Annoni Zitával nem bánt kesztyűs kézzel az élet, talán éppen ezért is olyan őszinte, önazonos, képes beszélni a nehéz témákról is, hogy ezzel nőtársainak reményt, támaszt nyújtson. Az InStyle magazin története első #képesvagyok díjára jelölte Zitát. A lap szeptemberi számának nagyinterjújában beszélt bátor kiállása előzményeiről és következményeiről, valamint nemrég átélt vetéléséről is, amelyről még sehol nem beszélt korábban.
„Próbáltam olyan fórumokat, cikkeket találni, ahonnan pozitív történeteket, reményt gyűjthetek” – mesélte a fogantatás nehézségeiről Annoni Zita, a #képesvagyok díj egyik jelöltje. Az elismerést olyan személyek kaphatják, akik átlépték saját korlátaikat és inspirációként szolgálhatnak mások számára. Hiába kereste, nagyon kevés őszinte történetet talált.
„Mikor nyilvánosság elé álltunk a történetünkkel, egy fájó komment maradt meg bennem, amit egy férfi írt alá: „Nézzétek, milyen büszke vagyok arra, hogy nőként képtelen vagyok arra az egyetlen dologra, amiért megszülettem”, vagy valami ilyesmi. Késszúrás volt a szívemben, mert valahol belül én is küzdöttem ezzel az érzéssel. Van egy férjem, akivel együtt tervezünk, és akinek nem tudok gyermeket adni. Nehéz volt megélni ezt a hat évet. Depresszióval, éjjel-nappal sírással, negatív gondolatokkal, mi lenne, ha inkább nem is léteznék. Aztán az ilyen kommentek még inkább visszaküldenek a padlóra. Viszont rengeteg pozitív visszajelzést, támogató kommentet is kaptunk. És akkor döbbentem rá: te jó ég, mennyi nő és férfi küzd ugyanezzel nap mint nap. Mennyire sok embert érintő probléma ez. És milyen nehéz erről beszélni…” – mondta a lapnak Annoni Zita.
„Nem beszéltem még erről, de… volt egy spontán vetélésem márciusban, a 10. héten, ami nagy trauma volt. Autóban ültünk, félre kellett állnunk az úton, és a férjem, Gianni azonnal a kórházba sietett velem, toltak is be a műtőbe. Ez az első alkalom, hogy ilyen történt velem, nagyon nehéz átélni. Volt olyan korábban, hogy nem volt sikeres a beültetés. De ami ennyire sokáig elvitt terhesség, és már teljesen beleéltük magunkat, elhittük, hogy most nem kell hat évet várnunk és tényleg sikerült, járt rajta az agyunk, hova tesszük a kiságyat, a pelenkázót… Nehéz volt megélni ezt a tragédiát, kaptunk egy pofont az élettől, jelezte, hogy azért nem minden fenékig tejfel. Hazafelé a kórházból a férjem rám nézett, és azt mondta: „Hihetetlen, hogy neked semmit nem adnak könnyen, tényleg mindenért meg kell küzdened az életben.” – tette hozzá Zita.
A nagyinterjúban Zita beszélt nehéz gyerekkoráról és arról is, hogy érzése szerint felnőttként, anyaként kárpótolja őt az élet. Hálás is férjének, amiért támogatja, hogy minden karácsonykor egy kis mesevilágot rendezzen be otthonukban. A házaspár reménykedik, hogy hamarosan tovább bővül a család.
