Nagyon hosszú és rögös út vezetett el odáig, hogy Bagdy Emőke az ország egyik legismertebb pszichológusává lépett elő. Tizenévesen még az sem volt biztos, hogy egyáltalán lehetőséget kap a tanulásra, hiszen egy végtelenül kirekesztő rendszerben nőtt fel: származása miatt nem vették fel sem a gimnáziumba, sem az egyetemre először, ám mégsem adta fel. Az akadályokkal való folyamatos küzdelemből életre szóló erőt merített, melyről az Erősebb Igen legújabb epizódjában mesélt Liebhaber Juditnak.
„Mindig azt éreztem, nekem bizonyítanom kell. Ne zárjatok ki! Ne különböztessetek meg! Én tudok. (…) Én jó vagyok. Én teljesítek. Én megcsinálom. Csak adjatok nekem szabad utat, adjatok nekem lehetőséget.”– emlékezett vissza múltbéli gondolataira az Erősebb Igen című műsorban. Az akadályok olyannyira erős motivációs forrássá váltak számára, hogy elmondása szerint nélkülük ma már nem is tud igazán „nekimenni dolgoknak.”
Aki figyelemmel kíséri Bagdy Emőke munkásságát, az jól tudja, hogy a pszcihológus javaslatai gyakran saját élettapasztalataiból is táplálkoznak, ami az Erősebb Igen legújabb epizódjában is előjött a munka és a magánélet egyensúlya kapcsán. Bagdy Emőke szerint a munka és a magánélet viszonya olyan akár a járás: hol az egyik lábra helyeződik súly, hol a másikra, de valahogy mindig nagyobb szerep jut az egyiknek. Nincs ez másként a munka és a magánélet kapcsolatával sem: időnként bizony nagyobb hangsúlyt fektetünk az egyikre, mint a másikra, de egy igazi társ mellett még ez sem okozhat problémát. Többek között ezért tartja fontosnak, hogy a párkapcsolatokban az „én” és a „te” „MI-vé” váljon, mert a felek csak így képesek kölcsönösen segíteni egymást szerepeik maradéktalan megélésében, amire férjével is nagyon figyeltek egykoron.
„Én csak a férfivel tudom a női boldogságot elképzelni és azzal a párral, aki valóban szövetséges társ. Úgy gondolom, hogy így kerek egész a világ, ha megtaláljuk azt a párt.” – mondta az Erősebb Igenben.
Bagdy Emőke szerint a világ félreértelmezi az esélyegyenlőség fogalmát, ami véleménye szerint olyan szélsőségeket szül, melyek nem fedik a jelenség lényegét.
„Az esélyegyenlőséggel kapcsolatosan is csak azt mondom, hogy nagyon felfújjuk ezt a dolgot, nagyon rossz irányba van elvíve, ugyanis csak arról van szó, hogy a férfi igenis a teremtés koronája, de én koronázom meg, mert ha egy nő nem rakja rá a koronát, ő sosem lesz koronás fő. Tehát ha ő koronás fő, én királynő vagyok. (…) Ez a tökéletes esélyegyenlőség. Úgy gondolom valahogy ezt kellene elérnünk.” – fejtette ki véleményét Liebhaber Juditnak.
