Csak rajtunk áll, hogy hogyan viszonyulunk a nehézségekhez. Nem kell túl komolyan venni, ha valami nem pont úgy alakul, ahogy azt mi szeretnénk. A váratlan események lehet, hogy a legjobb dolgokat hozzák ki az életünkből.
Te jó ég! Mi ez a hang? A szomszéd reggel 7-kor állt neki fúrni? Hihetetlen… na, mindegy. Igazából nagyon jó, hogy felkeltett. Nem aludtam volna sokkal tovább, de így legalább lesz időm valami különleges reggelit főzni.
Először darálok egy kis friss kávét, hogy ki tudjam nyitni jobban a szemem. Oh…elfogyott a kávé. Nem baj, úgy is kevesebbet kellene innom. Azt mondják, hogy aki nem kávézik, annak nagyobb a melle. Egy próbát végülis megér.
Időben vagyok, tele van a hasam, indulhatok a munkába, csak kár, hogy esik az eső. Miért is lenne kár? Az eső a természet ajándéka. Neki köszönhetem a gyönyörű fákat és egy csomó finom ételt. Ráadásul néhol olyan szárazság van, hogy jobb megbecsülni az esőt.
Nagyon sokan vannak a városban, tuti nem férek fel a pótlóbuszra. Miért nem tudják jobban megoldani ezt a tetves tömegközlekedést? Biztos, hogy nem fogok nyomorogni a hering party közepén. Inkább sétálok, elvégre csak pár megálló. Nem is olyan rossz. Egész kellemes. Ez a kis reggeli séta nagyon jól esik. Vajon érdemesebb lenne beljebb mennem a járdán? Mi van, ha belemegy a pocsolyába egy autó?
Na tessék! Csak ez hiányzott! Beljebb kellett volna mennem. Most csurom víz vagyok! Ráadásul ez jéghideg! Most mi legyen? Hazamenjek? Akkor elkések a munkából. Megyek tovább, hátha útközben megszáradok.
Telecsöpögtetem az egész irodát, mindenki csúnyán néz rám. Andinál egész véletlenül van egy váltó ruha. Nagyon kedves, hogy odaadta. Tök jól áll! Kiemeli az alakomat. Pont valami hasonló ruhát keresek már régóta. Rákeresek a neten, hátha gyorsan meg tudom rendelni magamnak is. Van belőle! Ráadásul akciós!
Imádom, amikor ebédszünetben valaki gondol a desszertre is. Peti tegnap jött haza Spanyolországból, sok finomságot hozott nekünk is. Az egyiknek olyan érdekes az íze, nagyon ismerős, de mi is ez? MOGYORÓ! Allergiás vagyok a mogyoróra!
A mentőautó nemsokára kiér, ha kiér egyáltalán. Addig én szép lassan megfulladok. Istenem, miért történik ez velem? Bekanyarodnak a mentősök, én már semmire se tudok figyelni. Egy szuri ide, egy szuri oda. A következő, amit tudok, hogy valami nagyon kemény ágyszerűségen fekszem és fölém hajol egy egyenruhás adonisz.
Sosem láttam még ilyen szép férfit. Kérdezget, hogy hogy vagyok, jobb-e már, kapok rendesen levegőt? Azt hiszem válaszolok neki, de közben csak arra tudok gondolni, hogy mennyire helyes. Valamit érzek a kezemben, egy papírfecnit tett bele. Rajta van a száma. Azt hiszem, ennek a napnak pont így kellett lennie.
(Fiktív, de sok hasonló, a való életben megtörtént esetet idéző történet.)
