Te is ismersz passzív-agresszív embert? Olyat, aki mindenen megsértődik, állandóan bűntudatot kelt benned, vagy kétértelmű „bókjaival” rendre megsért? Öt főbb típust lehet megkülönböztetni, amelyeket Szajcz Ágnes klinikai szakpszichológus, pszichoanalitikus gyűjtött össze a Mindennapi Pszichológia Magazinba írt tanulmányában.
- A sértődékeny visszahúzódó: Ez a típus sértett arckifejezéssel szótlanságba burkolózik, szeretetmegvonással büntet, így fejezi ki neheztelését. Egy látszólag kellemes beszélgetésben is bántva érezheti magát akár azért, mert nem jutott szóhoz, akár azért, mert a másik nem hallgatta őt elég figyelmesen. Az üzenet egyértelmű: „Úgy teszek, mintha nem léteznél, és találd ki, miért haragszom rád.” Ha rákérdezünk, haragszik-e, a válasz általában ez: „Dehogy, csak azért tűntem el, mert elfoglalt vagyok.”
- A szabotőr: Van, hogy valaki halogatással, szöszmötöléssel, passzivitással gátolja, hogy olyan dolog történjen, amit nem szeretne. Ha sikerül bebizonyítani az alkalmatlanságát, megszabadul a feladattól: beteszi ugyan a mosást, de egyberakja a feketét és a fehéret, ami „véletlenül” piszkosszürke lesz. Gyakori eset az is, ha valaki az utolsó pillanatig húzza a döntést, így végül úgy történnek a dolgok, ahogy ő szeretné.
- A panaszkodó: A passzív-agresszív embereknek ez a típusa sokszor olyan érzelmeket visz a hangjába, amelyek egyértelműen tükrözik sértettségét. Elnyújtott, panaszos hangjuk észrevétlenül hatol a bőr alá, és azt üzeni: mi bántjuk őt, tehát agresszorok vagyunk.
- A profi bűntudatkeltő: Ő az, aki folyamatosan panaszkodik, kötözködik, amire a másik félben elszakad a cérna, és mond valami bántót. Egy passzív-agresszív viselkedésű anya például elérheti, hogy gyötrésére gyermeke kifakadással reagál: „Most is segítek, de neked semmi nem jó!” Majd látva, hogy anyját összetörte szavaival, bűntudata lesz, legközelebb pedig kontroll alatt tartja, amit mond. Ekkor viszont már a bentragadt indulattól szenved.
- A csipkelődő: Ez a típus a kétértelműség mögé rejtőzik el, bókjaival például egyszerre dicsér, és közben leértékel. Ráadásul úgy, hogy aki kapja a bókot, világosan érzi a negatív üzenetet is, mégsem tudja számonkérni. „Nahát, milyen élénk ez a smink, csak nem mész valahova?” A csipkelődő típus sokszor azzal magyarázza megalázó megjegyzéseit, hogy csak viccelt.
Mitől válik valaki passzív-agresszívvé? „Gyakori kiváltó ok, ha gyermekkorban a szülők vagy más fontos emberek letiltották a negatív érzések, a düh, az indulat nyílt kifejezését, esetleg még büntették is ez: „Ha így viselkedsz, nem szeretlek”. A másik ok a bántalmazó, erőszakos család, ahol gyerekként állandóan óvatosnak kellett lennie, meg kellett tanulnia akaratát, igényeit és érzéseit elrejteni és közvetett módon kifejezni” – mondta el Szajcz Ágnes.
A passzív-agresszív embereket nem könnyű kezelni, a szakember szerint a megoldáshoz első körben érdemes átgondolni és megfogalmazni, konkrétan mivel okoz gondot számunkra a másik. „Ne legyünk indulatosak, ne ítélkezzünk, amennyire lehet, maradjunk tárgyilagosak, mondjuk el, hogy nagyon zavaró a viselkedése. Lehet, hogy dolgozni fognak benne a hallottak, és utána kezd el változtatni a viselkedésén. Érdemes ezt kivárni, odafigyelni és támogatni. A változás csak akkor lehetséges, ha az illető motivált” – hangsúlyozta Szajcz Ágnes.
