Mindhárom karácsonyi dekorációhoz használt növény – a magyal, a borostyán és a fagyöngy – csodás ünnepi hangulatot áraszt, de a fagyöngy az egyetlen, amely a csókkal és Lokival is összekapcsolódik.
A fagyöngyöt a régi időkben varázserejű és gyógyító növénynek tartották. A betegségek elkerülése érdekében a franciák amulettként viselték, míg a svédek gyűrűként hordták ujjukon, és kezeltek vele meddőséget és ízületi fájdalmakat is.
A parazita
A növényt körülvevő misztikus vélekedés egyik okát a növény növekedésében kereshetjük. A fagyöngy ugyanis egy parazita, amely egy hosszú, úgynevezett szívógyökéren keresztül egy másik fából nyeri a tápanyagokat. Néhány száz évvel ezelőtt nagyon varázslatosnak és titokzatosnak tűnt az emberek számára egy olyan növény, amely nem a földből bújik elő, hanem egy másik ágból nő ki.
A téli hagyományokkal való kapcsolata is a rég időkre vezethető vissza. A druidák például minden évben a téli ünnepség részeként takarították be a fagyöngyöt, és egy felvonulás keretében járták az erdőt, hogy megtalálják a fákról előtűnő növényt. Amikor ráleltek az értékes példányra, a vezető felmászott a fára és egy sarlóhoz hasonló szerszámmal ünnepélyesen levágta a fagyöngyöt, amit lent álló fiatal lányok kaptak el egy terítő segítségével. A gallyakat ezután a ház ajtajára akasztották, hogy megvédjék a ház lakóit a gonosztól, és egész évben egészségesek maradjanak.
A bajkeverő Loki
A csókkal való kapcsolatára talán a skandináv mitológiában találhatunk választ. Az egyik ilyen legenda szerint a gonoszlelkű Loki fagyöngyből készült nyilával megölte Baldert, Odin főisten és Frigg istennő fiát. Édesanyja fájdalmában sírva fakadt, és phulló könnyei fehér bogyókká változtatták a növényt. Amikor az istenek visszaadták Balder életét Frigg annyira hálás volt, hogy megfogadta, megcsókol mindenkit, aki valaha áthalad egy fagyöngy ág alatt. Ebből a mítoszból kelt életre aztán egy skandináv hagyomány is: ha két ellenség áthalad egy fagyöngy alatt, akkor leteszik a fegyvert.
Csók a fagyöngy alatt
Ám van egy középkorba visszanyúló angol szokás is, amely szintén összefüggést sugallhat a fagyöngy és a csók között. Karácsonykor bevett gyakorlat volt, hogy az ajtó felett két vagy több egymást keresztező örökzöld karikát helyeztek el, amelyek egy kis vallási ikont vettek körül. A látogatóba érkezők aztán – jószándékuk jeléül – belépéskor e szent ágak alatt ölelték meg a házigazdákat, és tettek így egészen a XVII. századig, amikor is betiltották a vallási ikonokat.
Teljesen egyértelmű utalást nem találhatunk a történelemkönyvekben arra vonatkozóan, hogy a fagyöngy mégis hogyan és mikor fonódott össze a karácsonnyal, de az biztos, hogy Charles Dickens Pickwick Klub című első regényében már olvashatunk a fagyöngy alatti elejtet csókról. A viktoriánus korban ugyanis már nem csak egy egyszerű, jószomszédi szándék kifejezésére szolgált. A fagyöngy ekkor már a karácsonyi dekoráció részét képezte, illetve ennél egy kicsit több volt: az volt a szabály, hogy ha egy fiatal nőt elkapnak egy fagyöngy alatt, akkor nem tagadhatja meg a csókot, különben a következő évben nem házasodik meg.
Akármire is használjuk így karácsony táján, a fagyöngy örökzöld színével és csillogó bogyóival arra emlékeztet bennünket, hogy egy kis romantika soha nem árt…
Ha tetszett, olvasd el ezt is:
Így született meg minden idők leghíresebb karácsonyi balettje: a Diótörő
