Mindannyian keresett és elismert színészek, a családban azonban nyoma sincs a rivalizálásnak vagy a féltékenységnek.
Egymás alakításait mindig megnézik Trokánék, sőt ki is tárgyalják a látottakat. „Elfogultság, vagy sem, ragyogóan tehetségesnek látom őket, és roppant mód tudok örülni a sikereiknek, sokkal inkább, mint a sajátomnak” – mondta lányairól a családfő, Trokán Péter. „Köztünk pedig nincs rivalizálás vagy féltékenység: száz százalékig megbízunk egymásban” – tette hozzá Nóra.
Hétköznap ritkán tud összefutni a család, hétvégente azonban körbeülik az asztalt. „A vasárnapi matinéhoz és a rendszeres telefonhívásokhoz ragaszkodunk. Szeretünk tudni egymásról” – jelentette ki Péter. A lányok beleszülettek a színészi létbe, a hölgyeket egyszerre – igaz, külön osztályba – vették fel a Színművészetire.
„Amikor eldöntötték, hogy ők is színészek lesznek, már nem hiszem, hogy le lehetett volna beszélni őket, bár anyjuk joggal féltette őket, mert egy színésznőnek ma sem könnyű. Sőt talán egyre nehezebb, mert egyre nagyobb a verseny és a kiszolgáltatottság” – nyilatkozta Trokán Péter, aki úgy véli, hogy ismert nevük is inkább nehezítő tényező volt a lányoknak. Bármit csináltak, magasabban volt a léc, mint másoknak. A két színésznőnek ki kellett törnie a szülők árnyékából. „Ebből írtam a szakdolgozatomat, és nem bántam meg, hogy kiírtam magamból” – tette hozzá Anna.
Az aktív élet szeretete alighanem genetikai kérdés a családban. Annát a lovaglás mellett a terepfutás szippantotta be, Nórának tavaly jelent meg a fotóalbuma Mielőtt címmel, melyben pályatársait mutatja meg a színpadra lépés előtti pillanatokban. Péter a Fehérvári Színház előadásai, Paloznak és Budapest között ingázik, és ma is szereti ezt a szabadságot.
