Bach két hatalmas egyházzenei műve, a két passió a zenetörténet legjelentősebb alkotásai közé tartozik. Krisztus szenvedésének felidézése a hívők számára szakrális élmény, a nem hívők pedig csodálattal adóznak a művek műfaji összetettségének, karaktergazdagságának és drámai erejének. Ezúttal a két passió közül a korábban keletkezett művet hallhatjuk a Nemzeti Filharmonikusok előadásában március 24-én a Pesti Vigadóban, amelyet Bach János evangéliuma alapján komponált, s amelynek bemutatója Lipcsében zajlott le 1724. április 7-én, nagypénteken.
Ez volt Bach első éve, amelyet Lipcsében, a Thomaskirche karnagyaként töltött. A két nagy részre tagolódó mű döntő fontosságú részei az evangélista recitativói, amelyek a történetet elbeszélik. Ezeket tagolják a reflexiókat megfogalmazó áriák, a tömeg reakcióit bemutató kórusok és a tanulságokat összegző korálok. Krisztust önálló szólam, a basszus jeleníti meg. A János-passió tömörebb és drámaibb mű, mint testvére, a Máté-passió. A mű zenéjében nagyon fontosak a hangfestő, illusztratív elemek. A passiók – oly sok más barokk és bécsi klasszikus művel együtt – a historizmus előretörésével az elmúlt négy évtizedben fokozatosan lekerültek a modern hangszereken játszó zenekarok repertoárjáról. Örömteli, hogy újabban egyre több szimfonikus zenekar tűzi ismét műsorra e kompozíciókat – ezt teszi most a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar is. A produkció szólistái, Zemlényi Eszter (szoprán), Láng Dorottya (alt), Megyesi Zoltán (tenor), Hámori Szabolcs (bariton) és Sebestyén Miklós (basszus) az oratorikus és az operai repertoárban egyaránt otthonos, kiváló magyar énekesek, az est karmestere a Nizzai Operaház főzeneigazgatója, a vokális zene elkötelezettjeként ismert Győriványi Ráth György.
