasábjain, kétségtelenül helyet kap ez az év, de nem a Covid, nem a bú, s nem a nehézség, mire emlékeznünk kell. Azt kell mélyen magunkba zárni, amit adott. Adott időt, mit már rég nem használhattunk; adott meleget, mely az összetartozásból fakad; adott reményben megélt pillanatokat; s olyat, mire még szó sem akad. Kaptunk tőle tapasztalást, mert hegyeket kellett mászni, kaptunk tőle kitartást, kaptunk életet, mit már rég feledve egyre csak róttuk az időnk sarát.
Pihenjen hát meg mindenki, kívánunk boldog perceket, lengje át életünk a béke, s a végtelen, meg nem szűnő szeretet!
