Hová tűntek az emósok? 10-20 éve nem tudtunk anélkül sétálni Budapest utcáin, hogy ne ütköztünk volna bele egy emós társaságba. Az igazság az, hogy még mindig köztünk járnak, csak megváltoztak, ahogy a világ is.
A szülők és nagyszülők réme
Kik azok az emósok? Egy időben a lázadó fiatalok közül sokan a emo stílusban tudtak kiteljesedi. Már messziről ki tudtuk szűrni őket. Előre nyalt, festett haj, a szemceruzával erősen kihúzott szemek, piercingek fülben, orrban, szájban. Az öltözékükben dominált a fekete szín, a csíkos és kockás minta, a körömlakk és a rengeteg kiegészítő, köztük az elmaradhatatlan szögecses öv. Tökéletesen ki lehetett vele akasztani az idősebb korosztályokat.
Azonban nem csak a kinézetről szólt, hanem az életérzésről. Meg nem értett fiatalok menekültek az emo szubkultúrába. Fájt nekik az élet, szerettek volna valahogy lázadni. A szomorúság érzése, az öngyilkosság gondolata foglalkoztatta őket. Megjelenésük mellett a legerősebb kifejezőeszközük a zene volt.
Az úgynevezett érvágós zene
Az emo szó nem véletlenül az angol „emotional”, azaz érzelgős szóból ered. Minden az érzésekről, főleg a fájdalomról szólt a zenékben is. Az, akinek mond valamit a Panic! At the Disco, a Fall Out Boy, a Paramore, Avril Lavigne, a Tokio Hotel és a magyar Anti Fitness Club, tudja, miről beszélek.
Mindegyik szám központi eleme a fájdalom és a meg nem értettség volt, de közrejátszott a polgárpukkasztás, a lázadás, de közben a másik véleményére való tojás is. A zenéknek egyre nagyobb népszerűsége lett, az emósok viszont idővel egyre kevesebben lettek.
Vége a lázadásnak?
Nekem úgy tűnt, hogy a 2010-es évek elején a mainstream világ valamennyire befogadta az emo stílust. Az öltözékükből, a kiegészítőkből mazsolázni kezdtek mások is, persze mindent egy fokkal visszafogottabban prezentáltak. Az emós zenék megpuhultak, az előadók visszafogottabban öltözködtek, a dalszövegek is kedvesebbek lettek és így már nagyobb közönség fogyasztotta őket.
Az emo stílus kis mennyiségben elfogadott lett, de ezzel megszűnt a lázadó ereje. Az ebben az időben felnövő emósok után, a következő generáció már nem követte az eredeti stílust.
E-boy és e-girl
Kis időre minden téren eltűnt ez az irányzat, de mint tudjuk, a történelem megismétli önmagát. A fiatalokban hasonló érzések tombolnak most is, de ahogy a világ változott, úgy ők is megváltoztak.
Az emo fénykorában a depresszióval való küzdést és az önkifejezést nehezített pályán élték meg a fiatalok. Manapság egyre jobban elfogadott pszichológus segítségét kérni, ráadásul a mai világ ingerküszöbe megnőtt. Egy szemfestékes srác, festett hajjal és kemény zenével már nem azt a reakciót váltja ki, mint régen.
Ettől függetlenül ma is rengeteg, főként a közösségi média világából eredeztető problémával küzdenek a mai fiatalok. A lázadás és fájdalom egy megújult emo stílusban jelent meg. Az úgynevezett e-boy vagy e-girl jellemzően szintúgy érzelmes. Őket is a fekete, csíkos, kockás, körömlakkos öltözékről lehet felismerni és olyan zenét fogyasztanak, ami a régi emós zenéket idézi, de van benne egy modernebb felfogás.
Média
Az életstílus és az öltözködés mellett a zene is feltámadt. A régi együttesek visszanyúltak az emóhoz, köztük Avril Lavigne is, aki egy interjúban azt nyilatkozta, hogy „A trendek jönnek és mennek, de a történelem általában ismétli magát. Úgy tűnik, sokaknak van szükségük a lázadásra, és közben nyitottabbak, őszintébbek is a saját érzéseiket, mentális állapotukat illetően.”
Megjelentek azonban új zenészek is, például Yungblud, Machine Gun Kelly, de szerintem még Olivia Rodrigo, Sour című albumjával is idesorolható.
Azonban nem csak a zenében lett újra felkapott ez a stílus, a képernyőkön is egyre többet látjuk. A Wednesday című sorozat berobbanása olyan népszerűvé tette a fekete, lázadó stílust, amilyen az emo még sose volt. A közösségi médián, kifejezetten a TikTokon videók ezrei szólnak a régi-új stílusról. Tehát nem tűnt el az emo, csak kellett neki egy kis idő, amíg megtalálta magát az új világban.
