Beszélnünk kell valamiről, amitől többezer ember szenved a mai világban: a lustaságról. Abban a korban, amikor már mindennek és mindenkinek van világnapja, még a lustáknak is jutott egy külön nap: az augusztus 10-én tartandó lusták világnapja. Mik a lustálkodás előnyei és mennyit engedhetünk meg magunknak belőle?
Kiknek szól ez a nap?
Mindenekelőtt felmerülhet az emberben a kérdés, hogy miként lehet ünnepelni ezt a furcsa világnapot? Nos, azoknak, akik egész évben lustálkodnak, ez is csak egy ugyanolyan nap, mint a többi. Viszont akik megálljt nem ismerve robotolnak nap, mint nap, ezen a napon megengedhetnek maguknak némi lazítást. Stílszerűen egy egész napos alvással, egy kellemes délutáni szundival, vagy a házimunka félretolásával lehet megkoronázni ezt a napot. Különösen most, a hihetetlen módon felgyorsult, modern világunkban érdemes kicsit megállni, szusszanni egyet, hogy aztán újult erővel vághassunk bele az elénk táruló, friss kihívásokba.
A lustaság fél egészség
A közismert mondásnak nagyobb az igazságtartalma, mint gondolnánk. Kutatások ugyanis bebizonyították, hogy a lusta emberek életvitele sokkal kevésbé stresszes, mint jóval aktívabb társaiknak. A pihenés, lustálkodás ugyanis nyugtató hatású, segít abban, hogy testileg és szellemileg is regenerálódjon az ember, ezek pedig elengedhetetlen dolgok annak érdekében, hogy a legjobb formánkat hozzuk a munkahelyen, a magánéletünkben vagy a barátaink körében. Persze könnyű átesni annak a bizonyos lónak a túloldalára, hiszen az semmi jóhoz nem vezet, ha egész nap non-produktív módon fetrengünk az ágyban. Igyekezzünk hangsúlyt fektetni az énidőre, mert ez legalább annyira fontos lehet számunkra, mint a barátainkra, párkapcsolatunkra, családunkra fordított energia.
Önismeret a lustálkodás tükrén keresztül
Annak ellenére, hogy a lustálkodás tulajdonképpen a semmittevésről szól, rengeteg dologra alkalmas lehet: többek között arra is, hogy kicsit közelebb kerüljünk saját magunkhoz. Az itt eltöltött idő során kiszellőztethetjük a fejünket, elszámolhatunk önmagunkkal, és látleletet alkothatunk a jelenlegi helyzetünkről. Ebben kiváló társ lehet egy tanulságos könyv, egy új sorozat, esetleg túrázás olyan helyeken, ahol nem jártunk. Távol a világ zajától, az általunk megszokott körülményektől és komfortzónától. Ugye mennyire tartalmas lehet egy olyan tevékenység, ami látszólag a láblógatásról szól?
A szükség nagy úr, lustálkodás esetén pláne
Sok ember ezeket a sorokat olvasva valószínűleg csak legyint egyet mondván, kinek van erre ideje. Nos, ami a 21. századi, kozmopolita ember egyik rákfenéje lehet az az, hogy nem tudunk magunknak megálljt parancsolni. Pedig ha nem fordítunk elegendő időt magunkra, azzal nem csak a saját mentális és testi egészségünknek árthatunk, hanem akár a közvetlen környezetünknek is. Hiszen ha kialvatlanok, fáradtak vagyunk, az kihathat a munkánkra, a kapcsolataink minőségére, ami egy torz személyiségképet állíthat ki rólunk az ítélőközönségünk, azaz a társadalmunk előtt. Úgyhogy ha nehezünkre is esik, néha meg kell törni a napi rutinunkat egy-egy sziesztázással, máskülönben belebolondulnánk a mókuskerék okozta hajtásba, melynek terheit már hosszú évek óta magunkkal cipeljük.
