Túlhajtott gyerekek és a kiégés

-

Egy olyan társadalomban élünk, ahol a szülők és tanárok is túlhajtottak, így gyermekeink mindenhol ezt a mintát látják, ezt tanulják meg. A folyamatos teljesítménykényszer és az ebből fakadó iskolai stressz egyre több gyereket érint, de a jó hír az, hogy van megoldás.

Sokszor halljuk, hogy egyre „betegebb” a társadalmunk, és tényleg sok minden nincs rendben. Egyre többen szenvednek a stressztől és a kiégéstől, és sajnos ez már nem csak minket felnőtteket érint, hanem egyre több gyereket is, akik egyre kevésbé tudnak megbirkózni az iskolai stresszel. Dr. Bikfalvi Rékával, a Nyugizóna és a Sulinyugi program alapítójával beszélgettünk arról, hogyan lehetne csökkenteni az iskolai stresszt, hogy az ne vezessen a kiégéshez.

– A Sulinyugi program az iskolai stresszel, a teljesítménykényszer által okozott szorongással és az ezt követő fiatalkori kiégéssel foglalkozik. Hogyan született meg a program?

– Már gyerekkorom óta nagyon érdekelt az egészségügy és a pszichológia együtthatása, ezért évekig nagyon vártam már egy egészségfejlesztő szakpszichológus képzést képzést. Mindig tudtam, hogy nem akarok klinikus lenni, voltam orvoslátogató, elvégeztem a gyógyszerészeti kart, természetgyógyászatot… Minden létező dolgot és minden olyan módszert megtanultam, amit egészséges felnőttekkel lehet csinálni. Ezen a szakon aztán megtaláltam azt, amire régóta vártam és amit tanulni akartam.

De ami még ennél is fontosabb, hogy egymásra találtunk Szigeti Réka és Balázs Noémi kolléganőimmel, akikkel 2010-ben közösen végeztük el ezt a szakot. A kiégés fogalma összehozott minket, mindannyian munkahelyi kiégés megelőzéssel akartunk foglalkozni, amit most a Nyugizóna Bt-vel teszünk is. Én akkor már vállalkozó voltam és tudtam, hogy egy saját csapatot szeretnék, így nagyon örültem, amikor megtaláltam őket. Közösen egy nagyon alapos szakmai munka kezdődött, és így született meg a „for profit” Nyugizóna. Fontos volt számunkra az is, hogy az iskoláknak is segítsünk, mint munkahelyeknek, így az iskolai stresszkezelésre és a tanári kiégés megelőzésére létrehoztuk a Sulinyugit. Trénereket, coachokat, tanárokat vontunk be, és elkezdődött a kiégés-program iskolai színtérre való kidolgozása és kipróbálása.  Így született meg a „non-profit” Sulinyugi program a Lélekkel az Egészségért Alapítvány keretein belül.

Bikfalvi Réka-kiégés-stressz
Fotó: Bikfalvi Réka/Sulinyugi

– Miért pont a kiégés volt az, ami ennyire érdekelt?

– Azt láttam, hogy a legtöbb ember túl van hajtva és nehezen vigyáz magára, többek között a szüleim is; főleg az apukám. De nem ez volt a fő indíttatás, hanem az, hogy ez egy rendkívül izgalmas jelenség. Sok mindenkit érint ez a mentális tünetegyüttes: a munkahelyeket, hiszen csökken a teljesítmény, az egyéneket, mert romlik az egészség és a minőségi élet. A kiégés, mint folyamat több szerteágazó témával is összefügg. Engem mindig nagyon izgattak az odavezető lépések, a kiégés szakaszai, illetve, hogy hogyan lehet megállapítani valakiről, hogy hajlamos-e rá, és az is, hogy mi mindent lehet tenni a megelőzés érdekében. Ezeket kutatjuk a gyakorlatban a csapatunkkal.

– Ha a kiégés szóval találkozunk, akkor legtöbbször egy üzletember képe jelenik meg. Egy iskolás gyereknél ezt hogyan kell elképzelni?

– A gyerekeknek az iskola a munkahely, és nem mindegy, hogy ott mennyi stressz éri őket. Gyakori a nagyobb gyerekeknél az akadémiai stressz, a túlterhelődés, fáradtság. Ennek következményeképpen pedig az együttműködési gondok, konfliktusok majd egyes esetekben az iskolaváltás.

Az iskolai kiégés kezelésnek a másik oldala a tanár, akit sok stressz ér, indulatos vagy fásult lesz, ezért a gyerekek mellett velük is foglalkozni kell, hiszen közvetlenül is hathat rájuk és mintát is mutat nekik. Mi a Sulinyugi program keretében az iskolákban ugyanazt csináljuk, mint a cégeknél. Segítünk a gyerekeknek is, tanároknak is és az iskolavezetőknek is a kiégés megelőző légkör megteremtésében, az alap stresszkezelő és egyéb öngondoskodást támogató készségek megtanításában. Az iskola és a munkahelyi stressz közötti kapcsolatra ugyanis a munkahelyi problémák oldásánál figyeltünk fel, amikor a dolgozó már váltáson gondolkozott a megoldás helyett.

A legtöbb munkavállalónál ugyanis, akikkel a váltásról beszéltünk megfigyelhető, hogy a probléma mögött gyakran  egy múltbeli iskolai stressz van. Már az iskolában sem tudta megoldani a konfliktusait, így egyedüli megoldásként jött az iskolaváltás. A munkahelyén pedig később ugyanezt a mintát követné, inkább elmenne, mint tenne a megoldásokért, mert nem tudja mit tis ehetne magáért.

– Mit lehetne másképp csinálni gyerekkorban, ami később segítene elkerülni a rossz megoldásokat?

– A kiégés megelőzésben nagyon fontosak a szokások és a tudás, amelyeket gyerekkorban meg kellene kapni. Aki ezeket nem kapja meg, akiknél ez nincs meg, azok jobban kiégnek. Gyakran mondták a felnőtt munkavállalók: „bárcsak tanították volna ezt az iskolában.” Ezért döntöttük el, hogy a felnőtt programoknak megcsináljuk a gyerekverzióját. A kiégés megelőzésben tizenkét témát azonosítottunk specifikusan segítő témának, az első és legalapabb ezek közül a stresszkezelés. Hiszen, ha a krónikus stresszt kezeljük, a kiégés kevésbé alakul ki. Abban hiszünk, hogy ha mindenki levezeti a saját feszültségét, akkor egy békésebb világban élhetünk és minden hatékonyabb lesz. A legtöbb ember nem tudja, hogy mit tehet a feszültség ellen, és azt se, hogy ha egy problémát nem oldok meg, attól még az ezzel járó feszültséget levezethetem. Ezért a Sulinyugi alap tréningje a  stresszkezeléssel foglalkozik, mert ha elkerüljük a krónikus stresszt, akkor nem leszünk kiégve.

kiégés-tinédzser
Fotó: envato. elements.com

– Mennyire jellemző a kiégés már iskolás korban?

– Ez bizony egyre gyakoribb. A fiatal pályakezdőknél abszolút, de ugyanúgy megfigyelhető egyetemen, főiskolán és a versenyistálló iskolákban is. A fiatalok gyakorlatot akarnak szerezni, de ahhoz, hogy gyakorlatot szerezhessen ingyenmunka kell, vagy sokan tanulás mellett önkénteskedést vállalnak. Nagyon sokan vannak ebben a túlzott erőfeszítés szakaszban; a pályakezdők 93%-a (!) érintett a kiégés első szakaszában. Nem a vészharangot szeretnénk megkongatni, hanem fordítva. Sokan azt mondják, hogy ki vannak égve, de még csak a túlzott erőfeszítések szakaszában tartanak, amelyre az jellemző, hogy a saját szükségleteinket a háttérbe szorítjuk. Ha erre odafigyelünk és ezt kezeljük, akkor nem okvetlenül lépünk tovább a következő, konfliktusok szakaszába.

– Hogy látod, kik azok, akik a leginkább veszélyeztetettebbek?

– Azok vannak leginkább veszélynek kitéve, akik túlzott bizonyítási vágytól vezérelve kevésbé mondanak nemet és nem is veszik észre, hogy mást tesznek, mint amit valójában akarnak.

Ők kizsigerelik magukat és hagyják, hogy mások meggyőzzék őket, hogy amiben eddig hittek, az nem is olyan fontos.

Ezen a ponton van az első kiszállási lehetőség a folyamatból. Amikor tényleg tudatosítom magamban, hogy erőn felül teljesítek és rájövök, hogy nem is magamnak, hanem másoknak akarok megfelelni. Ilyenkor tisztázni kell magunkban, hogy meg tudok-e erősödni annyira, hogy azt mondjam visszaveszek a sebességből. Amikor már lemondunk ezekről az alapfeltételekről, akkor jönnek a külső és a belső konfliktusok, izolálódunk és már nem is kérünk segítséget. Az iskolákban a felső tagozatosoknál kezdődik a leginkább a stresszben való nagyobb érintettség. Ötödikben sok minden megváltozik. Sok tantárgy és sok új tanár lesz, elvész az egyéni figyelem, és ennek következtében aztán egyre elmélyül a stressz. Középiskolától pedig  jön az akadémiai stressz és a versenyszellem miatti túlvállalás.

– Mik azok a körülmények, amelyek segíthetnének csökkenteni az iskolai stresszt?

– Úgy ösztönözzük a gyerekeket teljesítményre , hogy hozzák ki magukból a legtöbbet, hogy értsék közben, a legfontosabb hogy  szeressenek tanulni, fejlődni. A „zöld-toll értékelés” elve alapján azt kellene hangsúlyozni, ami szép és jó, és a dolgozatban is azt kellene bekarikázni, nem pedig a rosszat. Ezzel olyan környezetet tudunk teremteni, amelyben a gyerek mer próbálkozni. Vagyis nagyon nem mindegy, hogyan kezeljük a hibákat.

Nem a tárgyi tudás megszerzése a lényeg és annak a visszaköhögése, hanem a tanulás szeretete és a teljesítmény szeretete.

Hogy a gyerek akarja magából kihozni a legjobbat, miközben a kiegyensúlyozott életmódra is figyel. Ehhez egy olyan környezet kell, ami bátorító és megtanítja azokat a készségeket, amelyek ehhez a kiegyensúlyozott és belső motivációból fakadó fejlődéshez kellenek. A másik nagyon fontos erőforrás ebben a szocializáció és a közösségépítés. Mert ha ez megvan, akkor van támasz és minden könnyebben működik. De ha erre nem fektet időt a tanár és az intézmény, akkor erősödhet az elszámoltatás érzés és a magány érzés.

kiégés-tanár-iskola
Fotó: envato.elements.com

– Az iskolákban mennyire nyitottak erre az új szemléletre?

– Az állami iskolák többnyire a díjmentes képzésre jönnek, míg egyes állami vagy alapítványi iskolák hajlandók ezért fizetni is, de a közös az, hogy szerencsére általában mindenhol nyitottak. Vannak olyan iskolák, ahol kvázi kötelező és beépítik egy meglévő programba, de van olyan is, ahol teljesen független programként szervezik a Sulinyugit. Tanári csoportokon  egy nagyon másfajta kapcsolódást élnek meg, mert kialakul egy oldott hangulat és létrejön egyfajta bizalom. A tanárok is látják, hogy egyenrangúként kezeljük őket és nem okoskodunk, hanem arról van szó, hogy jól érezzék magukat és közbe tanuljanak önmagukról. Nagyon kell a segítség a tanároknak, mert rendkívül nehéz helyzetben vannak. Borzasztó a túlterhelés és a munkafeltételek sokszor nem adottak az órák megtartásához. Sokan nem is dolgoznának ilyen helyzetben. Ennek ellenére nagyon sok a jó tanár, többen még külön egyéni foglalkozásra  is kérnek segítséget, annak érdekében, hogy még jobbak legyenek.

– Mi lesz felnőttkorban azokkal a gyerekekkel, akik már ekkor megtapasztalják a kiégést?

– Még több pályaelhagyó lehet. Ha a kutatásokat nézzük, akkor azt látjuk, hogy a fiatal munkavállalók kevésbé viselik a stresszt, mert keveset foglalkoznak stresszcsökkentéssel. Kevésbé erős a kitartásuk, mert ez a generáció megszokta, hogy mindent beütnek a Google-ba és azonnal megkapják a választ. Ugyanezt a gyorsaságot várják el maguktól is. Sokan ebben az új generációban azt gondolják, hogy ha fél éven belül nem lesznek seniorok, akkor nem is érnek semmit. Ez az, ami igazán nehézzé teheti az értékelésüket.

Fontos a teljesítmény szeretete, de ez nem jelenti azt, hogy ahhoz mérem magam, aki tíz éve ott van és csinálja. Túlhajtás és túl nagy vágyak vannak, amelyek túl nagy elvárásokat eredményeznek, és ez nagyon veszélyes a kiégésben érintett fiatalok számára. Nekik nagyon meg kell tanítani az energia menedzsmentet és kihangsúlyozni, hogy szülőként is foglalkozni kell majd ezzel. Ugyanis a most negyvenes-ötvenes korosztály is nagyon érintett a kiégésben, mert a munka, gyerek, az idősödő szülők és betegségek meghatározzák a mindennapjaikat. És ha a szülő túlhajtott, az iskola túlhajtott, a pedagógus túlhajtott, akkor a gyerek se lát majd más mintát.

Ha tetszett, olvasd el ezt is:

Az árulkodás valójában segítségkérés

Kategória:
 

FRISS CIKKEINK

Hirdetés

Lájkold Facebook-oldalunkat,
nehogy lemaradj a
legfrissebb bejegyzéseinkről!