Ilyenkor mindenki azzal van elfoglalva, hogy mérhetetlen nagy önimádat tükrében megfürösztve magát, merje magának bevallani önnön gyengeségeit. Ezen a nagy felismerésen felbuzdulva, már egy óriási lökést kap arra, hogy eldöntse, ‘na most aztán változtatok’… Az év váltás bár semmi értelmes lényege nincsen, csak annyi hogy megkerültük újra a Napot, elhatározások sorára sarkall minket. Aha…megkerültük a napot…megint…hurrá! Ez a fantasztikus, de teljesen nyilvánvaló fizikai jelenség az emberek számára örömet, elégedettséget jelent, és azt, hogy változtatásokat eszközöljenek saját világukban.
Miért is kell ezt csinálni
Mert ezt tanultuk, ezt láttuk, és ezt tapasztaltuk. Ha valaki ezt végig gondolja, rá fog jönni, hogy semmi értelme. Csakis azért változtatni a viselkedésünkön, a szokásainkon, a gyarlóságainkon, mert eltelt egy év? Ne már! Az év fogalmát is saját magunknak alkottuk, nincs is olyan. Az idő teljesen egyszerűen megy magától, origópontok, határok és szabályok nélkül. Nem befolyásolja semmi, pláne, hogy az idő számítgatását is az ember találta ki magának. Ha belegondolok ebben, némely szilveszter éjjel kimondott szó is csak teljesen értelmetlen kinyilvánítás.
Ja? Mert szilveszter van, meg kell fogadni valamit? Hát rajta! Nem akarván elkeserítve senkit, az újévi fogadalmak 90 százaléka üres beszéd, önámítás, amit legtöbb esetben nem tartunk be.
Az évforduló a fogadalmak szempontjából nem más, mint saját briliáns csapdánk. Akkor és ott elhatározunk. Komoly szándékkal kinyilvánítunk. Az mindegy, hogy magunknak, vagy másoknak teszünk fogadalmakat, mert egyszerűen nincs eredendő mélysége. Most komolyan. Azt hiszi valaki, hogy egy nap alatt megszabadulhat a függőségeitől? Elképzelhető az, hogy egy végig bulizott éjszaka során ‘kiböfögött’ fogadalmak működhetnek a mindennapokban? Elképzelhető az, hogy ráeszmélve magunkra, számot vetve az eddigi tevékenységünkkel ripsz -ropsz mindent átalakítunk? Ugye ezt nem gondolja senki komoly horderejű megvalósítható dolognak?! Persze mindig hozzá kell tenni – tisztelet a kivételnek!
Az új év hírnöke az ígéret özön
Némileg kényszerből tesszük az év végén az ígéreteket. Két nyomasztó elvárás sarkall minket és általuk próbálkozunk. Az egyik a lelki vágyakozás. Ez minduntalan a fejlődés útjára szeretne minket vinni, hiszen az élet értelme a változás, és a tanulás rögös útja. A másik a társadalmi dogma, a vélt vagy valós megfelelési vágy. Valójában mindegy melyik miatt teszünk ígéreteket magunknak vagy a világnak, ha már a megfogadás, vagy inkább a megfogantatás pillanatában sem vesszük komolyan. Ebből adódik, hogy a fogadalmak időtlenek.
A fogadalmakat nem kell kötni ünnephez, és semmiféle kényszerhez. Az igazi fogadalmak nagyon mély indíttatásból erednek, melyek meggyőződése rendíthetetlen. Ezekhez nem kell újév, vagy évforduló. Az új év nevetséges hírnöke tehát a gyenge, szerencsétlen, megszületésekor is meddő fogadalom.
Januári kamuzások előnye
Gratulálok! Itt az új év. Sokak fejében ez a tiszta lap az újrakezdés lehetőségét jelenti. Kétségtelen megvan rá az esély. De kérdezem én…. miért kell ehhez újév?! Talán csak arra jó az egész, hogy beismerjünk magunknak dolgokat, hogy ne a saját görbe tükrünket szemlélve bámuljuk önnön létünket. Arra jó a kamuzás, hogy belássuk : tévedtünk. Beismerjük magunknak, magunkat. Ez által elhatározások kavalkádjába fürösztjük magunkat, és ebből ered a belső vágy a változtatásra. Akár tesszük az elhatározásainkat, akár nem -rá lehet lépni egy útra, mely előre visz minket. Ha csak arra döbbenünk rá, hogy melyik saját magunknak tett ígéretünket nem valósítottuk meg, már akkor is előrébb vagyunk.
