A toszkán élmények után Fanni, Gergő és Lili dél felé vették az irányt. Olaszország lankáit elhagyva átkeltek a Ligur-tenger partján, majd egy kis francia faluban, Lourmarin mellett találtak új otthonra – egy levendulamezők szélén álló régi kőházban, Provence szívében.
Az új kaland nemcsak új tájakat, hanem új ritmust is hozott az életükbe.
🛖 Egy régi művészház – új szerepben
A ház, amit béreltek, egykor egy francia illusztrátoré volt, aki utazásai során minden falra rajzolt. Lili ezt „varázsháznak” nevezte el, mert minden reggel másik rajzot vett észre. Az egyik nap például egy kis csiga jelent meg az ablak alatt, amitől kezdve minden sétájuk során új csigabaráttal kellett beszélgetniük…
Fanni gyorsan rátalált a helyi pékségre, ahol a tulaj, Arnaud, minden reggel friss baguette-tel várta őket. Lili megtanulta kimondani, hogy „Je voudrais un pain au chocolat, s’il vous plaît!” – és ettől kezdve minden reggel egyedül bonyolította le a rendelést. (Az első héten négyszer kérte ugyanazt.)
🧺 Piacozás, mint életforma
Provence nem Provence piac nélkül. Cucuron, Apt és Lourmarin heti vásárai valódi rituálék voltak: színes ponyvák, friss kecskesajtok, fűszerek, olívabogyók, levendula szappanok… és mindenhol kóstoltatás. Lili itt kapta az első saját fonott kosarát, amiben virágot, körtét és szárított levendulát gyűjtött.
Az egyik piacozás után egy idős néni hívta be őket limonádéra. Ő mesélte el, hogyan éltek itt a háború alatt, hogyan rejtették el a kenyérsütéshez szükséges lisztet egy rég elfeledett kútban.
🍷 Gasztroélmények egy provence-i konyhából
Gergő szívébe zárta a ratatouille-t – a zöldséges egytálételt, amit először egy fiatal gasztroblogger sráccal főztek meg együtt, aki biciklivel járta be Franciaországot. Esténként gyakran készítettek együtt vacsorát a szomszédaikkal: hol halat grilleztek, hol kecskesajtos quiche-t sütöttek, hol csak sajttálat raktak össze borral.
Lili a desszertekben élte ki magát. A levendulás madeleine lett a kedvence – minden morzsát összegyűjtött belőle a tányér aljáról is.
🧘♀️ A provence-i „lassú élet”
A mindennapjaik átalakultak. Nem volt ébresztő, csak madárdal. Munkaidő sem – inkább „fókuszidők”. Fanni egy zöld dizájnmárkának készített kampányt távolról, Gergő pedig két új ügyféllel is megállapodott: online marketing tanácsadásért cserébe szállás és élmény.
Lili délutánonként naplózott – rajzokkal és történetekkel töltötte meg a kis füzetét, amit „a világ legszebb könyvének” hívott. Ebben szerepelt a szomszéd macska, a levendulamezők hangyái, és Arnaud bácsi bajsza is.
🥾 Kirándulás a Verdon-kanyonhoz
A hétvégén autóba ültek, és elindultak a Verdon-szurdok felé, amit csak „Franciaország Grand Canyonjaként” emlegettek. Útközben kis falvakat érintettek, és végül egy aprócska fogadóban szálltak meg a szurdok szélén.
Másnap reggel ők voltak az elsők a kilátónál. A zöldeskék víz csillogott alattuk, s a csendben csak a saját lépteik és Lili meglepett suttogása hallatszott: „Apa, itt a világ vége van?”
💬 Gergő jegyzete a naplóból:
„Nem csak új helyeken jártunk. Új szokásaink lettek, új ritmusunk, és új történeteink. Provence nemcsak táj – egy új életérzés. Olyan, amit magaddal vihetsz. A reggeli csendet. A forró baguette hangját. Egy gyermek csodálkozását egy lila mező közepén.”
