Article Top Ad (AdSense)
Ez a nap arra való, hogy felhívjuk a figyelmet az emberi toleráns viselkedésre az élet minden területén.
Eredet és Rendelet
A tolerancia nemzetközi napja egy nemzetközileg megtartott ünnepnap. Az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezete (röviden UNESCO) kezdeményezésére ünneplik 1996 óta minden évben. Az ünnep napja november 16-án van. A legfontosabb cél a figyelem felhívása azokra a manapság eléggé uralkodó tényszerűségekre, amit az intolerancia okoz a társadalomban.
Ebből az eseményből kiindulva az 1996. december 12-i 51/95-ös számú határozatának értelmében az ENSZ Közgyűlése hivatalosan is felszólította a szervezet tagállamait, hogy minden év november 16-án ünnepeljék meg a tolerancia nemzetközi napját. A határozattal a közgyűlés egyben arra is felkérte a tagállamokat, hogy az oktatási intézmények és a szélesebb nyilvánosság számára egyaránt tartsanak tevékenységeket ezen a napon.
A TOLERANCIA NEMZETKÖZI NAPJA
Ez a nap arra alkalom, hogy a toleranciára felhívjuk a figyelmet, az élet minden területén. A tolerancia eszményképének megrendíthetetlen alapja a másik ember tisztelete! Egy olyan humánus gondolkodásmódot feltételez, ahol nem sztereotípiák, eszmék, viselkedés típusok- hanem a teljes elfogadás a jellemző. A társadalmi dogmák, a történelem sodrásából fakadó emberi viselkedések által belénk nevelődött az a mélyről fakadó butaság, hogy nem vagyunk egyformák. Hát persze hogy nem! Ha végig gondolja valaki, milyen is lenne egy homogén társadalmi rend, valószínűleg gyorsabban haladnánk az elkerülhetetlen káosz felé, mint a jelenben.
A tolerancia a kölcsönös megértés, egymás elfogadása. Valójában egy olyan életszemlélet, ami a fejlődést teszi lehetővé. Az emberiség kultúrájának, változatosságának, egyediségének a táptalaja, mely előremutató. A tolerancia által képesek lehetünk az emberi faj felemelkedésére, vallási, gondolkozásbeli különbségek áthidalására. Az igazi tolerancia nem az eszméknek való behódolásról, hanem a nyitottságról, a vélemények ütköztetéséről, egymás életének megbecsüléséről szól. A tényleges és elfogadó tolerancia nem könnyű senki számára, hiszen saját világnézete, eszméi ütköznek másokéval, de igyekeznünk kell önmagunkon átlépve elfogadóbbá válni.
Lépésről lépésre
A tolerancia első foka az empatikus hozzáállás. Merjünk tovább látni annál, amit az első megérzésünk ad. „Bár itt hozzá kell tenni az első megérzés- sok esetben megsúgja nekünk a valót” A toleráns viselkedésre való nevelés az egyik alapkő, ezért roppant fontos már a szülőknek is ebbe az irányba terelni gyermekeiket. A következő mérvadó lépcső, mikor közösségekbe kerülünk, így az oktatási rendszerben is komoly erőfeszítéseket kell tenni ebbe az irányba. Nyilvánvalóan a látott, hallott viselkedésminták és a társadalmi rendszerek, manapság pedig a mérhetetlen mennyiségben ránk zúduló információáradat- befolyásolja egyéni fejlődésünket. Ettől függetlenül a toleráns viselkedésre való törekvés és ennek közvetítése, nagyban alakíthatja az egymás iránti elfogadást. Tapintattal lenni, annyit tesz mint toleránsan viselkedni.
Az ítélet saját magad
Bár gyarló a lélek, s szemlél
Látja mi körötte működő s él
Minduntalan ítélkezvén mérlegel
Ezzel saját vermében téved el
Nem látható életek összeszövődnek
Soha nem tévedhetetlenek
Eszmék, elmék, emberek,
Egy bolygón születettnek meg
Megélve hibát, tévedést
Mi mind így vagyunk egészek
Hát ne ítéljünk feleslegben
Ne korholjuk, hogy más is téved
Ahogy magunknak is idő
Néha hosszú évek sora
Úgy testvérünk is tévelyeg
Eszméit nem egyből leli meg
Ne feledjük együgyű gondolatink
Sokat tévútra vezetnek
Embertársunk ösztönös ideái
Pontosan a jó útra vezetnek
Az ítélet saját magad
Tükör, teóriák, lélekrezdülések
Sokszor van biza igaz
De a gyarló rengeteget téved.
(Thomas Braun)
Forrás : wikipédia, Budafoki Tamás
Képek: Pixabay
A katasztrófa elkerülhetetlen? – véleményvezérek és klímavédelem
