Ma, április 16-án van a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben e napon kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba tömörítése Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. A magyar holokauszt a magyarság, a magyar nemzet egészének a tragédiája és szégyene. Az emléknap alkalmat ad arra, hogy emlékezzünk az áldozatokra, és arra, hogy hova vezet a gyűlölet.
2001 óta minden év április 16-án a holokauszt magyarországi áldozataira emlékezünk. 1944-ben ezen a napon kezdődött meg a magyarországi zsidók gettókba tömörítése Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján. 1944. március 19-e után a Sztójay Döme vezette kormány sorban hozta a zsidóellenes rendeleteket. Ilyen volt többek közt a sárga csillag viselése, vagy a kerékpárelkobzás, illetve a lakás beszolgáltatás. Valójában április 28-án jelent meg a magyar zsidóság gettósításáról szóló rendelet, de már hamarabb, április 16-án a német megszállók a magyar karhatalmi szervekkel együttműködve elkezdték Kárpátalján az első gyűjtőtábor felállítását. A kisebb települések zsidóságát összegyűjtötték és közeli nagyvárosokba, majd gyűjtőtáborba szállították, a városi és budapesti zsidó közösségeket elkerített városrészekben kialakított gettókba zsúfolták össze.
A példátlan gyorsasággal lezajlott gettósítás után mindössze néhány hét alatt, május közepe és július eleje között, a teljes vidéki zsidóságot Auschwitz-Birkenauba deportálták. A magyar vidék zsidóságára a birkenaui lágerben azonnali pusztulás várt. A csekély számú munkaképesnek ítélt ember közül is csak kevesen élték túl a megpróbáltatásokat: a magyar vidék többszázezres zsidóságából mindössze néhány tízezren tértek vissza.
Az emléknapon megemlékezünk a csaknem hatszázezer magyar, többségében zsidósága miatt üldözött és meggyilkolt áldozatra.
Az emlékezés erkölcsi kötelességünk
Ennek a szomorú és megdöbbentő eseménynek az évfordulóján erkölcsi kötelességünk az emlékezés. Közös felelősséggel tartozunk azért, hogy az utánunk jövő nemzedékek tanuljanak a múlt bűneiből, megértsék a hátterét és elgondolkozzanak a következményein.
A holokausztra való emlékezés a felejtés és a közöny ellen akar tenni. Úgy, hogy a megbocsáthatatlan és jóvátehetetlen bűnöket és bűnösöket megnevezi, az ártatlan áldozatok mártíromsága előtt pedig megrendülten fejet hajt.
A zsidó mivolta miatt halálba kényszerült nagy költőnk, Radnóti Miklós egyik legismertebb versével szeretnénk megidézni azokat a rettenetes időket, amelyeket nem szabad felednünk.
Radnóti Miklós: Töredék
Oly korban éltem én e földön,
mikor az ember úgy elaljasult,
hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,
s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,
befonták életét vad kényszerképzetek.
Oly korban éltem én e földön,
mikor besúgni érdem volt s a gyilkos,
az áruló, a rabló volt a hős, –
s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest,
már azt is gyűlölték, akár a pestisest.
Oly korban éltem én e földön,
mikor ki szót emelt, az bujhatott,
s rághatta szégyenében ökleit, –
az ország megvadult s egy rémes végzeten
vigyorgott vértől és mocsoktól részegen.
Oly korban éltem én e földön,
mikor gyermeknek átok volt az anyja,
s az asszony boldog volt, ha elvetélt,
az élő írigylé a férges síri holtat,
míg habzott asztalán a sűrű méregoldat.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
Oly korban éltem én e földön,
mikor a költő is csak hallgatott,
és várta, hogy talán megszólal ujra –
mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, –
a rettentő szavak tudósa, Ésaiás.
. . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
A Holokauszt Emlékközpont honlapján a vészkorszak idejéből származó tárgyak és fényképek felhasználásával összeállított online kiállítást lehet megtekinteni.
