Amikor egy személy valamilyen becenevet kap, az mindig különleges megjelenésén, szokatlan szokásain vagy viselkedési sajátosságain alapul. De ez nem csak emberekre igaz, hanem a városokra is, amelyekre évszázadok és évezredek alatt különleges sajátosságaik miatt bizonyos nevek ragadtak. És egyeseknek több nevük is van egyszerre…
Róma
Az Urbs Aeterna, vagyis „Örök Város” egy olyan régi becenév, mint maga Róma. Először Albius Tibullus költő használta elégiáiban még i.e. az első században. Ez a mondat hihetetlen visszhangot kapott a polgároktól, mert valóban hitték, hogy ha Róma szétesik, akkor az egész világ összedől. Az ókor legnagyobb költőinek műveiben is találhatunk említést az örök város elnevezésre. Ovidius Metamorfózisaiban, Vergilius pedig híres Aeneisében használta. És abból a tényből kiindulva, hogy Róma még mindig áll, úgy néz ki, hogy nagyon is megérdemelten kapta becenevét. De nem ez az egyetlen beceneve, hiszen földrajzi elhelyezkedése miatt a „hét domb városa” név is ismerős lehet mindannyiunknak, illetve a „Víz Városának” is szokták nevezni, amely első pillantásra teljesen indokolatlannak tűnik. Azonban, ha a Tiberis folyó partján található, kétezer szökőkutat és számos ókori vízvezetéket nézzük, akkor minden világossá válik.
Velence
Velence hihetetlenül romantikus beceneve, a „Tenger menyasszonya” egy 1177-ig nyúló hagyományból ered. Minden tavasszal, a húsvét utáni negyvenedik napon a város ünnepélyes keretek között tartotta nagy ünnepségét, a Sposalizio del Mare-t, mely során jelképesen hozzáadta Velencét a tengerhez. A dózse csónakkal kihajózott az Adriai-tengerre, és egy felszentelt aranygyűrűt dobott a vízbe. Ezt követte a Festa della Sensa elnevezésű nagyszabású ünnepség, és Velence lett a tenger igazi menyasszonya. Ezt a hagyományt a mai napig követik, csak a dózse szerepét már a polgármester tölti be.
Párizs
Este Párizs csillogó fényeit nézve minden látogató megérti, miért hívják a fény városának (La Ville Lumiere). Valójában azonban ez nem ilyen egyszerű. A francia főváros azon városok közé tartozik Európában, amelyekben elsőként vezették be a lámpás közvilágítást. Sőt, már 1667-ben lakói kötelesek gyertyát és lámpát kitenni az utcára néző ablakokba naplemente után. Mindezek a lépések azért történtek, hogy a várost biztonságosabbá tegyék és csökkentsék a bűnözést. Balgaság azt lenni azt hinni, hogy pont a francia fővárosnak van mindössze egyetlen beceneve, hiszen romantikus atmoszférájának köszönhetően Párizs a „Szerelmesek városa” is.
Prága
Az első írásos utalást Prágára, mint a száz tornyok városára Joseph Hormayr osztrák történész tette a XIX. század elején. Abban az időben egy másik kiemelkedő tudós, Bernard Bolzano cseh filozófus, teológus és matematikus megszámolta a Prága felett az égbe emelkedő tornyok számát, és úgy döntött, hogy pontosan száz. A történelem hallgat arról, hogy a tudós hogyan hajtotta végre ezt az eljárást, és miért állt meg ennél a számnál, azonban az biztos, hogy Csehország fővárosában több torony és hasonló építészeti objektum található, és a különböző verziók szerint számuk ötszáztól ezerig terjed. A becenév gyorsan népszerűvé vált, és a mai napig nem veszítette el, de mellette Prágát „Aranyvárosnak” is nevezik. Ennek az informális névnek az eredetéről különböző változatok léteznek. Az első nézet szerint a cseh főváros számos ősi épülete, amely homokkőből épült, világos aranyfényt kap a napfényben, és egyedülálló aurát kelt. A második verzió IV. Károly idejére vonatkoztatja a keletkezést, amikor a prágai várat bőségesen díszítették aranylevéllel. Egy másik változat szerint a becenév a XVI-XVII. század fordulóján jelent meg, amikor II. Rudolf udvari alkimistái buzgón keresték a nem nemesfémek arannyá alakításának titkát.
New York
New York City becenevének („Nagy Alma”) semmi köze a mezőgazdasági sikerekhez. Barry Popik etimológus kutatása szerint a kifejezést John Fitz Gerald vezette be a köztudatba, aki sportkritikákat írt a New York Morning Telegraph számára, és aki 1921 májusában a lóversenyről írt cikkében hivatkozott így először New Yorkra. Később kifejtette, hogy a kifejezést két new orleans-i zsoké közötti beszélgetés során hallotta, akik azzal viccelődtek, hogy a lovak szeretik az almát, és New York versenypályáit egy nagy almához hasonlították. Az ezt követő években John Fitz Gerald hosszú ideig vezette az Around the Big Apple című rovatot az újságban, ami hozzájárult a város népszerűsítéséhez. Ennek hála, az utcák kereszteződését, ahol az újságíró közel 30 évig élt, 1997-ben hivatalosan is Big Apple Cornernek nevezték el.
London
Úgy tartják, hogy a falusiak 1874-ben kezdték Londont „Nagy füstnek” nevezni, mert amikor megérkeztek az angol fővárosba komor szürke szmogba burkolózva pillantották meg. Ebben az időben ugyanis az ipari célokra és lakások fűtésére szolgáló aktív széntüzelés miatt az utcák fölött egybefüggő füstréteg gomolygott. Valójában azonban John Evelyn, a Royal Society egyik alapítója már 1661-ben írt London füstjéről Fumifugium (Füstház) című röpiratában. Az angol főváros helyzete évről évre egyre rosszabb lett, ami 1952-ben a londoni nagy szmognak nevezett katasztrófához vezetett, és amely során Londont napokig hatalmas füstfelhő borította be. Mintegy négyezren haltak meg légúti betegségekben, további százezren pedig súlyosan megbetegedtek. A szörnyű esemény után 1956-ban elfogadták a Tiszta Levegő Törvény első változatát, amelyet később többször módosítottak, és végül London lezárta történelmének ezt a szomorú szakaszát, de még vannak, akik még mindig „Nagy füstnek” hívják.
Jaipur
Jaipur Rajasthan állam fővárosa, Delhivel és Agrával együtt India egyik legjelentősebb városa. 1876 óta „Rózsaszín város” néven ismert, mivel a legtöbb épületet rózsaszínűre festették. Abban az időben India brit gyarmat volt. Történt, hogy II. Sawai Ram Singh maharadzsa meghívására Albert Edward walesi herceg (a későbbi VII. Edward király) látogatására készülődtek, amikor is a város gyönyörű építészetét hangsúlyozandó, a hatóságok úgy döntöttek, hogy mindent rózsaszínűre festenek. Sőt, még olyan törvényt is hoztak, amely megtiltotta, hogy más színűre fessék az épületeket. Jaipur volt az ország első városa, amely kidolgozott építészeti tervvel, széles főutcákkal, jól megtervezett központi kereszteződésekkel és terekkel büszkélkedhetett, így talán ennek is köszönhető, hogy Jaipurt néha India Párizsának is nevezik mindezekért a szépségéért.
Genf
Genfben található az ENSZ személyzetének legmagasabb koncentrációja a világon, és itt működik a nemzetközi és világszervezetek harmincnégy központja is. A Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát pedig egyenesen Genfben alapították. Minden évben mintegy tízezer globális jelentőségű konferenciát és találkozót rendeznek a városban, az állami vezetők, kormányfők, miniszterek üzleti és magánlátogatásának száma eléri a háromezret. Ez elég magyarázat lehet arra, miért is nevezik a „Béke Fővárosának”. Ráadásul Genf többek között az a hely is, ahol 196 ország ratifikálta a genfi egyezményeket, azt a négy egyezményt, melyek megállapítják az irányadó alapvető nemzetközi jogi szabályokat fegyveres konfliktusok esetén, és amelyek a nemzetközi humanitárius jogi rendszer alapjait képezik.
Itt továbi érdekes olvasnivalót találsz:
