Mancsi vagyok, 12 hetes, Trikolor, Félhosszú szőrű, blogger Kisasszony
Először is szeretném leszögezni, hogy kizárólag a Kisasszony megszólítás az, ami elfogadható a számomra. Szerintem ez rögtön látszik a fotóimon, kiváltképp a különleges mandulavágású szemem miatt, selymes, fényes, félhosszú a bundám, és persze a tartásomnak köszönhetően.
Senkit ne tévesszen meg, hogy a gazdáim Mancsinak szólítanak, képtelenség őket erről leszoktatni, Gazdi mami teljesen beleszeretett egy fotómba – mellékelem -, ahol kecsesen felemelem az első lábam, (mondom lábam, nem a mancsom) – gondoltam gyakorolom, hogyan kell kézcsókra nyújtanom a kezem, ezek meg lemancsiztak, milyen parasztos. A macska esze megáll! De, annyira boldogok tőle, ahogy magas hangon tagoltan mondják: Mancsi, Mancsika, hogy én nem kívánom elvenni az örömüket. Viszont a továbbiakban kérem, ha bárhol összefutnánk, a Kisasszony kifejezést tessenek használni.
Na jó, egyébként vidéken születtem, Püspökhatvanban nevezetesen, de hamar fővárosi macska hölggyé váltam. Szerintem itt, azért nagyobb társasági életet lehet élni.
Persze anyám is gyönyörű, krémszínű és Panninak hívják, jó mondjuk én magamban természetesen Annának. Hát ott a születésem előtt volt valami kavar, (szó szerint is), így csak annyit tudok apám is jóképű. Hát, ezért sikerültem ilyen jól. Három testvérem van, egy vörös, hát az kicsit ciki – szerintem, és még három trikolor: egy rövid szőrű, meg egy nagyon hosszú bundás, természetesen ők is rendkívül elegánsak. Úgy tudom gazdi család cicát keresett, mert meghalt az előző kedvencük Mici (róla majd később teszek említést), és eljutottak hozzánk.
Az első képről, amit kaptak rögtön engem választottak, ezt persze megértem, igaz csak a hátam látszott, mivel az is csodálatos, hát nem volt más választás. Aztán eljöttek megnézni, emelgettek, nézegettek, de a tesóimat is, sőt dicsértek őket is, hát, akkor jól megsértődtem, elbújtam egy bokor alá, ők meg mindenhol kerestek, én egy mukkot sem szóltam, érezzék csak, hogy egy kisasszonnyal nem lehet szórakozni! Hogy is gondolhatták, hogy más is szóba jöhet. Persze gyorsan belátták a tényeket, így legközelebb hordozóval érkeztek. – Nos, akkor indulhatunk a fővárosba? Tudakoltam. Indultunk, nyávogtam, mert egek, ezek sötétkék hordozót hoztak. Egy Kisasszonynak, te jó ég, nos még az ízlésüket formálni kell … Viszont az autó csajos volt, belül is bordó a műszerfal, így arra jutottam, talán nem reménytelen esetek. Aztán elindultunk. Viszont ma tikkasztó a hőség, nem írok többet, leheveredtem.
