Mivel Hollandia szárazföldjének egyharmada a tengerszint alatt található, az ország nagyon sérülékenynek tűnik az éghajlatváltozás által kiváltott tengerszint-emelkedés miatt. Az adott körülményeket figyelembe véve kíváncsiak voltunk, milyen megoldásai vannak ennek a kicsi országnak az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség és az alkalmazkodás felépítésében.
Figyelembe véve a 2016-ban elindított Nemzeti Éghajlat-alkalmazkodási Stratégiát (NAS), az egyértelműen látszik, hogy intenzíven foglalkoznak a lehetséges megoldásokkal. Íme, Hollandia válasza az éghajlatváltozásból fakadó lehetséges problémákra.
Földrajzból már általános iskolában tanultuk, hogy Hollandia jelentős területe lényegében a tengerszint alatt fekszik. Az alacsony fekvésű vidéket a tavak, folyók és csatornák viszonylag sűrű elterjedése is jellemzi. Ezek miatt a terület rendkívül ki van téve az árvíznek. A tengerszint-emelkedésre vonatkozó előrejelzések szerint Amszterdam a második helyen áll azon városok között, amelyeket 2050-re elönthet a tenger. A jelenlegi forgatókönyv szerint több mint 700 000 ember – ami a város teljes lakosságának 97%-a – költözhet el a XXI. század végére.
Szerencsére az ország egy sor hihetetlenül hatékony árvízmegelőzési és árvízvédelmi rendszert, valamint mérséklési stratégiát vezet be, amelyek jelentősen növelik az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képességét.
Hollandia és az árvíz enyhítése
Az első Delta-programot már 1953-ban elindították válaszul a pusztító viharhullámra, amely vadul sújtotta az Északi-tenger déli részének partvonalait, és ezzel több, mint 1800 ember halálát okozva országszerte. A program partmenti mérnöki tervezések sorozatát indította el: gátakat építettek, felújítottak, mindezt korszerű mérnöki technológiák átvételével. Az elmúlt fél évszázad során a szembetűnő hatások már tapasztalhatók az árvizek kockázatának csökkentésében és a talajbiztonság biztosításában.
A társadalmi és környezeti körülmények azonban az elmúlt hat évtizedben megváltoztak. Hogy lépést tudjanak tartani a korral, a Delta Program megváltoztatta küldetését, és az éghajlati alkalmazkodás fontosságát hangsúlyozta. Az ország „klímaállóvá” tétele a kormány egyik alapvető célja lett. Napjainkban a program hangsúlyt fektet az édesvízellátásra, az árvízcsökkentésre és az árvízzel szemben ellenálló területi tervezésre az éghajlati alkalmazkodás érdekében, és fontos ismereteket gyűjt a hosszú távú éghajlat-ellenállóképesség megteremtéséhez.
A Nemzeti Delta Program 2022-es jelentésének egyik legizgalmasabb része a klímaprojektek térképe, amely megmutatja az egyes helyszínek árvízzel, magasabb vízmennyiséggel és csapadékkal szembeni sebezhetőségét, valamint az ilyen sérülékenységek kezeléséhez szükséges erőfeszítéseket és költségeket. Az összegyűjtött adatok felhasználhatók a jövőbeni lakóterületek előzetes feltérképezésében, beleértve az új fejlesztéseket és a jelenlegi régiók sűrűsödését, és akár 2150-ig (!) is előrevetíthetők. A térkép tudásalapként szolgálhat a klímabiztos megoldásokhoz és az urbanizációs feladatokhoz.
Az éghajlatváltozással szembeni ellenálló képesség növelése a mezőgazdaságban
Az élelmiszer-biztonság biztosításának fontosságát soha nem lehet túlhangsúlyozni egy nemzet éghajlathoz alkalmazkodó felépítésének javítása során. A szélsőséges időjárási viszonyok által gyakran sújtott Hollandiában a növények vagy a termelési erőforrások sürgős intézkedéseket igényelnek. Ebben a körben a legfontosabb feladat az élelmiszer-önellátás növelése. Általánosságban elmondható, hogy stratégiájuk a kormány, a tudományos intézmények és a magánszektor közötti intenzív együttműködésre – az úgynevezett „arany háromszögre” – épül.
Az intelligens technológiák is kulcsfontosságú szerepet játszanak a hagyományos gazdálkodás alternatíváinak keresésében Hollandiában. Az egyik figyelemre méltó példa a Merwehavenben, Rotterdam kikötőjében kialakított úszó farm. A tejelő teheneket nevelő telep fenntartható, innovatív, átlátható módon épül fel, és kiemelten kezeli az állatjólétet.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A farm úszó napelemekkel saját maga állítja elő a teljes áramfogyasztását, míg az esővíz összegyűjtésével és a tisztítására szolgáló beépített rendszer segítségével pedig friss vizet szolgáltat. A tehenek etetésére szolgáló fű városi parkokból és golfpályákból származik, valamint olyan ételmaradékokból, mint a burgonyahéj, a korpa és a sörgyári gabona. A trágyából természetes trágyát készítenek. Ily módon a környezeti hatások és az energiafelhasználás lényegesen minimálisra csökken. Ez az úszó farm lehet az egyik lehetséges megoldás a fenntartható városi mezőgazdaság jövőjére a klímaválság közepette. A háromszintes úszófarm értékes megoldást kínál a mezőgazdasági módszerek sürgős megújítására, hogy friss élelmiszert biztosítsanak a városokban.
Egy másik lenyűgöző mezőgazdasági technológia a modern üvegházi gazdálkodás, amely a múlt századi német megszállás okozta éhínség után kezdett teret hódítani. Hollandia a világon több, mint egy évszázada vezető szerepet tölt be a kertészetben. A növényeket zárt üvegházban termesztik, ahol geotermikus energiát használnak fel a környezet felmelegítésére, amelyben hidroponikus rendszer alakítható ki a vízhasználat és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében. A Westland déli régiójában található Duijvestijn Tomatoes tökéletesen demonstrálja az innovatív, éghajlat-ellenálló mezőgazdaság gondolatát. És mára ez a sérülékeny kis ország a világ második legnagyobb mezőgazdasági termékexportőre lett. Mi ez, ha nem a siker kulcsa?
A holland úszóházak
A tengerszint emelkedésével a földterületben nem éppen bővelkedő, de sűrűn lakott Hollandiában egyre nő a kereslet az úszóházak iránt. Az úszóházak árvízvédelmi fejlesztése nemcsak a magánbefektetők, hanem a kormányzati szektorok érdeklődését is felkeltette. A holland lebegő közösségek először a 17. században jelentek meg, majd évszázados újítások után ezek az építészeti megoldások más alacsonyan fekvő nemzeteket is arra ösztönöztek, hogy így birkózzanak meg az éghajlatváltozással.
Bár a lebegő ház ötlete eredetileg vad képzelgésnek hangzott, a modern innovációk és gyakorlatok bebizonyították, hogy felbecsülhetetlen lehetőségek rejlenek benne. Az úszóházak sok szerkezeti hasonlóságot mutatnak a szárazföldön épített házakkal, de alap helyett általában betontestre épülnek, amely ellensúlyként szolgálnak, és stabilan egyensúlyban tartja őket a vízen.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Lelkes építészek egy csoportja tervezte meg és hozta létre a Schoonschip nevű területet Amszterdamban. Ez egy fenntartható, összetartó közösség a vízen, amely reagál a klímaváltozásra. A közösség 30 partszakaszon 46 lakásból áll, amelyeket egy móló köt össze, és fenntartható energia-, természeti erőforrás- és hulladékgazdálkodási rendszerekkel rendelkeznek. A körkörös kialakítás arra ösztönzi a lakosokat, hogy egy intelligens napelem-hálózat segítségével egymás között kereskedjenek az energiával, vízkezelési módszerekkel a szennyvízből származó energia és tápanyagok visszanyerésére, valamint felszín alatti hőcserélők fűtésére és hűtésére.
Az elmúlt évtizedekben az úszó otthonok hatalmas lendületet kaptak Hollandiában. Az olyan városok, mint Amszterdam és Rotterdam most az ötlet egyre szélesebb körű terjesztésében reménykednek, mert ezáltal nem csak jobban lehet kihasználni a teret, de ami még ennél fontosabb, hogy fenntartható megoldást kínálnak.
További cikkeinket a témában itt találod:
