Tóth Anna Eszter művészetében a médiumok közötti szabad átjárás minden esetben összekapcsolódik a választott anyag természetének vizsgálatával és a hagyományos értelemben vett táblakép határainak folyamatos áthelyezésével. Művészete a festészeti alapfogalmak primer felhasználásával és ütköztetésével olyan hatásokat mutat meg, amelyek előzetes tudás és narratíva nélkül is ismerős látványként hatnak a szemlélőre; művei a közvetlen érzékiség tapasztalatát nyújtják.
A matéria, szín, forma és méret kölcsönhatásából, olykor meghökkentő találkozások révén születő művek a harmadik dimenzióból a sík felé haladva a teljes befogadói teret birtokba veszik, és olyan totális élményt nyújtanak, amely a szemlélőt a látás, a tapintás és a térérzékelés komplex, szimultán élményével árasztják el.
Kisplasztikáin a művész a hétköznapok jelentéktelen, véletlenek összhatásából születő jelenségeit emeli ki környezetükből. Formába önti, installatív műtárgyként a galéria terébe helyezi és ezáltal alkotássá nemesíti. A mosatlan, vagy éppen száradó ruhakupacok, elhagyott zoknik, ruhahalmok változatos színei, egymásra rakódó mintái olyannyira részei a mindennapjainknak, hogy életünk rutincselekvéseiként vizuális aspektusaikról nem veszünk tudomást. Színeik és mintáik véletlenszerű tobzódásait figyelmen kívül hagyjuk.
Tóth Anna Eszter művészi gyakorlatában e véletlenszerű kompozícióba rendeződő jelenségek különböző aspektusait vizsgálja, elemzi, majd alkotja újra. Munkamódszerétől nem idegen a kisajátítás (appropriation) módszere. Ennek során többek között a Sol LeWitt, Yayoi Kusama vagy Simon Hantaï műveiből vett képtöredékeket saját kompozícióiban használja fel. A ’pattern’-szerű idézetek soha nem ismétlődő, véletlenszerű kollázsokba rendeződnek. Az anyagok változatos gyűrődései festői minőségként élnek tovább a sík felületen. Az élénk színek egymás mellé rendezéséből így meglepő színtársítások és kontrasztos kompozíciók születnek. Alkotói gyakorlatában az első kompozíció frissessége, dinamizmusa fontos szerepet játszik, amely sok esetben meghatározó marad a mű végső változatában is. Kompozíciói gyakran a befejezetlenség hatását keltik.
Az életnagyság fölé nagyított minták felmutatásával, a különböző minőségű anyagok síkfelületen történő ütköztetésével, és a faktúrák párbeszédre léptetésével a nagyméretű vásznak vagy a kisebb méretű kollázsok absztrakt kompozíciói egyaránt felszámolják a közvetlen kapcsolatot mű és valóság, kompozíció és kiinduló forma között. Kollázsai és festményei, bár emlékeztetnek a látványvilág tárgyaira, közvetlenül nem feleltethetők meg azoknak. Kiállításunkon a látogató a totális érzéki élménytől elárasztva, a művész útját visszafelé bejárva indulhat el a kollázsok érintésével a látványvilág élményeinek tárgyi lenyomataiig.
- • •
Tóth Anna Eszter (1985) 2014-ben festőművészként diplomázott. 2016-ban Barcsay–díjat kapott. Jelenleg a Magyar Képzőművészeti Egyetemen DLA hallgatója.
„A művészetem alapvetően a körülöttem lévő világ megfigyelésein alapszik. Érdeklődésem középpontjában olyan, számomra művészeti kvalitással rendelkező hétköznapi tárgyak és motívumok állnak, amelyek a természet és az ember közös tevékenységeinek köszönhetően kiszolgáltatottan, sorsukra hagyva léteznek. Az emberi gesztusok a szándékosságot, a természet tevékenységei a véletlent hordozzák magukban. Ezeket a szituációkat teremtem újra művészeti tevékenységem során. Az ösztönös, véletlenszerű és a kontrollált, tanult gesztusok együttes létezése foglalkoztat.”
