Ahogy közeledik a karácsony és minden üzletben lázasan buzdítanak a vásárlásra szorongásom szép lassan a tetőfokára hág. A Black Friday erre rátesz még egy lapáttal; százával tódulnak felém mindenhonnan a reklámok és a hirdetések. Elegem van…
A napokban betelt a google drive tárhelyem, legalább nyolcezer e-mail van a postafiókomban, amelyből minimum háromezer hírlevél, és amelyből minimum száz az elmúlt néhány napban érkezett, éppen a Black Friday miatt.
Úgy tűnik, hogy minden vállalkozás (akár termékeket, akár szolgáltatásokat értékesít) arra törekszik, hogy vásároljak. De én nem kérek a zaklatásból és nem akarok már most belefáradni a karácsonyi vásárlásba. Nem akarok nyomást vagy bűntudatot érezni a vásárlási kényszer miatt, és egyáltalán nem élvezem, ha reklámokkal bombáznak. Még ha valóban szükségem is van valamire, tuti, hogy nem a Black Friday lesz az a nap, amikor megveszem.
Ezen a napon, amikor a bolygó minden vállalkozása el akar adni nekem valamit, én nem veszek semmit. Mert, hogy ez a nap egyben a nemzetközi „Ne vásárolj semmit” nap is. Számomra ez egy lehetőség arra, hogy csendes, személyes véleményemet képviseljem a felhalmozási és a fogyasszunk minél többet törekvésekkel szemben. Igen, én így tiltakozom. És igen, tudom, hogy ez is csak egy nap.
A túlfogyasztás kérdését vizsgáló nap
Egyébként először 1992-ben rendezték meg „a társadalom számára a túlfogyasztás kérdését vizsgáló napként”, és 1997 óta a Black Friday napján tartják. És nem arról van szó, hogy egy napra lemondok valamiről, hanem arról, hogy ezen az egy napon felhagyok a vásárlással. A kettő nem ugyanaz. Azon a napon, amikor a kereskedők számolják vásárlóikat, profitot gyűjtenek, és ünneplik a tíz legjobb vásárlási nap egyikét, álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el. Tényleg szükségünk van a tizedik lomra? Tényleg megéri a tolongás az üzletekben? Tényleg annyival olcsóbb az ára? Tényleg támogatni akarom a túlfogyasztást és a bolygó további kizsigerelését?
Hát nem! Ezen a napon, nemet mondok az új ruhákra, az új rúzsra, nemet mondok a könyvekre, nemet mondok a benzinre. Nemet mondok az élelmiszerekre is, még a kürtőskalácsra is, meg a kávéra, meg a forró csokira a gyerekeknek.
Szó szerint: nem veszek semmit. Nem is olyan nehéz megállni, hiszen csak egy nap. Ha kell, elterelem valamivel a figyelmemet. Például, ha éppen ezen az egyetlen napon olthatatlan vágyat érzek egy új könyv iránt, akkor inkább bemegyek a könyvtárba, vagy elmegyünk a gyerekekkel az egyik játékboltba, ahol társasjátékokat lehet kölcsönözni. Ha rám tör a farkaséhség, akkor nem szaladunk ki a közértbe valami nassolnivalóért, hanem sütünk valamit közösen. Szétnézünk a spájzban és a hűtőben, klassz recepteket keresünk, és máris készen álluk egy finom süteményre. Ráadásul ez egy remek módja annak, hogy elhasználjuk azokat a hozzávalókat, amelyek már amúgy is túl régóta hevertek a szekrényben. És ha az engem ostromló reklámok miatt még mindig úgy érezném, hogy vennem kell valamit, akkor ezen a ponton elkezdem tervezgetni a következő évi nyaralást, amire valószínűleg több pénzünk marad, hiszen ma nem költöttem el feleslegesen egy fia forintot sem…
