Szokások, tradíciók, felvett, átvett ételek – mind ugyanazt sugallják az ünnepek eljövetelekor. Az újévre kívánt élet, a bőséges bevétel, étel szimbólumai. Da az is igaz, hogy mi magyarok szeretünk jókat enni, és ha már ünnep, akkor legyen terülj-terülj asztalka.
Az ünnepi szokások és tradíciók nemzedékről nemzedékre szállnak. Bennük van a múlt ábrándja, a jelen vágya, és a jövő értéke. Az is biztos, hogy ebben az időszakban szinte már genetikailag kódolva vannak bennünk olyan ízek, amik elengedhetetlenek a meghitt hangulat létrejöttére. Ahogy a készülődés izgalmát érezzük, ahogy ünneplőbe öltöztetjük lelkünket, úgy várjuk azokat a jól megszokott ízeket is, melyeket gyermekkorunk óta ezeken a napokon fogyasztunk. Hogy ki, milyen étellel kedveske
dik ilyenkor, és mi kerül a melegséget sugárzó díszített asztalra, főleg a családi tradícióktól függ. Ilyenkor a csillogó karácsonyfán díszek pompáznak, az otthonokat süteményillat lengi át, és a gondosan megterített asztalon ott várnak minket az ételek. Karácsonykor elkészített fogások jelentős része népi hagyományokból merítkezik, és a legtöbb háziasszony a tradíciókat követve alakítja ki a menüt. De mint mindennek, története és történelme van.
Az ünnepi ételeknél a legtöbb alapanyagnak régebben nem csak a gasztronómiai élmény miatt jutott szerep, hanem többnyire fontos jelentéssel is bírt. Mivel az adventi böjt november 15-étől december 24-éig tart, a halakból készült ételek azok, amit a böjttartók elfogyaszthattak. De ugyancsak jelentőséggel bíró a sertéshús fogyasztása, mivel a jószág „előre túr”. Ez az eljövendő esztendő bőséges mivoltát szimbolizálja. Ezzel egyetemben a káposztát leginkább vidéken fogyasztották a disznóvágások miatt. Ugyancsak a bőséges 
csilingelő bevételt szimbolizálta a bab, a borsó, és a mák fogyasztása. Ehhez kapcsolódott a hal is, minek pikkelye a pénzt mutatta, gyors mozgása pedig a fáradthatatlanságot. Az almának is fontos jelentősége van a hagyományok szerint, a család összetartozását, békéjét jelenti. A mák és a mákos finomságok, mint a bejgli, az összetartozás, a meleg otthon és a jó házasság étele, alapanyaga. Vannak újdonsült, más népektől átvett ételek, mint a pulyka. Az ünnepi asztalon való szereplése újkeletű hozomány, mely nem is olyan rég jött divatba nálunk, egy angolszász szokás, és amerikai ünnepek elmaradhatatlan kelléke. Az ételek és alapanyagok mellett persze sok népi hagyomány létezik a terítésére is, mint régebben a halászok hálót helyeztek elé, a jövőbeli nagyobb fogás reményében. De az asztal sarkaira helyezett pénzérme, vagy olyan tárgyak, elhelyezése, ami a munkájával volt kapcsolatos, bőség elérésével volt kapcsolatos. Az emberek szeretik jól megtömni a bendőjüket, eképpen jelezve az eljövendő esztendőt, hiszen ahogy éled a mát, úgy kapod a jövőt.
Kellemes ünnepeket!
