Egy nyolcemeletes panelház, egy vissza-visszatérő dallam és három nő, akiknek sorsán keresztül Európa egyik legsötétebb maffiatörténete rajzolódik ki. Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regénye a kilencvenes években játszódik Dunaszerdahelyen, ahol éveken át rettegésben éltek az emberek. Ez a regény az elmesélhetetlenről szól, amiről mégis beszélni kell. Az elmúlt évek egyik legmegrázóbb könyvsikerének színpadi adaptációját március 13-án mutatják be a Vígstreamházban Paczolay Béla rendezésében, Márkus Luca, Balázsovits Edit és Kiss Mari szereplésével.
Ha maffiatörténetekről beszélünk, valahogy sosem kerülnek szóba a maffiózók női áldozatai. Azok a nők, akiket az utcáról hurcoltak el, és lettek csoportos nemi erőszak áldozatai. Azok a nők, akiknek eltűnt a párjuk, akik nem tudták megvédeni gyermekeiket a bűnözőktől, vagy akiknek éppen a saját gyerekük vált maffiózóvá. Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regénye éppen velük foglalkozik, a női áldozatok sorsán keresztül meséli el a dunaszerdahelyi maffia történetét. A kilencvenes évek elején a csallóközi kisvárosban ugyanis minden nő inkább hallgatott, félrenézett, és csak csendben sírt… Ez volt a túlélés záloga.
Durica Katarina, a pozsonyi születésű szerző, szabadúszó újságíróként dolgozott, amikor elkezdett ezzel a témával foglalkozni, és interjúkat készített a 90-es évek maffiaáldozataival, akik közül sokan akkor beszéltek először a 20-25 évvel korábban megtörtént esetekről. A száznál is több interjú, és számtalan beszélgetés alapján íródott regény 2018-ban a budapesti könyvhétre jelent meg, és köteteket tíz nap alatt elkapkodták, azóta pedig több kiadást is megélt.
A történetben szereplő három nőalak – Hilda, Júlia, Erzsi – különböző szálakon kapcsolódnak a dunaszerdahelyi maffiához, így mind a hárman másképp érintettek az erőszakban. Ezek a szálak azonban több ponton találkoznak, összekapcsolódnak. A mozaikszerűen kirajzolódó cselekmény során rájövünk, ugyanazoknak az eseményeknek az áldozatai ők, csak másféleképpen. „Mivel a regény három szereplője ugyanabban a panelházban él, egymás fölött-alatt, a mindennapok fizikai keretei nagyon hasonlóak számukra (mindenhol ugyanott van a konyha, a nappali), ezért a kezdetektől úgy gondolkodtunk Kovács Krisztinával, aki a színpadi változatot írta, hogy a három színész egy közös térben létezik majd egyszerre, egymás mellett, mégis valahogy elszigetelve, magányosan. Ennek az egymás mellett létezésnek a megteremtése volt a legizgalmasabb, és az, hogy az elmesélt történeteket hogyan lehet a színészi játékkal élővé, jelenidejűvé tenni. A rendes lányok csendben sírnak azért is különleges anyag, mert miközben egy hihetetlen fontos és komoly témát jár körbe, miközben a nők kiszolgáltatottságáról beszél nagyon pontosan és átélhetően, mégis van benne egy kis humor, némi romantika, krimi és egy igazi görög sorstragédia is.” – meséli Paczolay Béla, rendező.
„Egy súlyos történetet mutatunk be. Felkavaró volt olvasni, és épp olyan felkavaró közvetíteni is, és azt hiszem, befogadni is. De sok-sok erőt is lehet belőle meríteni, ebben biztos vagyok, nekem is nagyon sokat adott ez a próbafolyamat. Hilda egy nagyon értelmes kamaszlány. Nem igazán szereti saját magát, nincs tisztában a saját értékeivel. Nem érzi magát komfortosan a korosztályában, a bulikban, amibe az osztálytársai járnak. Leginkább otthon szeret olvasni, és közben arról álmodozni, hogy egyszer majd elhúzhat ebből a városból. Rossz helyre született, ezt biztosan érzi. Eleinte csak hallja a dunaszerdahelyi történeteket, aztán szemtanúja is lesz egy-két borzalomnak, végül vele is megtörténik az, ami sok más fiatal lánnyal akkoriban” – meséli az előadás legfiatalabb szereplője, a Hildát alakító Márkus Luca.
A rendes lányok csendben sírnak nemcsak felkavaró, hanem felszabadító és felemelő is. Erőt és bátorságot ad azoknak a nőknek, akik némán tűrték az erőszakot, akik nem merték felemelni a hangjukat, akik szégyenbe burkolózva éltek. Ahogy az író, Durica Katarina megfogalmazta: „a legfontosabb a regényem utóéletében egyértelműen az, hogy beszélni kezdtünk.”
Az előadás a korlátozások feloldása után a Vígszínházban, a Házi Színpadon lesz látható, de a premiert március 13-án bárki megnézheti online, így szélesebb közönség számára, akár külföldről, például Szlovákiából is elérhetővé válik a produkció.
