A Disney gyakorlatilag megalakulása óta egy mamutcégnek számít a médiaiparban. Évtizedekig uralták a rajzfilmek világát, az utóbbi pár évben pedig a Marvel és a Star Wars beolvasztásával duzzasztották még nagyobbra a hatalmukat. Ugyanakkor ilyen mennyiségű Disney-tartalom mellett, a nagy számok törvénye alapján előfordul, hogy nem mindegyik produkciójuk sikerül túl jól. Ennek a hanyatló formulának a legfrissebb letéteményese a nemrég mozikba került Fura világ lett.
Nyúlfarknyi történet
A film sztorija túlzás nélkül egy kisebb éttermi szalvétára is felférne. Egy családot figyelhetünk, akik egy, a Földhöz hasonló területen élnek, ám az ő világuk tele van mindenféle rejtett kinccsel és furcsasággal. A kalandor családfő feltett szándéka, hogy a térség megkerülhetetlennek vélt hegyei mögötti területre zarándokoljon, hogy megnézhesse, mi van azon a helyen, ahová még ember nem tette be a lábát.
Elsőrangú megvalósítás
Kezdjük a pozitívumokkal, mert azokból lényegesen kevesebb van. A film látványvilága ötcsillagos. Részletgazdag, élénk színekkel tarkított képeket kapunk, amelyek minimálisan ugyan, de át tudják adni azt az atmoszférát és gazdag élővilágot, amikkel a helyszín rendelkezik. A karakterek megálmodása is fantasztikus, ezen felül számos stílusbéli utalást kapunk a nyolcvanas-kilencvenes évek közkedvelt ifjúsági kalandfilmjeire. Ez a szemet gyönyörködtető vizualitás még az unalmasabb, eseménytelenebb periódusokon is segít bennünket átlendülni, mert mindig van mit nézni a vásznon.
Nincs koherens cselekmény
A Fura világ egyik legfájóbb pontja, hogy nem rendelkezik épkézláb történettel. A filmben szinte alig történik érdemi esemény. Helyette minden karakter indokolatlanul és hiperaktív üzemmódban fel-alá rohangál, harsányan, egymás szavába vágva ordítoznak, amivel vélhetően a fiatalabb, több ingert befogadni hajlamos közönséget célozták meg. A helyzetet tovább rontja, hogy amikor a film próbálja a figuráit elmélyíteni és konfliktusait kialakítani, azokban sem láthatunk semmi újdonságot. Csak a Disney háza tájáról tucatnyi olyan mesét lehetne példaként hozni, amelyek a Fura világ egyetemesnek és forradalminak hitt tanulságait már elmondta nekünk. És akkor a többi, Disney-től független animációs filmről még nem is beszéltünk.
Szépen becsomagolt semmi
Dacára az impozáns látványvilágnak és a szép kivitelezésnek, ha bekukkantunk a Fura világ szoknyája alá, láthatjuk, hogy vajmi kevés érdemi tartalommal bíró alkotásról van szó. A gazdag élővilág, a felbukkanó, fura lények, az élénk színek csak a sűrű tartalom látszatát keltik, valójában semmi értékelhető nincs mögöttük. A készítők alig kezdenek valamit ezzel a megkreált, fantasztikus világgal. Történeti funkciójuk ezeknek az elemeknek nincs, az egész azt a hatást kelti, mintha teljesen indokolatlanul és koncepció nélkül egymásra pakoltak volna a kreatívok minden egyes ötletet, ami eszükbe jutott az előkészületek során. Teljesen nyilvánvaló, hogy a rendezőpáros a csinos külcsínnel akarta elterelni a figyelmünket olyan hibákról, mint a történet hiánya, a karakterek sablonossága és az akciók egyoldalúsága.
Végszó
Összességében a Fura világ egy rettentően vérszegény alkotás. Értékelhető, szórakoztató momentum alig akad benne, ráadásul a humor is takaréklángon ég. Az év legrosszabb filmjei között nem lesz ott, de folytatja azt a lejtmenetet, amit megkezdett a Disney nemrégiben.
